Tudja-e, hogy mi lett a Naprendszer első mesterséges bolygója?

2019.01.02. 20:53

A hidegháborús időszak két szuperhatalma, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között az 1950-es évek második felében kibontakozó űrverseny első szakaszát egyértelműen Moszkva nyerte meg, a korabeli nyugati közvélemény legnagyobb megrökönyödésére. Az 50-es évek legvégén az űrkutatásban illetve az asztronautikában elért szovjet sikersorozat csattanósan rácáfolt arra az általános nyugati vélekedésre, hogy az oroszok sohasem lesznek képesek túlszárnyalni a nyugatiak technológiai fölényét.

Náci "csodafegyver" volt az első ember alkotta eszköz, ami kijutott a világűrbe

A rakétatechnológiában végbement fejlődés, valamint a két nagyhatalom között kialakult sajátos logikájú hidegháborús versengés az 1950-es években hatalmas lökést adott az amerikai és a szovjet űrtechnológiai fejlesztéseknek és kísérleteknek.

Dr. Robert H. Goddard a folyékony rakétahajtás kifejlesztője, és az amerikai rakétatechnológiai kutatások első úttörőjeForrás: Wikimedia Commons

Mindkét országban komoly hagyományai voltak a rakétatechnológiai kutatásoknak;

amíg az Egyesült Államokban Robert H. Goddard 1926-ban megalkotta az első folyékony hajtóanyaggal működő rakétát, addig Oroszországban Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij pedig lerakta a modern rakétatechnika és az űrkutatás elméleti alapjait.

Konsztantyin E. Ciolkovszkij orosz tudós fektette le a rakétatechnika és az űrutazás elméleti alapjaitForrás: ThoughtCo

A második világháború idején felgyorsultak katonai célú rakétatechnológiai kutatások, amiben a náci Németország jutott el a legmesszebbre. Wernher von Braun, a titkos német rakétaprogram vezetője és munkatársai,

Wernher von Braun (a képen sötét öltönyben) német rakétatudósok és tisztek között, a peenemündei kísérleti rakétatelepenForrás: Bundesarchiv

Ciolkovszkij valamint Goddard elgondolásait továbbfejlesztve megalkották a technikatörténet első olyan folyékony hajtóanyaggal működő eszközét, az A-4, vagy ismertebb nevén a V-2-es ballisztikus rakétát,

ami először lépte át a 100 kilométeres magasságban húzódó, a világűr határát jelentő Kármán-vonalat

egy 1943-as kísérleti fellövés alkalmával.

A német A-4 vagy V-2 ballisztikus rakéta volt az első ember alkotta eszköz, amely átlépte a világűr határátForrás: Wikimedia Commons

A náci Németország bukása után mind az amerikaiak, mind pedig a szovjetek

lázas igyekezettel próbálták egymás orra elől megszerezni a náci rakétaprogram dokumentumait,

illetve „begyűjteni" a német rakétatudósokat.

Wernher von Braun( a képen felkötött kézzel) és tudóstársai az amerikaiak fogságábanForrás: Wikimedia Commons

Ebben a furcsa "agyvadász" versenyben az amerikaiak kerekedtek felül az oroszokon,

nekik sikerült ugyanis a szovjeteket megelőzve elfogniuk Wernher von Braunt és néhány munkatárását. ( Von Braun konstruálta meg később az amerikaiak számára a Holdra szállását lehetővé tévő Saturn-V hordozórakétát.)

Szergej Koroljov, a zseniális  szovjet rakétamérnökForrás: Wikimedia Commons

Ám mindezek ellenére, az 1950-es években mégis a szovjetek szerezték meg az űrversenyben az elsőséget, Szergej Koroljov, a zseniális mérnök és rakétatervező szervezőmunkájának köszönhetően.

Halálos terhet szállító rakéta áll a tudomány szolgálatába

Az űrverseny és az asztronautika történetében az orosz Szputnyik-1 1957. október 4-én történt pályára állítása számít az egyik legfontosabb mérföldkőnek. A Szputnyik-1 szovjet műhold volt ugyanis az első olyan emberkéz alkotta eszköz, amelyet sikerült földkörüli, orbitális pályára állítani.

A Szputnyik-1 fontos része volt az űrversenynekForrás: Wikimedia Commons

A Szputnyik-1 felbocsátásának idején a szovjet rakétamérnökök már gőzerővel dolgoztak a szovjet Hold-program megvalósításán is.

Ahhoz, hogy űreszközt küldhessenek a Hold közelébe, olyan hordozóeszközt kellett konstruálni, amely képes elérni a második kozmikus sebességet.

A Szputnyik-1 volt az első olyan űreszköz, ami elérve az első kozmikus sebességet, orbitális pályára állt a Föld körülForrás: Cosmos Magazine

Hogy egy műhold földkörüli pályára állhasson, el kell érnie a 7,91 km/másodperces úgynevezett első kozmikus sebességet.

(A 100 kilométeres magasságban húzódó Kármán-vonal felett egyetlen repülőeszköz sem tud már az aerodinamikai felhajtóerő segítségével repülni, akármekkora is a sebessége.) Ahhoz viszont, hogy egy űreszköz elszakadjon a földi gravitációtól és kiléphessen a bolygóközi térbe, már a második kozmikus sebességre - 11,19 km/másodperc – kell felgyorsítani.

A Voyager-1, a harmadik kozmikus sebességre felgyorsított amerikai űrszonda már elhagyta a Naprendszer külső határátForrás: NASA

A második kozmikus sebesség elérése az 1950-es években még rendkívül nagy technikai kihívásnak számított.

Az R-7 Szemjorka háromfokozatú hordozóeszközből fejlesztették ki a Luna, majd később a Szojuz-rakétákatForrás: Wikimedia Commons

A Luna-űrszondák hordozóeszközét az első nukleáris hordozófejet szállító szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta,

az R-7 Szemjorka bázisán fejlesztették ki.

Érdemes megjegyezni, hogy az R-7 Szemjorkát is Szergej Koroljov tervezte.

Még ma is napkörül pályáját rójja a bolygóközi térben

A szovjet Hold-programhoz a háromlépcsős R-7 Szemjorka továbbfejlesztésével alkották meg a Luna (8K72) hordozórakétát, amelynek a bruttó tömege 277 000 kg, a hossza 30,84 méter, a törzsátmérője pedig 2,68 méter volt.

A Luna-1 űrszonda metszetrajza a Luna hordozórakétához illesztveForrás: Wikimedia Commons

A Luna hordozórakéta 280 illetve 4000 kg közötti hasznos terhet juttathatott el a kozmoszba.

Az új nagy teljesítményű hordozórakéta első kísérleti indítása 1958. szeptember 23-án történt meg.

Bajkonuri pillanatkép, a Szojuz MSZ-09 startjaForrás: Ria/Novosti

A sikeresen működő hordozóeszközhöz konstruálták meg az E-1 típusú holdszondát, amelynek negyedik egységét,

a Luna-1-et 1959. január 2.-án, a bajkonuri űrrepülőtér 1. számú indítóállásából bocsátottak fel.

 

A Luna-1 mérethű makketjeForrás: РИА Новости

A Luna-1 volt a történelem első olyan emberkéz alkotta eszköze, amely elérte a második kozmikus sebességet. A Luna hordozórakéta közvetlen emelkedéssel,

folyamatosan gyorsulva érte el a földi gravitációs erő elhagyásához szükséges második kozmikus sebességet.

Amikor az eszköz 119 500 kilométerre távolodott el a Földtől, egy beépített patron segítségével nátriumpára felhőt bocsátott ki, a röppálya vizuális bemérésnek segítéséhez.

A Luna-1 lett a történelem első mesterséges bolygójaForrás: Wikimedia Commons

Az így keletkezett felhőt három percig tudták megfigyelni földi teleszkópokkal.

A Luna-1 a felbocsátása után másfél nappal később, január 4-én, 34 órás repülés után közelítette meg a Holdat,

amelytől 15 995 kilométeres távolságra repült el. Mivel a Luna-1 sebessége kisebb volt a Naprendszer elhagyásához szükséges harmadik kozmikus sebességénél (42,3 km/másodperc), ezért miután elhaladt a Hold mellett, napkörüli pályára állt.

A Luna-1 1959 januárjában 15 ezer kilométerre közelített meg a holdatForrás: Art.com

A történelem első mesterséges bolygójává vált űrszondával 62 órán keresztül sikerült fenntartani a rádiókapcsolatot, mivel a kémiai akkumulátorok január 5-én véglegesen lemerültek.

A Luna-1 akkumulátorai 62 óra alatt merültek leForrás: Fine Art America

A Luna-1 új, addig ismeretlen adatokat szolgáltatott a tudomány számára a földi magnetoszféráról, valamint a bolygóközi . A Luna-1 mérései bizonyították be végleg, hogy a Holdnak nincsen mágneses tere.

A Luna-1 mérései bizonyították be, hogy a Holdnak nincsen mágneses tereForrás: Space.com

A réges-rég elnémult űrszonda hat évtized múltán még mindig a Nap körül keringhet, amelyet a földi évnél jóval hosszabb idő alatt, 450 nap alatt kerül meg.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK