A második világháború kitörésekor Nicholas Winton fiatal londoni brókerként dolgozott, aki tisztában volt a körülötte zajló eseményekkel. A nácik megszállták Európát, ami miatt a zsidóknak minden nappal egyre nehezebbé vált az élete. Az antiszemitizmust törvényerőre emelték, és napról-napra nőtt az erőszak. Winton az 1938-as csehszlovákiai látogatása után elhatározta, hogy annyi gyereket ment meg, amennyit csak tud. A gyermekmentő akcióban végül 669-en tudták elkerülni a koncentrációs tábort és a biztos halált.
Többször tiltakozott a nácik ellen
Sir Nicholas Winton 1909. május 19-én Nicholas Wertheimer (más források szerint Wertheim) néven látta meg a napvilágot Londonban. Szülei két évvel korábban német zsidó bevándorlókként érkeztek Angliába.
Mivel szerettek volna minél jobban beilleszkedni a brit társadalomba, ezért hamarosan Wintonra változtatták a családnevüket, és a kis Nicholast megkeresztelték egy anglikán templomban.
Bár a fiú az iskoláit még a diploma megszerzése előtt abbahagyta, a több nyelven beszélő Winton könnyedén kapott munkát a pénzügyi szektorban, amelynek segítségével bejárta egész Európát, mielőtt visszatért volna Angliába.
A londoni tőzsdén kezdett el dolgozni brókerként, miközben egyre jobban magával ragadta a politika iránti érdeklődés. Egyre alaposabb figyelemmel kísérte a nemzetközi ügyeket, és úgy gondolta, hogy a brit kormánynak komolyabban kéne szembe helyezkednie a náci Németországgal.
Nyíltan is szót emelt a Németország, Nagy-Britannia, Franciaország valamint Olaszország között 1938. szeptember 29-én létrejött müncheni egyezmény ellen, aminek Csehszlovákia felosztása lett a következménye.
A legvédtelenebbeken próbált segíteni
Három hónappal később Martin Blake, az akkor 29 éves Winton barátja feltette a kérdést, hogy csatlakozna-e hozzá egy rövid, európai vakációra.
Van egy érdekes feladatom számodra, és szükségem van a segítségedre
– írta Blake levelében, aki ekkor már a csehszlovákiai Brit Menekültügyi Bizottságnál dolgozott. Barátja alibijéről sem feledkezett meg, amikor a levélben hozzátette: „Ne hagyd otthon a síléceket!"
A két barát Csehszlovákiába utazott, ahol Blake a cseh menekültek megmentésén dolgozott.
Winton ekkor találkozott először azokkal a sokkoló, embertelen körülményekkel, amelyek örökre megváltoztatták a gondolkodásmódját.
Míg a britek leginkább Németországban és Ausztriában segítettek a zsidóknak, viszonylag keveset tettek a csehszlovák üldözöttekért, akik között a gyerekek voltak a legsebezhetőbbek. És bár a zsidó bevándorlást a legtöbb nyugati ország szigorúan korlátozta, Nagy-Britannia ritka kivételnek számított.
A britek az 1938-es év végén, röviddel a németországi kristályéjszaka, a novemberi pogromok,
a központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám után
létrehozták az úgynevezett Kindertransport programot, amely lehetővé tette a 17 éven aluli menekült gyerekek beutaztatását Nagy-Britanniába.
A programnak egyetlen feltétele volt, hogy egy brit családnak kellett fogadnia az országba érkezőt.
Winton pedig azt is elérte, hogy Nagy-Britannia a befogadásért cserébe fejenként 50 fontot biztosítson az államnak: ez a pénz volt egy-egy gyerek hazatérési biztosítéka.
Ideiglenes központot nyitott a nácikkal teli Prágában
Winton azonnal felismerte a programban rejlő hatalmas lehetőséget, és azonnal munkához látott: találkozott a zsidó szülőkkel és összegyűjtött minden információt mintegy ötezer, közvetlen illetve közvetett életveszélyben élő gyerekről.
Tevékenysége közben felkeltette a náci tisztviselők gyanakvását is, akiket azonban Winton – a saját pénzét felhasználva – megvesztegetett.
Az első vonatok elindulása előtt a sikeres határátlépéshez szükséges bürokratikus útvesztőket is be kellett járnia, ami nem volt túl egyszerű a náci megszállás alatt álló Prágában.
Winton azonban hitt abban, hogy a megfelelő eszközök megtalálásával sikeresen kivitelezheti a veszélyeztetett gyermekek kiutaztatását Nagy-Britanniába.
Munkatársaival, Martin Blakekel és Doreen Warrinerrel egy prágai szállodában ideiglenes központot állítottak fel, ahol önkéntesek segítségével listába szedték azoknak a zsidó családoknak nevét,
akik szerették volna biztonságos helyre juttatni gyermekeiket.
Végül több mint kilencszáz fiút és lányt regisztráltak a Kindertransport számára.
Embert próbáló munkára vállalkozott Winton családja
Több száz fiatal biztonságos elutaztatásához a nácik által megszállt Csehszlovákiából egy másik országba, azonban gondos tervezésre volt szükség. A brit kormány befogadáshoz kapcsolódó szigorú feltételei sem könnyítették meg az embermentők dolgát.
Winton visszatért Angliába, táskájában a cseh gyermekek fotóival és adataival.
Néhány szerencsést a brit rokonok várták, a legtöbb esetben azonban Winton keresett számukra befogadó családot. Az embert próbáló munkában a barátai, és a családja is segítette.
A kis csapatnak nem volt könnyű dolga: az országba érkező gyerekek ugyanis zsidó, illetve nem zsidó származású családokhoz is kerültek, ami vitát generált Winton valamint néhány angliai zsidó vezető között.
Az első csoport 1939. március 14-én indult el Csehszlovákiából, és ez volt az egyetlen, amely nem vonattal, hanem repülőgéppel érte el Angliát. Egy nappal később azonban a nácik bevonultak a müncheni konferencián megcsonkított „maradék” Csehország területére, ezzel pedig a Versailles-ban létrehozott csehszlovák állam gyakorlatilag megszűnt létezni.
Nyolc vonattal mintegy hétszáz gyereket mentettek meg
Az első vasúti szerelvény 1939. július 1-jén indult el, amelyen összesen 241 gyermek utazott. Bármilyen paradox is, de biztonságuk érdekében a szerelvény a náci Németország szívén haladt át. A következő öt hónapban még további hét vonat indult, és
a nyolc szerelvény összesen 669 zsidó gyermeket szállított az új élet reménye felé.
A figyelemreméltó siker ellenére Winton nem elégedett meg ennyivel: még egy utolsó, kilencedik transzportot is tervezett, amely 1939. szeptember 3-án indult volna el Prágából, kétszázötven gyerekkel.
A sors azonban úgy hozta, hogy Nagy-Britannia pont aznap üzent hadat Németországnak, Hitler lengyelországi agressziója miatt.
Így ez a vonat már nem hagyhatta el a prágai pályaudvart,és ezzel a Kindertransport program megszűnt létezni, a határokat pedig lezárták.
A vonatra felszállt mind a kétszázötven gyermek eltűnt, valószínűleg koncentrációs táborba kerültek.
Valamennyi gyermek Nagy-Britanniában nőtt fel
A háború kitörése után Winton lelkifurdalással küzdött: egyszerűen nem tudta megbocsátani magának az utolsó, kétszázötven gyermek eltűnését.
A Vöröskeresztnél vállalt munkát, sokat jótékonykodott, majd a Királyi Légierőben (RAF) szolgált.
Céljait és személyes törekvéseit a háború után sem feledte: folytatta humanitárius erőfeszítéseit,
és csatlakozott az újonnan alakult Nemzetközi Menekültügyi Szervezethez, majd együttműködött a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (IBRD). Itt találkozott jövőbeli feleségével, a dán születésű Grete Gjelstrupdal is. A házaspár az angliai Maidenheadben telepedett le és három gyerekük született.
A háború után Winton ismét a pénzügyi szektorban helyezkedett el, de mélyen hallgatott a cseh Kindertransportban betöltött szerepéről. A titkát egészen 1988-ig sikerült megőriznie, amikor Winton felesége, Grete talált egy albumot, benne az összes, 669 megmentett zsidó gyermek nevével és fényképeivel, valamint a brit fogadó családok adataival. Mint kiderült, a megmentett gyerekek kivétel nélkül Nagy-Britanniában nőttek fel.
Grete titokban megszervezett egy összejövetelt, ahol a mit sem sejtő Wintont „védencei" várták és köszöntötték meleg szeretettel.
A nagy esemény szervezésében továbbá férje áldozatos munkájának nyilvánosságra hozásában az asszony segítségére volt Elizabeth Maxwell holokauszt-szakértő, egy akkori híres lapkiadó vezetőjének a felesége. Az idős férfi nem is sejtette, hogy a körülötte ülők mind a „gyerekei”, és a meghatottságtól eleredtek a könnyei.
A drámai, megható pillanat 2'23"-nál: Van valaki a közönségben, aki Nicholas Wintonnak köszönheti az életét? Ha igen, kérem álljon fel!
Több mint ötezer leszármazott mondott neki köszönetet
Winton hamarosan a figyelem középpontjába került és egyre többen szóltak elismerően áldozatos tettéről.
Néhányan az ezerkétszáz zsidót megmentő Oskar Schindlerhez
és a magyar zsidók kimenekítésében hősi szerepet vállaló Raoul Wallenberg svéd diplomatához hasonlították, ám Winton szerényen „minimálisra" értékelte saját tevékenységét a „nagyokhoz" képest.
II. Erzsébet angol királynő 2003-ban lovaggá ütötte embermentő tevékenységéért, amit további elismerések követtek:
a cseh csillagászok egy újonnan felfedezett kisbolygót neveztek el róla,
majd 2014-ben Milos Zeman cseh köztársasági elnök a nemzet legnagyobb megtiszteltetését jelképező, Fehér Oroszlán Rend tagjává avatta.
A csehek 2009. szeptember 1-jén meglepetéssel is készültek:
a Kindertransport 70. évfordulóján egy különleges „Winton-vonat” indult a prágai pályaudvarról Londonba,
a szerelvényeken olyan emberekkel, akiket egykor Winton áldozatos tevékenysége mentett meg.
Három nappal később maga Sir Winton, az akkor már századik életévét betöltött megmentőjük fogadta őket pont úgy, ahogy 1939-ben.
Az egykori fiataloknak (akiket szeretetteljesen „Winton gyermekeinek” neveznek), ma már több mint ötezer közvetlen leszármazottja él.
A brit Schindler 2015. július elsején, 106 évesen halt meg: azon a napon, amikor a legtöbb gyereket szállító vonat elindult Prágából.