A Magyar Nemzeti Bank harminc tonna aranykészletét, felbecsülhetetlen értékű Corvinákat, platinarudakat, valamint a deportált magyarországi zsidóságtól elkobzott értékeket szállította többek között az a vasúti szerelvény, amely a nyilas kormányzat utasítására, pontosan 74 éve, 1945. január 23-án indult útnak a Harmadik Birodalomba, a fertőbozi vasútállomásról. A híres-hírhedt aranyvonatot négy hónapig tartó bolyongás után az amerikai hadsereg lefoglalta, és hadizsákmánynak minősítette.
Elvették a magyarországi zsidóság vagyonát, majd életét is
Magyarországon már 1938-ban, egy évvel a második világháború kitörése előtt hatályba léptek az első zsidóellenes törvények. A Darányi-kormány idején elfogadott jogszabály megtiltotta, hogy a zsidók orvosként, ügyvédként vagy újságíróként gyakorolhassanak hivatást, és száműzte őket a közigazgatásból is, de hamarosan azt is megtiltották számukra, hogy művészként alkothassanak.
A Teleki-kormány idején 1939-ben elfogadott úgynevezett második zsidó törvény további súlyos korlátozásokat vezetett be a zsidók mindennapi foglalkoztatásában, illetve munkavállalásában.
A Bárdossy-kormány alatt, 1941. augusztus 8-án hatályba lépett harmadik zsidó törvény
pedig már Nürnberg szellemében megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést,
sőt nemi kapcsolat létesítését is, amit "fajgyalázás" címén büntetni rendelt.
A többszörös jogfosztás ellenére az ország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállásáig a magyarországi zsidóság élete legalább nem forgott közvetlen veszélyben.
Torát üli az embertelenség
A német megszállást követően, Edmund Veesenmayer német követ és "teljhatalmú birodalmi megbízott" nyomására kinevezett kollaboráns Sztójay-kormány regnálása idején azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.
A hitleri „végső megoldás" szellemében a Sztójay-kabinet 1944. május 15-től megkezdte a vidéki zsidóság német haláltáborokba való deportálását.
Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. zsidóügyi osztályának Budapestre vezénylet vezetője, valamint a Belügyminisztérium két szélsőségesen antiszemita államtitkára, Baky László és Endre László irányítása mellett
július elejéig több mint 600 ezer magyar zsidót hurcoltak el koncentrációs táborokba,
zömüket a hírhedt Auschwitz-Birkenau-i halálgyárba.
A deportáltakat megfosztották minden ingatlan és ingó vagyonuktól.
A budai várba is eljutott Auschwitz-jegyzőkönyv, valamint a Vatikán és a semleges államok tiltakozásának hatására
Horthy Miklós kormányzó 1944 június végén leállítatta a deportálásokat,
majd július 5-én karhatalom bevetésével megakadályozta a budapesti zsidóság puccsszerű elhurcolását.
A súlyossá vált hadi helyzet miatt a németek nem tudták már megakadályozni a parancsaikat szervilisen teljesítő Sztójay-kormány menesztését, illetve a kormányzó bizalmas híve, Lakatos Géza vezérezredes augusztus 29-én miniszterelnökké történt kinevezését.
Pokoli gettó Erzsébetváros szívében
Lakatos, aki azt a bizalmas megbízást kapta Horthytól, hogy készítse elő az ország kiugrását a háborúból, a zsidók deportálásának felújítását szorgalmazó német követeléseket kategorikusan visszautasította.
Amikor azonban a kiugrási kísérlet 1944. október 15-én kudarcba fulladt, a német segítséggel hatalomra juttatott Szálasi-kormány dicstelen regnálása alatt ismét válságosra fordult a zsidóság helyzete.
A Szálasi-kabinet 1944. november 17-én elrendelte a budapesti zsidóság gettóba zárását,
amit Vajna Gábor belügyminiszter, a nyilas pártszolgálat segítségével kíméletlenül végre is hajtott.
A gettóba hurcolt és rettenetes körülmények közé kényszerített zsidókat mindenüktől megfosztották, sok ezer kimerült és legyengült embert pedig gyalogmenetben hajtottak az osztrák határ felé, hogy "kölcsönadják" őket a németeknek, úgymond munkavégzésre.
A Szálasi-kormány 1944 decemberében elmenekült a szovjet ostromgyűrűbe zárt Budapestről.
A súlyos katonai helyzet ellenére a fővárosban maradt nyilas bandák rendszeresen betörtek a gettóba, raboltak, gyilkoltak és kíméletlenül fosztogattak.
Amikor 1945. január 16-án az ostromló Vörös Hadsereg első alakulatai elérték a Duna vonalát, a nyilas banditák elhatározták, hogy mielőtt visszavonulnak Budára, bosszúból lemészárolják a gettóban rekedt zsidókat.
Szörnyű tettüket csak a Wehrmacht egyik tábornoka, a nyilas túlkapásokat megelégelő Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy erélyes fellépése akadályozta meg.
A Budapestről először Sopronba menekült Szálasi-kormány döntést hozott, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét, valamint az ott letétként őrzött műkincseket, továbbá a zsidóktól elkobzott értékeket kimenti a Harmadik Birodalomba.
Egyes források szerint egyébként a nyilasok már a hungarista államcsíny első napján elkezdték az MNB aranykészletének fosztogatását.
A gettóba zárt ártatlan áldozatokat minden értéküktől megfosztották.
Hetvenkét vagonból állt az aranyvonat
Az elhurcolt, illetve gettóba kényszerített zsidók vagyonát a bábként funkcionáló kollaboráns magyar kormány, vagy maguk a nácik kobozták, illetve orozták el.
A Szálasi-kormány birtokába ily módon - akkori árfolyamon számítva - több millió dollárnyi értékű vagyon került. A nyilas kormány szerette volna ezt a saját felhasználásra szánt vagyont az előrenyomuló és gyorsan közeledő szovjet Vörös Hadsereg elől minél távolabbra menekíteni.
Az eredeti tervek szerint az aranyvonat végcélja Svájc lett volna.
A hetvenhét kocsiból álló szerelvény huszonnégy tehervagonját kincsekkel rakták meg, tizenöt vagonban rendőr, illetve katonatisztek, továbbá nyilas tisztviselők valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselői utaztak nagy mennyiségű élelmiszerrel ellátva, a további hét vagonban pedig a rakodómunkások lettek elhelyezve.
Mindösszesen 213-an tartózkodtak az aranyvonaton, és valamennyiüket felkészítették a váratlan helyzetekre.
Mai értéken ezer milliárd forintnyi kincs volt a vonaton
Óvatos becslések szerint az aranyvonat kincseinek értéke mai árfolyamon számítva mintegy négymilliárd amerikai dollárt (több, mint ezermilliárd forintot) tehetett ki. A vagonokba a Magyar Nemzeti Bank teljes arany- és valutatartalékát, számtalan múzeumi értéket, köztük Mátyás király híres corvináit, műkincseket és értékes gyűjteményeket, rengeteg ékszert, illetve drágakövet, valamint a magyarországi zsidóságtól elrabolt vagyontárgyakat pakolták be.
Az aranyvonat parancsnokának Toldi Árpád ezredest nevezték ki.
Az antiszemita és nyilasbarát tiszt feladata volt többek között a zsidóktól lefoglalt vagyon felügyelete, ami miatt a Szálasi-kormány őt tette meg a "zsidó ügyek biztosának".
Lassan halad célja felé az aranyvonat
A szerelvény már 1944 decemberében készen állt az indulásra. Budapestről elindulva először a zirci pályaudvarra futott be, ahol további értékes vagyontárgyakat, elkobzott zsidó aranyat és ékszereket rakodtak fel rá, majd egy hét várakozás után továbbindult.
Közel három hétig állomásozott a Sopronhoz tartozó Brennbergbányán, de útközben többször is megállt, hogy a közbeeső raktárakban felhalmozott értéktárgyakat felpakolják rá. A rakományt Toldi ezredes irányítása mellett végül gondosan felmérték és leltárba vették.
A szerelvény 1945. január 23-án indult el a nyugati határszélen található Fertőboz állomásról Ausztria irányába,
majd fokozatosan haladt tovább a Német Birodalomban, messze elkerülve a frontvonalakat.
Amikor az aranyvonat hosszú ideig német területen várakozva, 1945 tavaszán megkezdte útjának második szakaszát, a háború már majdnem véget ért. Az emiatt kétségbeesett Toldi ekkor elkezdte eladni a kincsek egy részét a vonaton tartózkodó őröknek, valamint más civileknek. Végül 1945. március 30-án éjszaka – rendesen felpakolva magát az értékes zsákmányból – elhagyta a vonatot.
Toldi a küldetés teljesítését az egyik beosztottjára, Avar Lászlóra bízta azzal a meghagyással,
hogy kísérelje meg elvinni a vonatot végső rendeltetési helyére, az osztrák-svájci határra. Avar nem tudhatta, hogy a Vörös Hadsereg alakulatai ekkor már csak körülbelül hat kilométerre álltak a szerelvénytől.
A kincsek valódi tulajdonosait nem tudták azonosítani
A szerelvényt végül május 11-én az amerikaiak foglalták le a Salzburg közelében fekvő Werfen város pályaudvarán.
A vonat négy hétig vesztegelt Werfenben, miközben az amerikai hadsereg nyomozói kihallgatták a vonaton foglyul ejtett személyzet tagjait.
A nyomozást az amerikai hadsereg magyar származású ezredese, Marton Himler (Himler Márton) az Office of Strategic Services törzstisztje felügyelte. (A háború után az amerikai megszállási övezetben az ő vezetésével gyűjtötték össze a háborús bűnösöket, köztük Szálasi Ferencet és kormányának több tagját is.)
Az aranyvonatot, illetve a vonaton lévő kincseket az amerikaiak végül hadizsákmányként lefoglalták. A "Werfen-vonat" kirakodásában és a vagyontárgyak szortírozásában a foglyul ejtett magyar személyzet segítette az amerikaiakat.
A leltár szerint összesen ezerötszáz, műkincsekkel, ékszerekkel és nemesfémmel megrakott ládát pakoltak le az aranyvonatról. De hová kerültek ezek a kincsek? A háború utáni zűrzavaros helyzetben az értéktárgyak valódi tulajdonosait nem tudták - és tegyük hozzá, nem is nagyon akarták - felkutatni.
A vagyontárgyak egy részét az amerikai tisztek szétosztották maguk között, de a katonáiknak is juttattak bőven "szuveníreket". A vagyon nagyobb részét pedig az Egyesült Államokba szállították.
A háború után nehezen jutottak egyezségre
"Az amerikai hatóságok megvizsgálták a magyar vonatot, és Mark Clark tábornok megállapította, hogy a változások miatt már nem azonosíthatóak a tárgyak tulajdonosai – így összegezte a vizsgálat eredményét 1948. július 27-i jelentésében George C. Marshall, a Truman-adminisztráció pénzügyminisztere, aki a háború idején az egyesített vezérkar főnöke volt.
"Az eredet tekintetében tehát nem valósítható meg a Magyarországra való visszaszállítás, és a kormány jóváhagyásával elhatároztuk, hogy a szóban forgó vagyont átadjuk a Menekültügyi Kormányzótanácsnak" - áll Marshall feljegyzésében.
Később ez szolgáltatott jogalapot arra, hogy az Egyesült Államok megtagadja a vagyon egy részének visszaszolgáltatását, és azt saját háborús jóvátételre számolja el.
A Magyar Nemzeti Bank aranykészletének nagyobb része 1947 nyaráig Nyárádi Miklós külügyminiszter közbenjárására visszakerült Budapestre,
ám a műkincsek visszaszolgáltatásában a magyar kormány már nem jutott egyezségre az amerikaiakkal.
Nem véletlen, hiszen ezek jelentős részét 1948 júliusában árverésre bocsátották New Yorkban.
Az amerikai kormány által visszatartott vagyonrész ügyében a holokauszt-túlélők 2001-ben pert indítottak, és a károsultak kárpótlására 2005-ben létrehoztak egy alapítványt. Azt azonban, hogy mennyi lehetett az aranyvonaton szállított tényleges vagyon, mind a mai napig titok övezi.