Még a holttestekből is ettek Lenin ostromlott városában

Több mint egymillió áldozatot követelt a három és fél évig tartó blokád

Hetvenöt éve, 1944. január 27-én ért véget a második világháborúban Leningrád német blokádja. A történelem egyik leghosszabb és legtöbb áldozatot követelő ostroma 872 napig tartott, és a becslések szerint legalább egymillió emberéletet követelt.

Hitler a földdel akarta egyenlővé tenni Leningrádot

A német Harmadik Birodalom 1941. június 22-én meglepetésszerűen, hadüzenet nélkül támadta meg a Szovjetuniót.

A világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet1941. június 22-én kezdődött Forrás: Bundesarchiv

A német villámháborús gépezet három irányban robogott előre, Hitler a Ritter von Leeb vezértábornagy parancsnoksága alatt álló északi hadseregcsoport elé célként Leningrád, a "bolsevik ideológia szülőhelyének" elfoglalását tűzte ki.

Ritter von Leeb vezértábornagy (a kép jobb szélén alul) az Észak Hadseregcsoport parancsnoka, a leningrádi ostromgyűrű egyik állásában, 1941 szeptemberében Forrás: BUNDESARCHIV/SCHRÖTER

A fő szovjet védelmi vonalat augusztus végén törték át,

szeptember közepére már tíz kilométerre közelítették meg a várost,

miközben a finn hadsereg északról, Karélia felől előrenyomulva vágta el az összeköttetési vonalakat.

Hitler Von Mannerheim tábornagy, a finn haderő főparancsnokának társaságában Forrás: Bundesarchiv

Addigra azonban Leningrádot sikerült megerősíteni, a mintegy hárommillió lakosból félmilliót mozgósítottak, akik 35 kilométernyi barikádot és 625 kilométernyi lövészárkot építettek ki.

A népfelkelők közé vagy a Vörös Hadseregbe 340 ezren léptek be, s mintegy félmillió embert sikerült evakuálni.

A védelmet Georgij Zsukov, majd 1942 tavaszától Leonyid Govorov tábornok irányította.

Először Georgij K. Zsukov tábornok irányította a város védelmét Forrás: Ria/Novosti

A németek nem tudták és nem akarták „menetből” elfoglalni a várost,

mert ez hatalmas áldozatokat követelt volna. Hitler inkább úgy döntött, lassan "fojtja meg", folyamatos bombázással és kiéheztetéssel kényszeríti térdre Leningrádot.

A város határában dúló frontra vonulnak Leningrád védői Forrás: Ria/Novosty

Az ostromgyűrű szeptember 8-án zárult be teljesen, Leningrádot elzárták a Szovjetunió többi részétől.

Megették a háziállatokat, és kannibalizmusról is beszámoltak

A német bombák már az első napokban telibe találták a legnagyobb élelmiszerraktárt, a megmaradt készletek hetek alatt kimerültek, gyorsan elfogytak a kőolaj- és szénkészletek is.

A védőknek ezután a hideggel és az éhséggel is meg kellett küzdeniük,

az abban az évben rendkívül kemény tél beálltával nem volt központi fűtés, a befagyott vízvezetékek miatt pedig az ivóvízellátás is megszűnt.

Pocsolyákból merik a vizet az ostromlott város lakói Forrás: Ria/Novosty

Az élelmiszer fejadagok egyre csökkentek,

1941 végén egy személynek már csak 12,5 deka kenyér járt naponta, és ennek a fele is fűrészpor volt.

Az emberek megették háziállataikat, aztán bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest, a túlélők némelyike kannibalizmusról is beszámolt.

Az éhezés egyik izomelhalásban szenvedő áldozata 1941 telén Forrás: Wikimedia Commons/George Shuklin

Novemberben 11 ezer, decemberben 53 ezer, januárban már 100 ezer ember halt meg,

a holttestek újságpapírba csomagolva feküdtek az utcákon, mert koporsó sem volt, arra pedig senkinek sem maradt ereje, hogy a fagyos földben sírokat ásson.

Megnyílt az életben maradást biztosító halálút

A blokádon azonban volt egy rés: amikor novemberben befagyott a várostól északnyugatra fekvő Ladoga-tó, a német vonalak mögül, 380 kilométeres távolságból a jég hátán érkezett utánpótlás, ez volt a híres "élet útja".

Hitler - akinek Leningrád, mint a bolsevik forradalom szülővárosa szimbolikus jelentőséggel bírt -, elhatározta a szovjet nagyváros lerombolását, és lakói halálra éheztetését Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az útvonal azonban rendkívül veszélyesnek számított, a járművek elakadtak a hóban, a bombák szaggatta jég lékein el is süllyedhettek, ezért emlegették "a halál útjaként" is.

A leningrádi front szovjet alakulatainak 1943 januárjában sikerült rést nyitniuk a blokádon Forrás: Ria/Novosty

1941. decemberében a Vörös Hadsereg elfoglalt egy vasúti csomópontot, egyharmadával lerövidítve ezzel az utat, és újrakezdődtek az evakuálások, az ostrom első évében összesen egymillió embert sikerült kimenekíteni.

Utánpótlás érkezik az ostromlott városba Forrás: Ria/Novosty

1942 tavaszára némiképp normalizálódott a helyzet: az ostromlott városban termelni kezdtek a gyárak, a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget élelmiszersegélyek egészítették ki.

A város lakói rengeteget szenvedtek az éhségtől és a hidegtől Forrás: Ria/Novosty

A leningrádi frontvonal 1941 októberétől nem változott lényegesen, jóllehet a németek egyre növelték az ágyúzás és a légi bombázások mértékét.

Folyamatosak voltak az ostromlott város elleni légitámadások Forrás: WW2

A szárazföldi blokádot 1943. január 18-án sikerült feltörni,

amikor a támadó és a várost védő szovjet erők összetalálkozva 8-10 kilométer széles folyosót létesítettek,

biztosítva a szárazföldi, majd a vasúti összeköttetést is a város és a már felszabadult országrészek között.

A Vörös Hadsereg alakulatai súlyos harcok árán tartották nyitva az ostromgyűrűn az életet jelentő rést Forrás: Ria/Novosty

Helyreállt a leningrádi lakosság ellátása, az iparvállalatok nyersanyaghoz és fűtőanyaghoz jutottak, több villamos energiát állítottak elő, és teljes gőzre kapcsolt a hadiipari termelés.

A polgári lakosság létszáma ekkorra 800 ezerre olvadt,

közülük még sokakat az év során evakuáltak a hátországba.

Legalább egymillió ember esett a blokád áldozatául

Az ostrom 1944. január 27-ig tartott, amikor a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása délen a balti államok területére szorította vissza a német haderőt, északon a finneket pedig nyáron kényszerítették visszavonulásra.

Sítalpakon indulnak a városból a frontra a védők Forrás: Ria/Novosty

A 872 napig tartó blokád szinte felmérhetetlen pusztítást okozott emberéletben és anyagi javakban. Hitler többször is kijelentette, hogy a város elpusztítása a célja, nem szándékozik a civil lakosság életét megkímélni.

Mindenhol éhen halt emberek holttestei feküdtek Forrás: Ria/Novosty

Az ostrom alatt becslések szerint legalább egymillió ember halt meg, többen, mint a sztálingrádi csatában, és ez a szám nagyobb, mint a teljes amerikai és brit háborús emberveszteség. A németek a városon kívül fekvő cári paloták nagy részét elpusztították, a bennük maradt műkincseket Németországba szállították.

A leningrádi ostromgyűrű térképe Forrás: Wikimedia Commons

A bombázások és ágyúzások következtében több ezer épület, lakóházak, iskolák, gyárak és kórházak semmisültek meg, tönkrement az úthálózat és az infrastruktúra nagy része.

Koncert bombák és lövedékek süvítése közben

A második világháború után Leningrád elsőként kapta meg a Hős Város kitüntetést. Már 1944-ben megalapították Leningrád ostromának és védelmének múzeumát, amelyet 1952-ben bezártak, mert úgymond kisebbítette Sztálin szerepét, de 1989-ben, a glasznoszty idején újranyitották.

1944 januárjának végén a Vörös Hadsereg felszámolta a Leningrád körüli ostromgyűrűt Forrás: Ria/Novosty

A blokád egykori frontvonalán parkok és emlékhelyek gyűrűjét alakították ki a ma már ismét Szentpétervár nevet viselő város körül, ennek szimbolikus középpontja a Győzelem terén álló 48 méteres obeliszk, föld alatti múzeum és szoborcsoport.

Több mint egymillió áldozatot követelt a három és fél évig tartó blokád Forrás: Ria/Novosty

A városban maradt Dmitrij Sosztakovics a blokád első hónapjaiban kezdte írni VII. szimfóniáját, amelyet már evakuálása után fejezett be.

A művet 1942 augusztusában az ostromlott városban is előadták,

a zenészek közül többen a próba közben meghaltak, de a koncertet a rádió közvetítette, és propagandacéllal a német vonalak felé is kihangosították.

(Forrás: MTVA Sajtó Adatbank)