Tudta-e, nemcsak Párizs, hanem Canossa is megért egy misét?

2019.01.28. 21:03

Az ismert szólás-mondás szerint Kanosszát járni annyit tesz, mint megalázkodva bocsánatot kérni. A töredelmes bocsánatkérésre utaló kifejezés eredete a korai középkor egyik legélesebb küzdelmére, a Nagy Károly megkoronázása után kiteljesedő, és a 11. század végén, illetve a 12. század elején kicsúcsosodó invesztitúraharcra, a világi vagy az egyházi hatalom primátusáért folytatott háborúskodásra vezethető vissza.

Háború a császárság és a Vatikán között, Isten kegyelméből

800 karácsonyán a római anyaszentegyház feje, III. (Szent) Leó pápa császárrá koronázta a Karoling-dinasztiából származó Nagy Károlyt.

III. Leó császárrá koronázza Nagy KárolytForrás: Wikimedia Commons

A Római Birodalom bukása óta nem látott hatalommal rendelkező uralkodó beiktatása után szinte azonnal szárba szöktek azok az ellentétek,

amiből hosszú évszázadokig tartó, egyre elkeseredettebb küzdelem bontakozott ki

a világi hatalom és a Vatikán között, az invesztitúra, azaz a püspökök kinevezési joga miatt.

Nagy Károly szobra a Müstair-i templombanForrás: Wikimedia Commons

Nagy Károly, mint keresztény császár, a saját hatalmát közvetlenül Istentől, „Dei gratia", azaz az isteni kegyelemből származtatta, és ezért saját magának tartotta fenn a püspökök kinevezési jogát.

A pápa viszont magát tekintette a legfőbb hatalomnak, mivel ő koronázta császárrá Károlyt.

I. (Nagy) Károly Albrecht Dürer festményénForrás: Wikimedia Commons

Ez az ekkor elkezdődött konfliktus a későbbi századokban is fennmaradt, nem egyszer igen heves vitát gerjesztve a Vatikán és világi hatalom között.

A történelembe csak invesztitúra háborúként bevonult küzdelem a 11. század második felében tetőzött.

VII. Gergely pápa egyszer és mindenkorra le akarta zárni a német-római császárok, valamint a Vatikán között a püspökök kinevezése körül évszázadok óta dúló háborúskodást.

VII. Gergely portréja a salernói San Matteo katedrálisbanForrás: Flickr

Az egyházfő 1075-ben kiadott „Dictatus papae" című enciklikájában kinyilvánította, hogy mivel a katolikus anyaszentegyház isteni alapítású, ezért Róma püspökének is egyetemes a hatalma, azaz a pápát illeti meg a püspökök kinevezésének és felmentésének kizárólagos joga.

VII. Gergely 1075-ben kiadott enciklikájában kizárólagos pápai joggá tette az invesztitúrát, a püspökök kinevezésének és felmentésének jogátForrás: Flickr

Az enciklika kiadásának az volt a közvetlen előzménye, hogy IV. Henrik német-római császár a pápa belegyezése nélkül nevezte ki Milánó új érsekét,

ráadásul egy olyan személyt, akit korábban II. Sándor pápa kiátkozott az egyházból.

Az, hogy VII. Gergely enciklikája tulajdonképpen semmisnek nyilvánította a milánói érsek kinevezését, tudni lehetett, hogy casus bellit jelent Henrik számára.

Henrik fütyül a pápára, Krisztus földi helytartója pedig kiátkoz

Nem is kellett sokat várni, mert alighogy kihirdették az enciklikát, IV. Henrik szinte azonnal írásban tiltakozott a Vatikánnál a „Dictatus papae" ellen. Henrik kijelentette, hogy megvonja támogatását VII. Gergelytől, egyben új pápa megválasztását követelte a bíborosi kollégiumtól.

IV. Henrik német-római császár (középkori miniatúra)Forrás: Pinterest

VII. Gergely azonban felvette a kesztyűt Henrik arrogáns és a pápa tekintélyét súlyosan sértő akciójával szemben.

Miközben Henrik igyekezett megerősíteni a birodalmon belüli hatalmát, és új püspököket iktatott be, VII. Gergely az 1076-os, úgynevezett böjti zsinaton bullájával kiközösítette IV. Henriket, deklarálva, hogy a császári trón megüresedett.

A Szent Német-római Birodalom címereForrás: Pinterest

A pápa bullájában mindenkit felmentett a Henriknek tett esküje alól,

megtiltotta, hogy bárki szolgálja őt, és hogy bárki Itáliában, illetve a Német-Római Birodalomban uralkodónak tekintse. VII. Gergely kitűnő diplomáciai érzékkel időzítette a kiközösítés bejelentését, ugyanis a bulla kihirdetésekor IV. Henriknek éppen komoly gondjai akadtak a vele szemben lázadozó főurakkal.

VII. Gergely háborúskodáshoz vezető Dictatus papae című enciklikájának eredeti példánya, a Vatikáni LevéltárbanForrás: Wikimedia Commons

Nem véletlen, hogy Henrik ellenfelei kitörő örömmel üdvözölték a császár kiközösítését bejelentő pápai bullát,

amelynek nyomában ki is tört a polgárháború. A Henrik-ellenes pártnak soha nem jöhetett volna jobbkor a pápa kiközösítése, mert így a császár elleni fegyverkezésnek vallási színezetet adhattak.

A pápai kiközösítés Henrik hatalmának elvesztésével és a polgárháború kitörésével fenyegetettForrás: A History of Italy

Henrik a vele szemben kibontakozó fegyveres puccs veszélye miatt nehéz helyzetbe került, kénytelen volt visszavonulni,

hogy időt nyerjen egy kellően erős hadsereg felállításához

és hatalma megszilárdításához, ám a körülmények a császár ellen dolgoztak.

Taktikailag zseniális szőrcsuhás vezeklés

Ahhoz hogy időt nyerjen és kifogja a szelet ellenfelei vitorlájából, Henrik nagy levegőt véve elhatározta, hogy bűnbocsánatot kér a pápától.

Ez taktikailag ugyanolyan zseniális húzásnak bizonyult, mint a kiátkozás időzítése VII. Gergely részéről.

 

Henrik elsősorban taktikai megfontolásból határozta el a pápa előtti vezekléstForrás: Flickr

A pápa, Krisztus földi helytartójaként egyszerűen nem tehette meg ugyanis, hogy ne adjon feloldozást egy, a bűnét megbánó és ezért vezekelni hajlandó hívőnek, akár pór, akár császár az illető.

IV. Henrik elsősorban időt akart nyerni, hogy kellően erős hadsereget toborozhasson (a kép illusztráció)Forrás: History of Tuscany

Ha viszont Henrik megkapja a feloldozást, akkor a bulla automatikusan érvényét veszti,

és a császár ismét a pápa által elismert legitim uralkodónak számít, ami politikailag rendkívül megerősítheti az ellenfeleivel szemben.

Henrik csak nyerhetett a vezeklésévelForrás: Pinterest

Politikai értelemben tehát IV. Henrik nagyon sokat nyerhetett a vezekléssel, ezért is vállalta - ha nem is könnyű szívvel - a pápa előtti megalázkodást.

Nemcsak Párizs, hanem Canossa is megért egy misét

Henrik a legbizalmasabb híveivel együtt gyalog, vezeklőcsuhában és böjtölve ment az észak-itáliai Canossa várkastélyához, hogy az ott tartózkodó VII. Gergely bűnbocsánatát kérje. Az uralkodó kerek három napig állt hajadonfőtt a behavazott várkapu előtt, a fagyos hidegben.

Henrik vezeklőcsuhát öltve, legközelebbi híveivel Canossa várkastélyához gyalogoltForrás: Pinterest

A népszerű történelmi legenda szerint a császár mezítláb, és csak szőrcsuhát öltve viselte el a téli hideg jelentette megpróbáltatásokat,

ám a történetnek ez a része nem igaz.

Henrik ugyanis a meleg királyi öltözet fölé vette fel a vezeklőcsuhát, és a fagy ellen csizmát viselt a lábán.

Az uralkodó három napig állt hajadonfőtt a behavazott várkapu előtt, de tévhit, hogy mezítláb és csak egy szál csuhábanForrás: Pinterest

Három napig tartó ácsorgás után, 1077. január 28-án végül VII. Gergely - Hugó cluny apát, valamint Matilda toszkánai őrgrófnő sürgetésére - kiüzent a császárnak, és a színe elé engedte Henriket, majd feloldozta a kiközösítés alól.

Hugó cluny-i apát és Matilda toszkánai őrgrófnő, valamint VII. Gergely egy 12. századi kódexbenForrás: Wikimedia Commons

Az egyházfejedelem, mint Róma püspöke, egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy ne fogadja el Henrik vezeklését és bűnbánatát.

IV. Henrik a pápa előtt térdepelve bűnbocsánatot kérForrás: Pinterest

Az, hogy a téli gyalogmenettel egybekötött vezeklés elsősorban politikai húzásnak számított IV. Henrik részéről, hamarosan bebizonyosodott, mert rövidesen ismét harcba szállt VII. Gergellyel.

VII. Gergely nem tehette, hogy ne fogadja el Henrik vezeklésétForrás: Flickr

Amikor a pápa 1080-ban másodszorra is kiközösítette, az erre felkészült Henrik már sikeresen választatott ellenpápát Róma püspökével szemben, III. Kelemen személyében.

VII. Gergely síremléke. A pápa végül alulmaradt a Henrikkel vívott küzdelembenForrás: Wikimedia Commons

IV. Henrik vezeklőútját, a „Canossa-járást" ettől kezdve használják a megalázkodó bocsánatkérés szinonimájaként.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK