Az üvegangolna túlélése drámai veszélybe került

2019.01.31. 14:49

Az európai vizek angolnáit a kihalás fenyegeti az éghajlatváltozás miatt. A legfrissebb tanulmányok szerint a súlyosan veszélyeztetett természetvédelmi státuszú nyurga halak száma több mint 90 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedekben.

Folyamatosan csökkennek a túlélési esélyeik

Az éghajlatváltozás miatt valószínűleg egyre közelebb kerül a kihaláshoz Európában a jelenleg is kritikusan veszélyeztetett angolna. Egy új tanulmány megállapította, hogy a halak populációit több veszélyforrás is fenyegeti. Ilyenek a folyók túlhalászása, az élősködők, a hallépcsők hiánya, a vizek szennyezése és a vízerőművek építése, amelyek miatt a halak nem tudnak eljutni a hagyományos útvonalaikon az ívási helyükre. A kihalófélben lévő európai angolna egyedszáma az 1970-es évektől kezdődően körülbelül 90 százalékkal, de néhol 98 százalékkal csökkent. Az 1980-as évektől az éghajlat tartósan növekvő hőmérséklete, a savasodó vizek és a poliklórozott bifenillel (PCB) való környezetszennyezés újabb, egzisztenciális fenyegetést jelentenek.
A fiatal angolnák túlélési esélyeit és viselkedését egyértelműen a növekvő, globális hőmérséklet határozza meg – mondta Dr. Tiago Grilo, a portugál kutatókból álló csapat vezetője, a tanulmányt jegyző Marine and Environmental Sciences Centre munkatársa az Independent-nek. – Az európai tengerek üvegangolnáit egyértelműen a kihalás veszélye fenyegeti.

Egy kifogott angolna - a túlélésüket a túlhalászás is befolyásoljaForrás: Piet Spaans/Piet Spaans

Ez európai angolnákat átlátszó, üvegszerű testük miatt hívják így. A kutatók a halakat a tesztek során különböző körülmények között figyelték meg, majd megvizsgálták, hogyan reagálnak a 4 Celsius fokos hőmérsékleti különbségre, illetve a korábbinál savasabb vízre, amelyek az évszázad végére az éghajlatváltozás várható következményei lehetnek.

Drámai események várhatóak a közeljövőben

A tesztek során a kutatók azt tapasztalták, hogy a melegebb vízben élő angolnák közül kevesen élték túl a hőmérsékleti változást. Ám amelyek mégis túlélték valahogy, azok a korábbinál aktívabb viselkedést mutattak és hajlandók voltak folytatni migrációs útjukat. Az ívás iránti, ősi vágyukat azonban a savas víz láthatóan csillapította: a savasabb vizű körülmények között élő halak már szinte egyáltalán nem akartak az édesvizek felé vándorolni.

Üvegangolna Róma közelébenForrás: commons.wikimedia.org

Az európai angolna ívása a tengerben zajlik, de életének nagy részét az édesvízben tölti – magyarázta a portugál kutató. – A most kapott eredmények megerősítették azokat a korábbi megállapításokat, miszerint a halak érzékszervi képességei jelentősen károsodnak a megváltozott körülmények miatt.
Hozzátette: ez jól mutatja, hogy milyen drámai események várhatóak a közeljövőben a váratlan és nem kívánt változásoknak köszönhetően az angolnák populációiban.

Szembe kell szállni a környezeti problémákkal

Ha az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása a légkörben továbbra is változatlan marad, és a közeljövőben nem változik a jobb irányba a természetvédelmi irányítási politika, akkor ezek az aktív stresszorok valóban az egyedek pusztulását és végső soron a faj kipusztulását okozhatják – hangsúlyozta Dr. Tiago Grilo. – Szembe kell szállni a környezeti problémákkal, hogy megállítsuk az angolnaállomány összeomlását.

A fiatal, üvegszerű testű angolna sodródik Európa feléForrás: commons.wikimedia.org

Dr. Reinhold Hanel, a németországi Thunen Intézet angolna szakértője nem vett részt a kutatásban, de teljes mértékben egyetértett annak megállapításaival, amely szerint leginkább az éghajlatváltozás tehető felelőssé az angolnaállomány drasztikus csökkenéséért. Elmagyarázta, hogy az üvegangolna lárvái a Bermuda-szigetek közelében található egyetlen ívóhelyről sodródnak az áramlatokkal Európa partjaihoz. Később ezek úsznak át a folyótorkolatokon át édesvízbe, ahol évekig fejlődnek. Miután az angolnák elérik az ivarérettségüket, elhagyják a kontinentális vizeket és hosszú vándorlásba kezdenek egészen az Atlanti-óceánban lévő Sargasso-tengerig. Végül itt szaporodnak, majd az ivadékok csak körülbelül újabb egy év múlva érik el Európát és útközben kifejlett példányokká alakulnak. Ám mindez az éghajlatváltozás miatt egyre kevésbé megvalósítható.

Sokszor kerülnek veszélybe négyezer kilométeres útjuk során

Fontos azonban azt is tudatosítanunk magunkban, hogy az olyan halak esetében, amelyek több mint négyezer mérföldet úsznak az ívási helyükre és vissza, hogy az éghajlatváltozás csak az egyike azoknak a hatásoknak, amelyek sebezhetővé teszik ezeket a teremtményeket – húzta alá Dr. Reinhold Hanel. – Ha ilyen hosszú utat megtesznek, akkor útközben sokszor kerülhetnek veszélybe, és ezek a körülmények, hatások egymást erősítik.

Egy kifogott, normál méretű üvegangolnaForrás: Piet Spaans/Piet Spaans

A természetes környezetében élő angolna csak és kizárólag a Sargasso-tengerben ikrázik. Lárvái ezután hosszú utat tesznek meg a Golf-áramlat segítségével Európa felé (és részben az amerikai kontinens felé). Az angolna populációja azonban már útközben is drámai helyzetbe került a túlhalászat miatt.
Most már egészen tisztán látjuk a klímaváltozás hatásait a tengeri fajokra levetítve – mutatott rá Samuel Stone, a Tengeri Természetvédelmi Társaság halászati és akvakultúra vezetője. – Az eddigieknél sokkal többet kell tennünk annak érdekében, hogy ezt figyelembe lehessen venni a halászati gazdálkodásban. A jövőbeni szaporulat és a faj túlélése most mindennél fontosabb.
Hozzátette, hogy a sérülékeny halállományok megsegítése most „iszonyúan fontos és szükséges". A kutatók eredményeiket a Biology Letters folyóiratban publikálták.