Már a depresszió kockázatát is képesek időben azonosítani

A testtömegindex emelkedése növelheti az apátia esélyeit

A dán iPSYCH projekt kutatói egy új tanulmányukban azt állítják, hogy több mint két és félszeres valószínűséggel kezelnek a kórházak pszichiátriai osztályain olyan pácienseket, akik erre többszörös genetikai hajlamot is mutatnak. Állítják, hogy az új kutatási eredményt kitűnően fel lehet használni a jövőben a veszélyeztetett betegek azonosítására, hogy megelőzzék a depresszió kialakulását.

A depressziós betegség több génhez kapcsolódik

Dániában a nők 15,5 százaléka, míg a férfia 9 százaléka szenved depressziótól élete valamelyik szakaszában. A legtöbben közülük orvosi kezelésre is szorulnak, és egy kórház pszichiátriai osztályán kapnak hathatós kezelést és gyógyulást.

A depresszió gyakori, és esetenként igen súlyos tünetekkel járó betegség, amely nem csak veszélyes, hanem igen költséges is mind az egyén, mind a társadalom egésze számára.

Dán kutatók a közelmúltban publikálták friss eredményeiket a JAMA Psychiatry tudományos folyóiratban. A konklúzió mintegy húsz évnyi kutatás és megfigyelés következtetésein alapszik, amely során a szakemberek 34 500 páciens életét követték, miközben figyelembe vették a genetikai kockázatot is a depresszió kialakulásában.

A leggyakoribb depressziós tünet legtöbb esetben a nem nyilvánvaló okokból eredő szomorúságérzet Forrás: pexels.com

A tanulmány kimutatta, hogy a kórházak pszichiátriai osztályain a depresszió tüneteivel kezelt, magas poligenetikus pontszámmal rendelkező betegeknél a kockázat több mint kétszer és félszer magasabb, mint egy átlagos páciens esetében

– mondta Esben Agerbo, az iPSYCH professzora, a tanulmány egyik szerzője.
A poligenetikus ebben az esetben azt jelenti, hogy a depressziós betegség nem egyetlen, rendellenes génhez, hanem több génhez kapcsolódik. Más szóval: nem egyetlen gén határozza meg, hogy egy személy hajlamos-e a depresszió kialakulására vagy sem.

Meghatározták az egyének hajlamát a depresszióra

A vizsgálatok során alátámasztották az örökletes tényezők hatását is, a genetika azonban azokban az esetekben is szerepet játszik, amikor családi halmozódásról nincs szó.

Tudjuk, hogy a depressziót részben genetikai tényezők határozzák meg, és jó hír, hogy ma már közvetlenül tudjuk mérni a genetikai hajlamot

– mutatott rá a kutatócsapat vezetője. – Az eredményeink tükrében azonban a vizsgálatokat nem a családtörténetre és az öröklődésre kell elsősorban alapoznunk a jövőben, hanem inkább a depresszió kialakulásának génmeghatározásaként.

Időben felismernék a kezdeti tüneteket Forrás: pexels.com

A kutatók ehhez az úgynevezett poligenetikus pontszámot használnák fel, amelyet több száz ezer vizsgált szekvenciára, változásra vagy markerre alapoznak.

Ez a pontszám határozza meg egy személy hajlamát a depresszióra.

A szakemberek végül úgy találták, hogy a kapott pontszám nem volt összefüggésben az olyan tényezőkkel, mint az enyhe, közepes, súlyos vagy pszichotikus tünetek, a kezelési módszerek vagy épp az életkor az első kórházi látogatás során. Ebből pedig arra következtettek, hogy több szempontot leginkább a környezeti tényezők határoznak meg.

Lehetővé teszi a megelőzést

Reméljük, hogy a genetikai információk és az ismert kockázati tényezők együtt történő felhasználásával az eddigieknél jobb módszereket tudunk kifejleszteni, és ezzel még a depresszió kialakulása előtt be tudjuk azonosítani a veszélyeztetett embereket

– mondta Katherine L. Musliner, az iPSYCH posztdoktorális képzésének hallgatója, a tanulmány egyik társszerzője. – A depresszió kialakulásának fokozott kockázatával rendelkező személyek azonosításának képessége azért is rendkívül fontos, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy megelőző erőfeszítéseket tegyünk és hatásosabban kezeljük a korai tüneteket.
A kutatók eredményei azt mutatják, hogy

a genetika és a mentális betegségek közötti kapcsolat összetett.

Hangsúlyozzák, hogy nem létezik olyan, hogy „depressziós gén", és azok sem esnek feltétlenül a betegség rabságába, akiknek a legmagasabb a genetikai hajlama erre.