Rákgyilkos anyag volt a dinókat kiirtó aszteroida belsejében

A földtörténeti múltból több katasztrofális aszteroida becspódás nyoma is ismert

Akármennyire hihetetlen, a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida nem csak az őshüllők „egészségét károsította" elképesztő mértékben, de olyan fémet is tartalmazott, ami hatékony gyilkosa a ráksejteknek. Az irídium úgy működik, akár egy időzített bomba: belép a rákos sejtek magjába, majd egészen addig észrevétlen marad, amíg nem kap fényt. Amennyiben ez megtörténik, a közeli oxigénmolekulák reaktívvá válnak és elpusztítják a tumort. Hogy ez a tulajdonság terápiává fejleszthető-e, még nem tudni.

Léteznek olyan molekulák, amiket ha fény ér, oxidálószerekké válnak. Ez a képesség rendkívül veszélyes a gyorsan osztódó ráksejtekre nézve, míg az egészséges sejteket kevésbé fenyegeti. Ha egy ilyen molekulát sikerülne a ráksejtek magjába juttatni, majd optikai szállal megvilágítani, akkor a tumor anélkül elpusztítható lenne, hogy a környező egészséges sejtek sérülnének.

Peter Sadler, a Warwick University professzora olyan irídium-tartalmú vegyületet fejlesztett ki, amivel kiváltható a fent ismertetett hatás. Egyetlen „aprócska” bökkenő, hogy a kemikália önmaga nem képes eljutni a célzott sejtmagba. Ehhez Sadler egyfajta „szállítóeszközt” használna –

az albumin nem csupán hozzákötődik a ráksejtekhez, hanem be is lép a sejtmagjukba, így magával tudja vinni az irídiumot.

Az albuminnal társulva Sadler irídiumának két előnye is van a többi fényérzékenyítő anyaghoz képest: egyrészt nem a sejt kevésbé fontos részeit, hanem magát a sejtmagot veszi célba, emellett erősen foszforeszkáló. Ugyancsak lényeges, hogy működése valós időben megfigyelhető és nem kell elhalt ráksejteket keresgélni ahhoz, hogy a molekula hatékonysága igazolható legyen. Az irídium-tartalmú fényérzékenyítőket egyelőre állati modellekben sem tesztelték, így a működési mechanizmus pusztán elméleti síkon igazolható.

Az irídium egy nehézfém, csupán kis részét alkotja a Földbe csapódó aszteroidáknak. A földkéreg irídium-tartalma még ennél is csekélyebb (évente mindössze 3 tonnányit bányásznak belőle szemben az arany 3000 tonnás kitermelésével), a földmagban viszont jóval több található ebből a fémből.

A szokásosnál nagyobb mennyiségű irídium előfordulása tehát jó markere a becsapódási eseményeknek.

A tudomány igazolta, hogy 66 millió évvel ezelőtt egy becsapódott aszteroida jelentős irídium-réteget alakított ki bolygónkon. Ez az esemény vezetett a dinoszauruszok korának leáldozásához.

A paleontológiai „detektívmunka” elvégzésén kívül az irídium más tulajdonságait is hasznosítják, példának okáért ellenáll a korróziónak.

(IFL Science)