A kétélű kard egykor halálos fegyvernek számított: összesen 112 centiméteres, impozáns hosszával valószínűleg egy elit harcosé lehetett. Az Észak-Jütland Történeti Múzeumának régészei szerint a szúróeszköz feltehetőleg az 1300-as évekből (vagy még korábbról) származik, és tulajdonosa akkoriban nagyjából egy pennyt fizethetett érte, ami óriási összegnek számított.
A középkorban egy kard megszerzése rendkívül költséges volt, és csak egy igazán elit harcos, a nemesség tagja engedhette meg magának, hogy ilyen fegyvert hordjon
– magyarázta Kenneth Nielsen régész, a múzeum munkatársa a LiveScience tudományos online portálnak.
A pengét Jannick Vestergaard mérnök, és a szennyvízberuházást kivitelező Gunnar Nielsen A/S munkatársa, Henning Nøhr találta Algade szomszédságában. De úgy tűnik, hogy az örökre rejtély marad, vajon a gazdája hogyan veszítette el az értékes darabot.
A régészek szerint feltehetően egy aalborgi támadás során hullhatott a földre, majd tűnt el a sárban.
A település akkoriban Dánia negyedik legnagyobb városának számított. Kenneth Nielsen rámutatott, hogy a kardot a középkori úgynevezett csatornahulladék azon rétegében találták, amely az egykori Algade település régi útjait rejti.
A fegyver készítője a penge mindkét oldalába egy mélyedést ejtett, amelyet egykoron blodrillenek, azaz dán „vérhoronynak" neveztek. Neve ellenére nem azért vésték a kardba, hogy elvezesse az általa ejtett sebesülésből a vért.
Ez a horony segített abban, hogy a körülbelül egy kilogramm súlyú kard könnyű és keskeny maradhasson, amely segítette tulajdonosát a harcban
– mutattak rá a régészek. – A kardra került egy lemez alakú gomb is, amely a pommel nevet kapta. Ez a pengével merőleges fémrúd a harcos kezét védte meg a csatatéren.
A szakemberek a kard pontos koráról egyelőre még vitatkoznak, de egyes vélemények szerint a kardkovácsok már az 1100-as években készítettek hasonlókat. Ez pedig azt jelentheti, hogy a most felbukkant fegyver már javában „forgalomban lehetett" az 1300-as években, amikor a földbe került.
A fegyveren található, harcra utaló jelek is az utóbbi elképzelést támasztják alá, amelyek azt bizonyítják, hogy a kardot legalább három-négy alkalommal használták csatában, mielőtt hosszú évszázadokra elnyelte volna a mélység.
Meglehetősen ritkán találunk ilyen előkelő kardot az utcán, miután a legtöbb ősi, magas rangú fegyvert a legtöbbször a harcosokkal együtt temetik el
– mondja Kenneth Nielsen. – Külön érdekesség azonban, hogy az impozáns fegyverre mindössze hatvanöt méterrel a Szent Peder temetőtől bukkantak. Ám a kard körül nem találtunk emberi maradványokat.
A régészek most azt tervezik, hogy a jövőben fokozott figyelemmel kísérik a folyamatban lévő csatornahálózat kiépítéseket, hátha újabb leletek kerülnek elő.
A középkori kard a tisztítás után az Aalborg Történeti Múzeumban kap előkelő helyet a gyűjteményben.