Személyesen Churchill hagyta jóvá a drezdai bombázást

2019.02.13. 19:40

Hetvennégy éve, 1945. február 13-án a késő esti órákban egyre jobban erősödő fenyegető morajlás töltötte be az éjszakai sötétségbe borult szász fővárost, Drezdát. A világ egyik legszebb barokk városa, az „Elba menti Firenze” történelmi városmagját mindaddig elkerülték a Németország nagyvárosait romba döntő szövetséges szőnyegbombázások. Pontban este tíz óra kilenc perckor a brit királyi légierő város fölé érkezett 800 négymotoros nehézbombázójából elkezdtek hullani a várost percek alatt tűzviharba borító gyújtóbombák ezrei. Mind a mai napig vitatott a drezdai pokol áldozatainak pontos száma, mint ahogy az is, hogy a kegyetlen pusztítás háborús bűntettnek számít-e. Egyvalami bizonyos: a civil áldozatok tízezreit követelő gyilkos akció hadászatilag teljesen értelmetlen volt.

Olyan hő keletkezett a tűzviharban, hogy még a bombázógépek is átforrósodtak

A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) bombázóparancsnoksága, Arthur Harris légimarsall, a Bomber Command főnökének szorgalmazására már 1943 nyarán hozzákezdett az úgynevezett területbombázási doktrína (Area Bombing Directive) gyakorlati alkalmazásához.

Arthur Harris légimarsall, a Bomeber Command főnöke, és a területbombázási doktrína lelkes híveForrás: Wikimedia Commons

Harris, aki fanatikusan hitt az 1920-as évek olasz légügyi teoretikusa, Giulio Douhet elméletében

– amely szerint az ellenség ellenálló ereje kizárólag tömegbombázásokkal is megtörhető – az első brit tömeges szőnyegbombázás célpontjául kijelölt sűrűn lakott német kikötőváros és közlekedési csomópont, Hamburg elleni támadást tekintette a „puding próbájának”.

Giulio Douhet, tábornok, olasz légügyi teoretikusForrás: Wikimedia Commons

Az 1943 júliusában mintegy ezer négymotoros nehézbombázó bevetésével végrehajtott légitámadás pusztítása minden elképzelést felülmúlt.

1943 nyarától folyamatossá váltak a német nagyvárosok elleni ezergépes bombatámadásokForrás: Wikimedia Commons

Az angol szőnyegbombázás a város épületállományának csaknem a felét, összesen 277 ezer lakást teljesen megsemmisített,

a ledobott gyújtóbombák nyomán pedig mintegy 200 kilométernyi utca vált lángoló romhalmazzá.

 

Egy tűzoltó és egy gyermek holtteste hever az utcán a Hamburg ellen végrehajtott szőnyegbombázás utánForrás: Honest History

A foszforbombákkal végrehajtott támadás nyomán kitört tűzvihar olyan forróságot okozott, hogy még a 6-7000 méter magasan repülő gépek falai is átmelegedtek a hőségtől.

Pusztító légi offenzíva indul Németország ellen

Arthur Harris és a Bomber Command több mint elégedettek voltak; a csekély gépveszteség és a minden képzeletet felülmúló hamburgi károk alapján

egyértelműen sikeresnek minősítették a területbombázás doktrínáját.

Ennek nyomán vette kezdetét a Németország ellen indított és 1943 nyarától a Harmadik Birodalom összeomlásáig tartó angolszász bombázóoffenzíva.

A Bomber Command folyamatos bombázóoffenzívája egészen Németország kapitulációjáig kitartottForrás: History.com

1945 januárjára, a Harmadik Birodalom agóniájának idején

már gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet ne ért volna pusztító szövetséges légitámadás.

A német olaj- és járműipar, a hadiüzemek jelentős része és a közlekedési infrastruktúra ekkorra már nagyobb részt romokban hevert. Ennek ellenére, a makacs német ellenálláson felbőszült Churchill, Harris unszolására, hozzájárult a területbombázások további folytatásához.

Szinte Drezda maradt az egyetlen ép német nagyváros

A szövetséges hadvezetésen belül is komoly vita bontakozott ki a légi hadviselés e módszeréről. Harris koncepciója szerint a nagyvárosok legsűrűbben lakott részei ellen végrehajtott ismétlődő szőnyegbombázások olyan súlyos pszichés csapást mérnek a német lakosságra, amely megtöri az ellenállást.

Az épen maradt kölni dóm a német nagyváros szétbombázott belvárosában. 1945 elejére szinte nem maradt olyan német nagyváros, amelyet ne döntött volna romba az angolszász bombázóoffenzívaForrás: World War Two

Ennek jegyében fogalmazódott meg a pusztító légitámadásoktól 1945 februárjáig megmenekült történelmi város, a Drezda elleni támadás terve is.

A szász „Firenze” történelmi belvárosa a Frauenkirche látképével, 1890 körülForrás: Wikimedia Commons

A város a Kelet-Poroszországból és Sziléziából érkező menekültek egyik elsődleges célja, vasúti csomópontként pedig a keleti frontról visszavonuló Wehrmacht-erők egyik fontos tranzitállomása volt. Ám a menekültek tömegétől túlzsúfolt Drezdából

január végére legnagyobb részt kivonták a katonaságot,

ahol többségében csak civilek maradtak. Drezda közvetlen térségét a februári apokalipszis előtt is érték már kisebb-nagyobb szövetséges bombatámadások.

Amerikai Boeing B-17 „Flying Fortress” négymotoros nehézbombázók Németország felettForrás: U.S. Air Force Photo

A város mellett fekvő freitali olajipari üzemkomplexumot

1944. augusztus 24-én több mint 300 négymotoros nehézbombázó bevetésével támadta az amerikai légierő.

1945. január 16-án pedig az USAAF (United States Army Air Force) 8. légi hadseregének 133 négymotoros nehézbombázója intézett támadást a friedrichstadti vasúti csomópont ellen.

Amrikai Consolidated B-24 Liberator nehézbombázó németországi bevetésenForrás: U.S. Air Force Photo

Drezda történelmi belvárosát, a barokk és rokokó építészet páratlan remekét azonban megkímélték ezek a légitámadások. 1945 elején a szász főváros azon kevés német nagyvárosok egyike volt, ami még intakt épségében maradt.

Jaltában pecsételődött meg az Elba menti Firenze sorsa

Amikor 1945 januárjában Harris felvetette Drezda szőnyegbombázásának ötletét, a városban tartózkodó nagyszámú civil menekültre figyelemmel többen, köztük a Bomber Command parancsnokhelyettese, Sir Robert Sundbay légi almarsall is határozottan ellenezte a tervet.

Sir Robert Sundbay határozottan ellenezte Harris tervétForrás: Wikimedia Commons

Azonban a „Butcher”, azaz a „mészáros” kétes csengésű melléknevet is kiérdemelt Harris nem tágított; fejébe vette Drezda bármi áron való elpusztítását.

Látva azonban kollégái ellenkezését, közvetlenül a legfőbb helyhez fordult megerősítő jóváhagyásért.

Harris a jaltai konferencián tartózkodó brit miniszterelnök, Winston Churchill részére küldött táviratában vázolta a Drezda elleni támadás tervét, megemlítve a tervvel szembeni ellenvetéseket is.

Winston Churchill Harrist támogatta, és jóváhagyta Drezda bombázásátForrás: AFP/Stf

A Bomber Command főnöke ezért a brit háborús kabinet fejének döntését kérte, a tervezett akció jóváhagyásához.

Winston Churchill határozottan Harris álláspontját támogató választ adott:

Drezdát az első adandó alkalommal bombázni kell.

Churchill, Roosevelt és Sztálin az 1945 februárjában megtartott jaltai konferenciánForrás: Wikimedia Commons

Churchill végzetes döntésében az is szerepet játszhatott, hogy éppen a jaltai konferencián határoztak arról a szövetséges hatalmak vezetői, Roosevelt amerikai elnök, Joszif V. Sztálin, a Szovjetunió első embere, valamint a brit miniszterelnök,

hogy az angolszász bombázóoffenzívát mindaddig folytatni kell, amíg Németország feltétel nélkül nem kapitulál.

A szász főváros sorsa így tulajdonképpen Jaltában pecsételődött meg végleg.

Magasba emelkedik a halálosztó légi armada

Mivel Drezdát február elejéig elkerülték a nagyobb bombázások, és a városban béke honolt, a Vörös Hadsereg elől Kelet-Poroszországból menekülőknek a szász főváros lett a mentsvára.

A frontok helyzete 1945 februárjában, Drezda bombázásának idejénForrás: Wikimedia Commons

A kelet-porosz területek kiürítését célzó, és a Kriegsmarine (német haditengerészet), valamint a Luftwaffe (német légierő) közreműködésével végrehajtott evakuálási akciónak, a Cerberus-műveletnek köszönhetően a hetedik legnagyobb német város,

az eredetileg 640 ezres Drezda lélekszáma 1945 februárjára megduplázódott.

 

Avro Lancaster Mark III típusú brit nehézbombázó. Ilyen gépek alkották a Drezdát elpusztító légi armada zömétForrás: Anthony Toby

A menekülteket nagyobb részt külvárosi táborokban helyezték el, ahonnan vasúton, szakaszosan szállították tovább őket az ország belő vidékeire.

1945. február 13-án több mint egymillió mit sem sejtő civil zsúfolódott össze az Elba-parti műemlékvárosban.

A Royal Air Force angliai bázisairól kora este felszállt 800 négymotoros Avro Lancaster, valamint Handley Page Halifax típusú nehézbombázó akadálytalanul tette meg a Drezdáig tartó hosszú utat.

Egy négymotoros Avro Lancaster bombázó személyzete németországi éjszakai bevetésre készülődikForrás: Military History

Az egykor oly félelmetes német légierő, a Luftwaffe, 1945 februárjának elején a birodalomhoz hasonlóan,

már csak halvány visszfénye volt egykori önmagának.

A hatodik háborús évre mind a Luftwaffe személyi állomány, mint pedig a technikája alaposan megtizedelődött.

A Luwtwaffe sorozatos kudarcai miatt Göring birodalmi marsall, a német légierő főnöke, 1945 elején már kegyvesztett lett HitlernélForrás: Bundesarchiv

A legnagyobb hiány nem is a gépekben, hanem a gyakorlott és tapasztalt vadászpilótákban volt.

A német légierő szörnyű veszteségei miatt 1945 elejére az amerikai és az angol bombázókötelékek jelentős számú kísérő vadászfedezetükkel, büntetlenül repkedhettek szinte az egész német légtérben.

Infernális tűzvihar tör ki a történelmi belvárosban

1945. február 13-án a város fölé érkező 800 négymotoros Lancaster és Halifax nehézbombázóból álló brit kötelék 22 óra 9 perckor kezdte meg a bombavetést.

Brit Lancasterek németországi bevetésenForrás: Wikimedia Commons

Az angol gépek két hulláma a 0 óra 55 percig tartó műveletben 400 ezer gyújtó-, valamint 4 500 rombolóbombát dobott le az óvárosra és a belső kerületekre. Az első hullám város fölé beérkező gépei rombolóbombákat,

míg a második hullám nehézbombázói a valódi pusztítást okozó foszforos gyújtóbombákat szórták a városra.

 

Drezdai mementó. A Frauenkirche romja. Három napon át folyt Drezda módszeres elpusztításaForrás: Bundesarchiv/Fassbender, Julia

Az 1000 fokos hőmérsékleten elolthatatlanul égő foszforbombák nyomán hatalmas tűzvihar tört ki a belvárosban.

Az elviselhetetlen hőség miatt a légvédelmi pincékből a tomboló tűzben álló utcákra kimenekült emberek vagy megégtek, vagy pedig a forró gázoktól, illetve a tűzvihar által a levegőből kivont oxigén hiánya miatt megfulladtak.

Talán sohasem tudjuk meg pontosan, hogy hányan estek a drezdai tűzvihar áldozatáulForrás: Bundesarchiv

A pokol centrumában tomboló tűz vákuumként szippantotta be mindazokat,

akik szerencsétlenségükre nem zárt helyiségben tartózkodtak. Drezda apokaliptikusan lobogó tüzeit még 400 kilométeres távolságból is látni lehetett. A várostól 8 kilométerre fekvő katonai repteret viszont nem érte támadás.

Mind a mai napig nem tudni, hányan vesztek oda a drezdai pokolban

A megpróbáltatások azonban a drezdai apokalipszis első éjszakájával még korántsem értek véget. Másnap, február 14-én délelőtt az amerikai légierő 1350 négymotoros B-17 „Flying Fortress” és B-24 „Liberator” típusú bombázója repült a még mindig lángoló város fölé, hogy halálos terhét az utolsókat rúgó, agonizáló Drezdára zúdítsa.

Drezda a szövetséges szőnyegbombázás utánForrás: Bundesarchiv

A három napig tartó szörnyű drezdai pokoljárás csak február 15-én, 311 amerikai repülő erőd bombázóakciójával ért véget. A Drezda ellen végrehajtott légi műveletben az angol-amerikai légierő 3749 tonna bombát dobott le a szász fővárosra, amelyek 75 százaléka gyújtóbomba volt. Csak egymástól rendkívül eltérő adatok ismertek. A város belső kerületei és az infrastruktúra teljesen megsemmisült.

A halál kegyetlen mementója. A drezdai áldozatok pontos száma még ma sem tisztázottForrás: Bundesarchiv

Az elhunytak hatalmas tömegét a járványveszély megelőzése végett vasúti sínekből sebtében felépített máglyákon égették el. A rettenetes drezdai tűzvihar áldozatainak száma mind a mai napig vitatott,

erről szélsőségesen eltérő számok keringenek, kezdve 20 ezertől egészen 600 ezerig terjedően.

A korabeli német források 300 ezer főre becsülték a bombázás áldozatainak számát, az angol-amerikai adatok ehhez képest „mindössze” 15- 20 ezer áldozatról beszélnek.

Felhalmozott holttestek a drezdai szőnyegbombázás utánForrás: Bundesarchiv

Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja 1955-ben 250 ezer főről nyilatkozott, míg a Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint 275 ezren vesztek oda a drezdai tűzviharban. A drezdai bombázóműveletet többen illették éles kritikával.

Konrad Adenauer és Charles de Gaulle 1962. nyarán az Élysée-palotánál. A német kancellár szerint 250 ezren váltak a drezdai bombázás áldozatáulForrás: AFP

Még a szövetségesek között is heves viták robbantak ki az akció értelméről.

Harrisnak élete végéig viselnie kellett a drezdai mészárlás ódiumát, ám vele szemben a brit miniszterelnököt sohasem érte hivatalos kritika az Elba-parti város elpusztítása miatt.

Churchillt sohasem érte hivatalos kritika Drezda miattForrás: Pinterest

Több történész is erősen arra hajlik, hogy Drezda elpusztítása háborús bűntett volt. Ha a jogi igazságszolgáltatás nem is, de a történelem már pálcát tört a drezdai tűzvihar felelősei felett.