Kannibalizmussal is megvádolták az afrikai Napóleont

2019.02.22. 21:53

A világtörténelem számos zsarnokságot és hírhedt despotát ismer az ókortól kezdve egészen a modern időkig bezárólag. A diktátorok historikus arcképcsarnokán belül azonban Afrika, a fekete kontinens meghökkentően különc zsarnokai egészen sajátos csoportot alkotnak, mint amilyenek például az egykori párduckucsmás kongói tirranus, Mobutu Sese Seko, vagy a bokszolóból lett ugandai diktátor, Idi Amin Dada voltak. Ám ha egyáltalán lehet még fokozni a fokozhatatlant, kétségtelen, hogy valamennyiük közül a magát Napóleon mintájára császárrá koronázó közép-afrikai diktátor, az emberevéssel is megvádolt Jean-Bédel Bokassa számít a legbizarrabb figurának.

Államcsínyt hajt végre a közlegényből tábornokká avanzsált vezérkari főnök

A második világháború után kialakult új világrendben a gyarmati rendszer rohamos bomlásnak indult.

A „három nagy” a második világháború utáni új világrend alapjait lefektető jaltai konferencián, 1945 februárjában. Roosevelt amerikai elnök határozottan ellenezte a gyarmatbirodalmak fennmaradásátForrás: Unknown

Az 1940-es évek végén megkezdett, és az 50-es években kiteljesedő dekolonizációs folyamat eredményeként

a két nagy gyarmattartó hatalom, Anglia és Franciaország gyarmatai sorra független országokká váltak.

Franciaország, a legnagyobb volt afrikai gyarmattartó a nyugat-, illetve közép-afrikai térség feletti befolyását egy Párizshoz szorosan kötődő frankofón nemzetközösség megteremtésével igyekezett fenntartani.

Charles de Gaulle (a képen jobbra) a Francia Köztársaság elnöke egy Páruzshoz szorosan kötődő frankofón nemzetközösség létrehozásával akarta fenntartani a francia befolyást az egykori afrikai gyarmatok felettForrás: Getty Images/IMAGNO/Austrian Archives (S)/ Anonym

Párizst számos új afrikai politikai vezető támogatta e törekvésében,

köztük a Francia Egyenlítői Afrika önállóságáért küzdő, római katolikus papból lett Barthelemy Boganda is. Boganda Fekete-afrikai Társadalmi Fejlődés Mozgalma egy olyan hatalmas latin-frankofón közép-afrikai birodalom megteremtéséről álmodozott, amely magába foglalta volna az egykori francia gyarmatok túlnyomó többségét.

Bathalemy Boganda, a Fekete-afrikai Társadalmi Fejlődés Mozgalmának elnökeForrás: RFI

Boganda ez irányú törekvéseit – aki francia állampolgárként a párizsi Nemzetgyűlésnek is a tagja volt –, azonban nem koronázta siker,

végül így jött létre 1958-ban az eredeti elképzeléshez képest erősen redukált területekkel a Közép-afrikai Köztársaság,

amely 1960-ban nyerte el a teljes függetlenséget. Boganda, az „alapító atya” ezt azonban már nem élhette meg, mert a franciabarátság jegyében függetlenségpárti politikus egy titokzatos balesetben életét vesztette.

Boganda támogatta De Gaulle elképzeléseitForrás: Alchetron

Utóda, egyben a Közép-afrikai Köztársaság első elnöke,

David Dacko rövid idő alatt pártállammá változtatta az országot, felszámolta az ellenzéket,

ám hamar szembe került saját korrupt hivatalnokaival, valamint az ország urán- és gyémántkincsére ácsingózó nagy nemzetközi társaságokkal.

David Dacko a Közép-afrikai Köztársaság elnökekéntForrás: CVCE

Dacko felismerve, hogy minden recsegni-ropogni kezdett körülötte, 1965 végén arra készült, hogy az egyik bizalmas hívére, egy csendőrezredesre ruházza át a hatalmat, de erre már nem kerülhetett sor.

David Dacko a Közép-afrikai Köztársaságban hivatalos látogatáson lévő Yitzhak Ben Zvi izraeli államelnök társaságában, 1962-ben. Dacko felszámolta a politikai ellenzéket, és diktatórikus pártállammá alakította át az országotForrás: Wikimedia Commons

Az ország hadseregének vezérkari főnöke, Jean-Bédel Bokassa tábornok ugyanis puccsal magához ragadta a hatalmat.

A „kis korzikai” volt a példaképe a hóbortos diktátornak

Bokassa Bangui törzsfőnökének fiaként látta meg a napvilágot, 1921. február 22-én. 1939-ben bevonult a francia hadseregbe, ahol közlegényként kezdte meg katonai szolgálatát. Részt vett Franciaország 1946 és 1954 között zajló indokínai háborújában, ahol helytállása miatt többször is kitüntették.

Bokassa 1939-ben lépett be a francia hadseregbe, és részt vett az indokínai háborúban isForrás: Wikimedia Commons

A francia katonai akadémia elvégzése után 1961-ben a már századosi rendfokozattal rendelkező Bokassa Dacko elnök jóvoltából került a frissen függetlenné vált ország, a Közép-afrikai Köztársaság szerveződő hadseregének élére.

A puccsista Bokassa a hadseregre alapozta diktatórikus hatalmátForrás: AP

Az új pozíciójának köszönhetően századosból tábornokká előlépett, határtalan ambíciókkal rendelkező Bokassa

azonban hamarosan a jótevője ellen fordult,

és az 1966-os úgynevezett szilveszteri puccsal megfosztotta a diktátori allűrökkel rendelkező Dacko elnököt a hatalmától.

Bokassát Dacko elnök tette meg vezérkari főnökké, és századosból tábornokká léptette előForrás: Wikimedia Commons

A francia hadsereg egykori bakája, aki fanatikus, már-már messianisztikus küldetéstudattal rendelkezett,

a „kis korzikait”, azaz Bonaparte Napóleont tekintette példaképének.

Egy későbbi nyilatkozata szerint mindig és mindenben a híres francia császár „ösztönözte és irányította” őt.

Bokassa példaképe a „kis korzikai”, Bonaparte Napóleon voltForrás: Wikimedia Commons

Hamarosan kiderült azonban, hogy a saját magát az ország élére állító, majd „örökös elnökké” proklamáltató Bokassa

olyan hóbortos és veszélyesen kiszámíthatatlan diktátor, akinek egyetlen célja a korlátlan hatalomban való tobzódás volt.

 

Bokassa (a képen az első sor bal szélén) Hailé Szelasszié etióp császár (középen) és más afrikai vezetők társaságábanForrás: Wikimedia Commons

A paranoiásan bizalmatlan, és mindenkiben ellenséget, illetve összeesküvőt szimatoló Bokassa

már köztársasági elnökként is olyan rémuralmat vezetett be az országában,

amihez képest Dacko diktatúrája nyugati típusú liberális demokráciának tűnhetett.

Bokassa valóságos rémuralmat vezetett be az országábanForrás: AP

Már rögtön a hatalomra kerülése után összeesküvéssel vádolta meg a titkosszolgálat főnökét,

akinek kiszúratta a szemét, majd pedig nyilvánosan lefejeztette.

Csak a francia nagykövet erélyes tiltakozása tartotta vissza attól Bokassát, hogy a kivégzett állambiztonsági főnök fejét „nevelési célból” körbehordoztassa az ország iskoláiban.

Egy másik „baráti” diktátortárs, az ugyancsak rémuralmat gyakorló ugandai zsarnok, Idi Amin Dada  (a képen sötét egyenruhában)Forrás: AFP

1969-ben bizalmas hívét, a Dacko elleni puccsban oroszlánszerepet vállalt egyik tábornoktársát is kivégeztette.

A közép-afrikai „örökös” elnök betegesen szadista természetét mi sem példázza jobban,

mint az tette, amikor 1972-ben a főváros, Bangui központjában negyven tolvajlással gyanúsított embert mészároltatott le nyilvánosan a testőrségével.

Giscard d'Estaing „kedves rokonnak” becézte a kiszámíthatatlan despotát

Ilyen előzmények mellett joggal gondolhatnánk, hogy a vértől csöpögő kezű szadista diktátor persona non grata, mélyen megvetett politikai pária lehetett az emberi jogokra annyira finnyás Nyugaton. Hát, ha valaki így véli, bizony súlyosan téved.

Bokassával – az ország nyersanyagkincsei miatt – szívesen barátkoztak a nyugati vezetők, diszkréten háttérbe szortíva az általuk sokat és sokszor hangoztatott emberi jogokatForrás: AFP

A jelentős urán- és gyémántkészletekkel rendelkező Közép-afrikai Köztársaság fura ura például annyira nagy becsben álló vezetőnek számított Párizsban, hogy az 1975-ben beiktatott Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök már az első afrikai körútján felkereste Bokassát,

akit a „kedves rokon” megszólítással tüntetett ki.

 

Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök Schell nyugat-német államelnököt fogadja, 1975-ben. Giscard d'Estaing nem volt túl finnyás, amikor a vértől csöpögő kezű Bokassát „kedves rokonnak” tituláltaForrás: Bundesarchiv/Wienke, Ulrich

Persze, a különc Bokassa a „világ legfejlettebb társadalmaiban”, azaz a korabeli közép-kelet-európai szocialista országokban sem rendelkezett feltétlenül rossz reputációval. Annak jegyében, hogy a diktátorok általában igen jól megértik egymást, többek között a „Kárpátok géniusza”,

Nicolae Ceausescu román kommunista pártfőtitkár is hivatalos bukaresti viziten látta vendégül a közveszélyes afrikai Napóleon-epigont.

 

Despoták egymás között. Nicolae Ceausescu, román kommunista diktátor, „a Kárpátok géniusza” Bukarestben hivatalos látogatáson fogadja BokassátForrás: Wikimedia Commons

Bokassa számára azonban nem volt elegendő a korlátlan hatalom,

megalomán személyiségként még ennél is valami nagyobbra vágyott.

A napóleoni allűröket majmoló diktátor ezért 1976-ban megszavaztatta az alkotmánymódosítást, így az ország államformája köztársaságból császársággá változott.

Bokassa mert nagyot álmodni, és 1976-ban császárrá proklamáltatta magátForrás: AP

A tomboló önkény közepette az életüket féltő, és amúgy is csak díszletként szolgáló parlamenti képviselők

természetesen egyhangúlag és „boldog örömmel” szavazták meg ezt a címeres képtelenséget. Ha az államforma császárság, akkor persze császárra is szükség van, és természetesen erre senki sem lehetett alkalmasabb, mint az egykori törzsfőnök fia.

Bokassa a trónörökössel és feleségével, mint a Közép-afrikai Császárság uralkodójaForrás: GAMMA/Gamma

Az alkotmánymódosítás „elfogadása” után azonnal el is kezdődtek a Bokassa reményei szerint országot-világot elkápráztató koronázási ceremónia előkészületei.

A „kedves rokonnak” már kínos lett volna megjelennie a diktátor parvenü dáridóján

Bokassa, aki korábban a muszlim hitre tért át, a szent cél érdekében 1976-ban ismét visszakeresztelkedett annak reményében, hogy személyesen VI. Pál pápa fogja felséges fejére helyezni a császári koronát.

Bokassa talán Hailé Szelassziétól irigyelte el a császári méltóságotForrás: AP

A pápa természetesen elutasította ezt a számára kínos és parvenü törleszkedést,

Bangui érsekének pedig sikerült meggyőznie a vatikáni kikosarazástól csalódott császárjelöltet, hogy az ország vallási békéjének megőrzése miatt egyenesen üdvözítő Őszentsége döntése.

VI. Pál pápa elzárkózott attól, hogy megkoronázza a hírhedtté vált közép-afrikai diktátortForrás: Wikimedia Commons

Az 1976. december 4-re kitűzött koronázási ceremóniáig persze még rengeteg teendő akadt. A koronázási ornátus és az ünnepi öltözékek elkészítésén a Franciaországból beszerzett napóleoni szabásminták alapján 40 varrónő dolgozott éjt nappallá téve. A díszöltözékek elkészítéséhez többek között 785 ezer igazgyöngyöt, és több mint 935 ezer valódi aranyból készített flittert használtak fel. A hatalmas, kiterjesztett szárnyú napóleoni sast formázó császári trónust több mint 3 mázsa színaranyból öntötték.

Bokassa a hatalmas sast formázó színarany császári tónus előttForrás: Yann-Arthus Bertrand

Hála a kitűnő francia kapcsolatoknak,

a pazar koronázási hintó, valamint az ahhoz dukáló fehér lovak, sőt, még a katonazenekar is egyenesen Párizsból érkeztek meg a jeles eseményre,

mint azok a római – igaz, hogy csak műanyagból öntött – oszlopok is, amit a koronázási menet útjának szélén állítottak fel. A ceremóniára meghívott 3500 vendég számára 150 mázsa alapanyagból készítették el a vacsorát, és az illusztris társaság mintegy 24 ezer palacknyi, a legdrágább borokból és pezsgőkből álló kollekcióból olthatta a szomját.

Bokassa a császári eskü után fellép a trónraForrás: Pinterest

Bokassa rémtettei egyre nagyobb publicitást kaptak a világsajtóban, ezért Valéry Giscard d'Estaing francia elnök számára már igen csak kínos lett volna, ha tiszteletét teszi a „kedves rokon” szürreális koronázásán.

Valéry Giscard d’Estaing számára is kínos lett volna, hogy tiszteletét tegye a „kedves rokon” császárrá koronázásánForrás: Roland Godefroy

A legfőbb szövetséges Franciaországot ezért csak a protokoll-lista tizedik helyén álló Robert Galley együttműködési miniszter képviselte, akinek, mint az egykori gyarmatokkal foglalkozó kormánytagnak, ez amúgy is a hivatali hatáskörébe tartozó feladat lett volna.

Galley egyébként hevesen kikelt a koronázáson élcelődő nyugati újságírókon,

egyenesen rasszizmusnak minősítve az erről írt gunyoros hangú tudósításokat.

Diákokat is gyilkolt az állami vagyont elkonfiskáló császár

Bokassa nagy álma végül 1976. december 4-én teljesedett be, amikor Napóleon koronázási szertartásrendjét követve

saját kezűleg helyezte fejére a Karoling stílusú, aranyból készített és gyémántokkal ékesített koronát,

a sportpalotából átalakított koronázási palotában. Az „imperátor” jobbján a császárné foglalt helyett, egy külön erre a célra késztett aranyból és drága bokátokból álló baldachin alatt.

Bokassa a nagy példakép, Napóleon szertartásrendjét lemásolva koronázta meg magát császárráForrás: Wikimedia Commons

Történt egy apró malőr is, mert őfelsége a korona felhelyezése előtt elfelejtette levenni a homlokát ékesítő ugyancsak napóleoni stílusú aranydiadémot, ezért első nekifutásra nem sikerült a fenséges művelet.

A szertartási menet alatt Verdi- és Csajkovszkij-melódiák, valamint pattogó katonaindulók szóltak a hangszórókból.

Mindenki ünnepelt, és az újdonsült imperátor dicséretét zengte, akinek tiszteletére a ceremónia délutánján kedvenc sportjából, a kosárlabdából rendeztek úgynevezett koronázási versenyt.

Bokassa a Karoling stílusú császári koronával a fejénForrás: Pinterest

A koronázási ünnepség teljes költsége az ország éves nemzeti jövedelmének mintegy 30 százalékát emésztette fel. Igaz, ennek nem volt túl nagy jelentősége az uralkodó számára,

aki a már köztársasági elnökként bevezetett „gazdasági reformmal” gyakorlatilag megszüntette az állami, valamint a saját vagyona közötti különbséget,

magánvagyonná „privatizálva” mindazt, ami addig az államé volt. Miközben az ország lakossága nyomorgott, a „császár” svájci bankszámlái szép kövérre híztak az igencsak kétes hátterű urán- és gyémánttranzakciók, meg a közösségi vagyon egyszerű elorzásának következtében.

A koronázásra kiadott emlékbélyeg, Bokassa koronás portréjávalForrás: Wikimedia Commons

Még a „törvényesség őre”, Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök, a „kedves rokon” is  igen rendesen belebonyolódott egy császári gyémántokkal kapcsolatos roppant kínos korrupciós ügyben.

Valéry Giscard d’Estaing hosszú politikusi pályafutásának a Bokassa-féle úgynevezett gyémántkorrupcióba keveredés volt az egyik legkínosabb fejezeteForrás: Kleinschmidt / MSC

Bokassa bukását a végtelen mohósága és kegyetlensége okozta.

1979 januárjában egy ártatlannak látszó ügy, az iskolaiegyenruha-viselés miatt diáktüntetések kezdődtek a fővárosban.

A tüntetés két nap alatt lázadássá szélesedett, amit a „császár” elvbarátja, Mobutu kongói diktátor „kölcsönbe adott” ejtőernyőseinek segítségével tudott csak leverni, mintegy 150 halott árán.

Bokassa rémuralma után sem állt helyre a béke a sokat szenvedett közép-afrikai országbanForrás: AFP

A szellem azonban végleg kiszabadult a palackból, amit már Mobutu zsoldosai sem tudták visszatuszkolni oda.

Bokassát zairei diktátortársa, Mobutu próbálta megsegíteni, sikertelenülForrás: YouTube

1979. április 17-én a rendőrség egy tömeges letartóztatási akció során kétszázötven  8-16 éves diákot fogott el, akik közül több mint százat halálra kínoztak és megcsonkítottak.

Ebben a kegyetlen vérengzésben a „császár” személyesen is részt vett.

A hatalmas felháborodást kiváltó mészárlás miatt öt afrikai állam képviselőiből álló nemzetközi vizsgálóbizottság utazott a helyszínre.

Még kannibalizmussal is megvádolták a bukott despotát

Bokassa egyre jobban elszigetelődött. 1979 szeptemberében, amikor Tripoliban, Moammer Kadhafi líbiai diktátornál tett látogatást, távollétében, a Gabonból érkezett francia csapatok segítségével vértelen puccsal eltávolították a hatalomból.

Mindössze három évig tartott Bokassa pünkösdi császárságaForrás: Pinterest

A Bokassa-ellenes államcsínyt ugyanaz a David Dacko irányította, aki ellen 13 évvel korábban a „császár” hajtott végre puccsot.

A bukott diktátort Elefántcsontpart fogadta be,

ahonnan 1986-ban – annak ellenére – hogy távollétében halálra ítélték – visszatért a császárságból köztársasággá visszavedlett hazájába. Itt azonban – várakozása ellenére – nem a hazatérésének örömére lelkesen éljenző tömeg –, hanem a rendőrségi fogda várta.

Lázadók szétverik a „császár” egyik szobrát, a fővárosban, BanguibanForrás: AP

1987-ben újabb büntetőpert indítottak ellene, amelyben ismét halálra ítélték.

A vádak közül egyedül csak a kannibalizmus alól mentették fel, noha egykori alkalmazottai közül többen is határozottan állították, hogy a császári palota hűtőiben emberi testrészeket tároltak, amelyekből az „uralkodó” evett.

A kegyetlen zsarnok végül ágyban és párnák közt halt meg, 1996-banForrás: Wikimedia Commons

A halálos ítéletet kegyelemből először életfogytig, majd tíz évig tartó szabadságvesztésre mérsékelték,

de újabb amnesztiának köszönhetően már 1993-ban kiszabadult. Bokassa excsászár 1996-ban „ágyban és párnák között”, szívroham következtében hunyt el.

Egy másik, rossz sorsra jutott afrikai despota, Moammer el Kadhafi líbiai diktátor. Bokassa ellen akkor hajtották végre a vértelen puccsot, amikor éppen Kadhafinál vendégeskedettForrás: AFP//Marwan Naamani

A sors különleges fintora, hogy az emberevés gyanújába keveredett szadista diktátor temetésén többezres zokogó tömeg vett részt. Közép-Afrika egykori császára, állami temetést kapott.