Néró talán mégsem volt akkora zsarnok, mint ahogy írtak róla

Az i.u. 64-ben Rómában pusztító tűzvész tetteseinek Néró a keresztényeket kiáltotta ki, akik közül emiatt sokakat kegyetlenül kivégeztetett

A történészeket évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés: Néró római császárt valóban olyan szörnyűséges természettel áldotta meg a sors, mint ahogy azt a róla szóló történetek mutatják? Az időszámításunk szerint 37-ben született, őrült zsarnok neve a mai napiig egyet jelent a gonoszsággal és az erkölcstelenséggel. Uralkodását olyan szörnyű és erőszakos cselekmények határozták meg, mint például egy tizenéves rivális megmérgezése, saját anyja gyilkosságának megszervezése, pusztító tűzvészek, keresztények kivégzése, sőt talán még a saját feleségét is eltette láb alól. Bár ezeknek az eseménye nagy valószínűséggel megtörtént, a közelmúltban végzett kutatások azonban azt mutatják, hogy Néró némely vádpontban bizony ártatlannak bizonyult.

Csak csekély mértékben érdekelte az uralkodás

A római történészek gyakran jegyezek le valótlan dolgokat és előszeretettel mocskolták be a Nero Claudius Caesar Augustus Germanicust, vagyis Néró császárt. Ám Pompeii városának régészeti bizonyítékai azt is sugallják, hogy az uralkodó példátlanul népszerű volt a közemberek körében. Néró tizenhét évesen, az 54-es évben lett császár, és egész életében jobban érdekelték a művészetek, mint az uralkodás.

Néró fiatalkori ábrázolás Forrás: Wikipedia

Ezzel a gondolattal nem igazán tudta magát megkedveltetni az erőteljes, római szenátussal

– magyarázta Rebecca Benefiel a virginiai Washington Lee Egyetem történésze a LiveScience tudományos portálnak. – Néró nem büszkélkedhetett a korábbi uralkodókhoz hasonló katonai győzelmekkel, pedig a katonai akciók hatalmas bevételeket jelentettek a birodalomnak, miközben Róma győzelmét, hatalmát és presztízsét hirdették. A császárnak azonban nem túl gyakran volt ilyesmiben része.

Megdőltek a Britannicust mérgező elméletek

A Néró császárról szóló legkorábbi feljegyzések három ókori történésztől, Publius Cornelius Tacitustól, Gaius Suetonius Tranquillustól és Cassius Diotól származnak.

Írásaikban azonban nagy valószínűséggel elfogultak voltak az uralkodóval szemben és az új kutatási eredményeik tükrében könnyen meglehet, hogy eltúlozták vagy kitalálták annak hibás cselekedeteit, hogy a császárt még rosszabb színben tüntessék fel.

Talán kissé eltúlozták személyiségének megjelenítését Forrás: Wikipedia

Tacitus szerint például a fiatal Néró mérget csempészett tizenhárom éves bátyja, Britannicus italába, hogy így tegye el őt láb alól.

A kutatások azonban jelentős hiányosságokat tártak fel, és szinte semmi bizonyíték nem utal a politikai okból végrehajtott mérgezésre.

Tacitus konkrétan azt írta, hogy Néró szagtalan, színtelen mérget adott a vízhez, amely olyan erős volt, hogy Britannicus másodpercek alatt meghalt.

Agrippina, és fia, Néró Forrás: Wikipedia

Ám a kutatók kísérletei bizonyították, hogy az akkoriban igen népszerű, növényi eredetű méregnek nagyon magas koncentrációban kellett volna jelen lennie az italban, hogy olyan gyorsan beálljon a halál, mint ahogy arról Tactus írt. A kutatók azt is hozzátették, hogy a méregnek bizonyára jelentős szaga lenne és elszínezné a vizet is, tehát Britannicus könnyedén észrevehette volna.

Mindenáron új palotákat akart építeni Rómába

Tacitus a felelős azért a történetért is, amely szerint Néró a Rómában pusztító, 64-es tűzvész napján a hegedűjén játszott és tétlenül nézte a lángokban álló várost.

A tűz hat napig lángolt és a település kétharmadát elpusztította, ami lehetővé tette Néró számára, hogy új palotákat építsen az leégett romok helyére.

Számos római arisztokrata úgy vélte, hogy a császár azért borította lángokba a várost, hogy a szenátus engedélye nélkül emelhessen új épületeket a régiek helyére.

A nagy római tűzvész Huber Robert 1785-ös festményén Forrás: Wikipedia

A római elit szemében Néró építkezési tervei egyszerűen „nem voltak megfelelőek"

– mondta Eric Varner, az atlantai Emory Egyetem művészettörténeti egyetemi docense. – Arra azonban nincs bizonyíték, hogy az uralkodónak bármi köze lett volna a tűzhöz, viszont az arisztokraták ellenérzései miatt sokkal könnyebben tudtak a pletykák terjedni ennek pont az ellenkezőjéről.

Egyszerűen imádta a köznép

Annak ellenére, hogy a római elit tagjai megpróbálták ellehetetleníteni a császárt, a közemberek valósággal rajongtak érte a Pompeii városában felfedezett, kézzel rajzolt feliratok szerint. Bár az ókori várost 79-ben a Vezúv-hegy vulkánkitörése szinte eltörölte a föld felszínéről, a tíz évvel korábban uralkodó Néróról szóló írásokat megőrizték a középületek falai, amelyek közül több is az uralkodót dicsőítette.

Mulatozók és kínzások Forrás: Wikipedia

Találtunk egy olyan festménysorozatot is, amelyen az emberek örömmel fogadják a császárt és feleségét, miközben lelkesen tapsolnak nekik

– mondta Benefiel. – Ezek közül az egyiken a következő feliratra bukkantunk: „Hurrá a császár és a császárné döntéseinek – veletek biztonságban boldogak vagyunk örökre". Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a lakosság csodálta uralkodóját és annak feleségét.

Saját előadásán több ezren tapsoltak kötelezően

Ám Nérót a korabeli történészek és írók nem látták ugyanebben a dicsfényben, Suetonius különösen haragudott rá és ennek gyakran adott hangot. Egyszer például arról írt, hogy Néró talán túlságosan elkötelezett a művészetek, és azon belül a zene iránt. Szerinte igencsak túlzás, hogy a császár egyszer több mint ötezer fiatal férfit és családjaikat hívta meg egy előadásra, ahol maga az uralkodó énekelt.

A keresztények állítólagos kínzása Henryk Siemiradzki festményén Forrás: Wikipedia

Amíg Néró énekelt a színpadon, senki sem hagyhatta el a színházat, még a legsürgetőbb mellékhelyiségi ügyek intézéséig sem

– magyarázta a virginiai történésze a Suetonius által leírtakat. – A feljegyzések szerint néhány várandós nő emiatt a helyszínen adott életet gyermekének, miközben mindenki elmélyülten az éneket figyelte és lelkesen tapsolt. Ám miután a bejárati kapukat bezárták, többen elájultak a levegőhiánytól. Ám a leírtakra nincs egyetlen, hiteles bizonyíték sem.

Egyértelmű utód nélkül hagyta magára a birodalmat

Suetonius írásaiban komoly figyelmet szentelt az uralkodó szexuális étvágyának is. Többször is azt írta, hogy

Néró előszeretettel bántalmazta a fiúkat, elcsábította a házas asszonyokat, megrontotta szüzeket, de még a saját anyjával is vérfertőző kapcsolatot tartott fenn.

Az egykori római levéltáros és életrajzíró azt is hozzátette, hogy az uralkodó „gondolkodás nélkül szórta a pénzt", és az emberei sem véletlenül hagyták cserben a gallok lázadása során.

Néró népszerűnek bizonyult a római köznép körében Forrás: Wikipedia

A legismertebb ókori uralkodók egyikét az anyagyilkosság ürügyén 68-ban halálra ítélték, ám a mindössze harminc éves Néró inkább öngyilkosságot követett el

– tette hozzá Benefiel. – Örökös vagy egyértelmű utód nélkül hagyta magára a káoszba fulladt birodalmat. Talán mindenki, a császárt is beleértve, boldogabban élhetett volna, ha Néró inkább távol maradt volna a politikától és minden figyelmét a művészetnek szentelte volna.

Iupiterre, micsoda művész vész oda velem! – ezek voltak utolsó szavai Cassius Dio szerint.