Egyáltalán nem valószínű, hogy Hitler gyújtatta fel a Reichstagot

2019.03.03. 20:21

Az 1933 január 30-án birodalmi kancellárrá kinevezett Adolf Hitler egyeduralmi ábrándjai minél gyorsabb megvalósításához semmi sem jöhetett volna jobban,mint a Reichstag 1933. február 27-én történt, máig nem teljesen tisztázott hátterű lángba borulása. Azt a  marxista történetírásban tényként hangoztatott állítást, hogy Hitler  titkos akciója lett volna a birodalmi törvényhozás épületének lángba borítása, semmi sem támasztja alá.

Göring kommunista lázadás rémhírével sokkolja a vezért

1933. február 27-én az esti órákban Németország újdonsült kancellárjának, Adolf Hitlernek Hermann Göring porosz miniszterelnök és belügyminiszter  egy első hallásra hihetetlennek tűnő hírt telefonált meg: lángokban áll a Rechstag.   Göring  telefonhívása  dr. Joseph Goebbels, a náci párt propagandafőnökének  lakásán érte Hitlert, akinél éppen privát baráti látogatáson volt a kancellár.  

Joseph Goebbels és Adolf Hitler. 1933 február 27-én este Hitlert Goebels lakásán érte a Reichstag felgyújtásának híreForrás: Bundesarchiv

Hitler és Goebbels a hír hallatán azonnal a Berlin központjában álló birodalmi parlament épületéhez sietett.

Göring és HitlerForrás: Pinterest

A  teret, ahol a februári hideg ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze, a Reichstag ablakai mögött vörösen  izzó  fény világította be. Amikor Hitler  megérkezett a helyszínre,

a lángoló épületet már  az SA és SS-szakaszok által  létesíttette kordon vette körül. 

A riasztásra a berlini tűzoltóság 6. osztaga vonult ki megfékezni a lángokat. Amikor a tűzoltók behatoltak az épület belsejébe, és azt észlelték, hogy a nagy tanácsteremben négy különálló tűzgóc lobog, azonnal felismerték, hogy gyújtogatás történhetett. Ezt a gyanút csak tovább erősítette az a félmeztelen, és zavarodottan viselkedő alak, akire a ropogva égő épület Bismarck-termében bukkantak rá  a lánglovagok.

A lángoló ReichstagForrás: Wikimedia Commons

A  férfit kimenekítették az épületből, és mivel gyanúsan viselkedett, átadták a jelenlévő rendőröknek.

Hitler elhatározza, hogy vaskézzel fogja letörni a nem létező bolsevista államcsínyt

A legfőbb náci korifeusok közül elsőként Hermann Göring érkezett meg a helyszínre, aki nagy hangon és fontoskodva azonnal intézkedni kezdett. Göring teátrális harsánysággal arról tájékoztatta az égő Reichstag látványától szemmel láthatóan  megdöbbent és magába roskadt kancellárt, hogy az épületben a tűzoltók által  elfogott személynél "kommunista párttagkönyvet találtak", és  feltehetően  még "több kommunista" is gyújtogathat odabent. Göring e bombasztikus közléséből azonban egy szó sem volt igaz. 

Göring már a helyszínen azonnal  kommunista összeesküvést vizionáltForrás: Bundesarchiv

Ettől függetlenül Adolf Hitlert egyáltalán nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy a Reichstag égése egy készülődő kommunista zendülésnek lehet a nyitánya. Közben befutott Hitler korábbi politikai pártfogója, Franz von Papen alkancellár is.

Franz von Papen (1879-1969) alkancellár, aki a kengyelt tartotta Hitlernek, a kancellári poszt megszerzéséhezForrás: AFP

Róla érdemes tudni,  ő volt az, akinek január végén sikerült rábeszélnie az agg államfőt, Paul von Hindenburg tábornagyot, hogy az 1932 novemberi választások eredményétől függetlenül - elekerülendő a kommunista-szociáldemokrata többségi nagykoalíció "fenyegető rémképét"-, a  Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezérét, a háborús hős államelnök által mélyen lenézett „törtető osztrák káplárt", Adolf Hitlert nevezze ki kancellárrá.

Paul von Hindenburg végül beadta a derekát, és kancellári kinevezést adott HitlernekForrás: Bundesarchiv

Az ókonzervatív államelnök  a "kommunista veszély" elkerülése érdekében, vélt kisebbik rosszként volt csak hajlandó kancellári megbízást adni Hitlernek.

Hitlert nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy a kommunisták állnak a gyújtogatás hátterébenForrás: Bundesarchiv

Hiler Göring jelentése alapján, az első nyomozati eredményeket be sem várva még a helyszínen elhatározta,

hogy „vaskézzel" fogja elfojtani az állítólagosan fenyegető bolsevista forradalom kitörését.

A Reichstagban elfogott és őrizetbe vett gyújtogatóról hamar kiderült, hogy külföldi állampolgár. A rendőrök megállapították, hogy a mindössze 24 éves holland Marinus van der Lubbe alig másfél héttel korábban, február 16-án érkezett meg Berlinbe.

Marinus van der Lubbe, a Reichstag felgyújtójaForrás: AFP

Lubbét egyébként sérült elméjű,

közveszélyesen piromán személyiségként  tartották számon a hazájában.

Kihallgatása során tettének motívumaként azt adta elő a nyomozóknak, hogy a Reichstag felgyújtásával a munkásokat akarta felrázni az „elnyomó és kizsákmányoló kapitalizmus", valamint a náci hatalom ellen.

Egy magányos kommunista farkas, aki soha sem volt párttag

A Holland Kommunista Párt (HKP) a világgá röpített náci vádakra reagálva határozottan cáfolta, hogy Lubbe valaha is tagja lett volna a pártnak.

Lubbe kommunistának vallotta magát, ám soha nem volt a Holland Kommunista Párt tagjaForrás: Pinterest

Lubbe állítólagos kommunista kapcsolataiból csak annyi volt igaz, hogy 16 éves korában belépett a HKP ernyőszervének számító holland Kommunista Ifjúsági Szövetségbe,

ám zavaros gondolkodása és kiszámíthatatlan viselkedése miatt

rövid időn belül kipenderítették onnan. Lubbe szinte dicsekedve beismerte, hogy Berlinbe érkezése után négy középület felgyújtását is megkísérelte, de nem járt sikerrel.

Hitler első koalíciós kormánya 1933. január 30-án. Hitler mellett jobbra Von Papen alkancellár, balra pedig Hermann Göring, porosz belügyminiszter és miniszterelnök ülForrás: Wikimedia Commons

A nyomozás során viszont végig és konzekvensen tagadta, hogy lettek volna társai, illetve azt is, hogy a német kommunisták megbízásából gyújtogatott volna.

A rendőrnyomozók a beszerzett bizonyítékok alapján egyértelműen arra hajlottak, hogy Lubbe „magányos farkas" lehetett,

aki egyedül követte el a tettét. A nagyhangú porosz miniszterelnöknek és Gestapo-főnöknek,  Hermann Göringnek azonban egyáltalán nem tetszett a magányos merénylő teóriája, mivel ez nem illett bele az általa Hitlernek feltálalt kommunista összeesküvés prekoncepciójába.

Göringnek nem tetszett a "magányos farkas" elméleteForrás: Bundesarchiv

Göring ezért még a gyújtogatás éjszakáján általános rendőri készültséget rendelt el, és feloldotta a fegyveres testületek fegyverhasználati jogát korlátozó rendelkezést is.

Joseph Goebbels, Hitler propagandafőnöke segített megfogalmazni a Reichstag égéséről szóló kemény hangú közleménytForrás:Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Hitler az égő Reichstagtól először a porosz belügyminisztériumba ment, hogy megtárgyalja az azonnal bevezetendő intézkedéseket,

majd onnan Joseph Goebbels társaságában a náci pártlap, a Völkischer Beobachter szerkesztőségébe sietett,

hogy propagandafőnöke segítségével azon melegében,tollba mondjon egy kemény hangú, a lakossági indulatokat felkorbácsoló közleményt a Reichstag felgyújtásáról.

Rendkívüli vészhelyzetre hivatkozva felfüggesztik a szabadságjogokat 

A Reichstag-tüzet követő napon, február 28-án Wilhelm Frick, a Hitler-kabinet birodalmi belügyminisztere a szükségállapot országos kiterjesztésére tett indítványt.

Wilhelm Frick birodalmi belügyminiszterForrás: Wikimedia Commons

A náci többségű kabinet a tartományok autonómiáját, továbbá a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, illetve

a gyülekezési és a sajtószabadság jogát rendeletileg felfüggesztette, a „rendkívüli veszélyhelyzetre" figyelemmel.

Követve a göringi prekoncepciót, már a február 28.-ra virradó éjjel elkezdődött a kommunista, valamint szociáldemokrata pártvezetők és funkcionáriusok, továbbá a szakszervezeti vezetők valamint az ismertebb náciellenes baloldali értelmiségiek őrizetbe vétele.

A tűzeset kapóra jött Hitler számára ahhoz, hogy leszámoljon a politikai ellenfeleivelForrás: Bundesarchiv

A kommunista merényletnek beállított gyújtogatás miatt bevezetett országos szükségállapot kapóra jött Hitler számára, hogy az általa sóvárgott és a parlamentáris kereteket margóra helyező rendeleti kormányzás bevezetését kezdeményezze.

Beteljesül Hitler nagy vágya, a rendeleti kormányzás

Alig egy hónappal a Reichstag lángba borulása után, 1933. március 24-én Paul von Hindenburg államelnök Hitler szorgalmazására aláírta a birodalmi (weimari) alkotmányt módosító „Törvény a nép és az állam ínségének megszüntetésére" (Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich) elnevezésű, és a történelmi köztudatba csak felhatalmazási törvényként bevonult jogszabályt.

Hindenburg végül aláírta a felhatalmazási törvényt, ami gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel HitlertForrás: Bundesarchiv/O. Ang.

A kormányra ruházott törvényalkotási jog megsemmisítette a jogállamiság egyik legfontosabb alappillérét,

a törvényhozó és a végrehajtó hatalom különállását, a kormány hatáskörébe utalva olyan törvényhozási tárgyakat is, amelyekben addig alkotmányosan csak a parlament dönthetett.

Pártnapok Nürnbergben. A felhatalmazási törvény volt az totális állam kiépítésének első lépéseForrás: Bundesarchiv

A felhatalmazási törvény a pártok és a társadalmi szervezetek felszámolásához, a nemzetiszocialista pártállami rendszer bevezetéséhez, és

végső soron Adolf Hitler korlátlan egyszemélyi hatalmának megteremtéséhez vezetett.

 

Hitler Von Hindenburg államelnök társaságában. Hitler biztosan lépdelt a  korlátlan hatalom megszerzésének útjánForrás: Bundesarchiv

A megszerzett teljhatalom birtokában Hitler számára már csak egyetlen „apró" feladat maradt hátra, hogy felszámolja saját, pártbeli ellenzékét is.

Hitlert az SA rohamosztagosok sorfala veszi körülForrás: Bundesarchiv

A náci párt pretoriánus gárdája, a több mint százezer tagot számláló SA (Sturm Abteilung) vezérkarának az úgynevezett "hosszú kések éjszakáján",

1934. június 30-án történt brutális likvidálása jelentette az utolsó láncszemet

abban a folyamatban, aminek a Reichstag felgyújtása volt a kiindulópontja.

Nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy Hitler állt a tűzvész hátterében

Arra a kérdésre, hogy kinek állt érdekében a Reichstag felgyújtása, kézenfekvő válasznak tűnhet, hogy Adolf Hitlernek. A történelmi források alapján ez azonban korántsem egyértelmű, még annak ellenére sem, hogy Hitler számára  kétségkívül kapóra jött az incidens korlátlan hatalma kiépítéséhez, és az ellenfeleivel való kíméletlen leszámoláshoz.

Nics rá semmilyen bizonyíték, hogy Hitler gyújtatta fel a Reichstagot, mint ahogyan azt a marxista történetírás tényként állítottaForrás: ADK

A második világháború után a marxista történetírás

kész tényként kezelte, hogy a Reichstag felgyújtása Hitler titkos parancsára megrendezett provokáció,

a merénylő pedig a nácik által tudatosan kiválasztott és  egy előre felkészített balek volt. Az tény, hogy Lubbe szerepével kapcsolatban több furcsaság is tetten érhető.

A lángoló Reichstag, 1933 február 27-én a késő esti órákbanForrás: AFP

Először is bebizonyosodott, hogy a Reichstag felgyújtása előtti napokban

 Berlin négy különböző helyszínén akart tüzet okozni,

de ez egyszer sem sikerült neki, tehát egyáltalán nem tűnt profi gyújtogatónak. A másik furcsaság, hogy a Berlin szívében álló fontos és kormányőrség által védett állami épületbe minden nehézség nélkül, egy földszinti ablak betörésével sikerült bejutnia az amúgy sem normális ember látasztát keltő hollandnak.

A betört ablak, amin bemászva Lubbe bejutott a Reichstag épületébeForrás: AFP

Lubbe a nyomozás során határozottan állította, hogy a tűz előtt sohasem járt a Reichstagban.

Ennek viszont némileg ellentmond, hogy feltűnő otthonossággal mozgott a hatalmas épületben,

és meglepő gyorsasággal megtalálta a tűz elharapózására legalkalmasabb helyiséget, a faburkolatú nagy tanácsteremet.

A nagy tanácsterem a tűz eloltása utánForrás: AFP

Szintén nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért volt itt nagy mennyiségű üres kartonlap felhalmozva úgy, mintha csak gyújtósnak készítették volna oda ezeket. Másrészt  a kortársi visszaemlékezések szerint

Hitler őszintén megrendült és magába roskadt a lángoló Reichstag látványától,

valamint a náci pártfőembereken is erős zavarodottság és tanácstalanság látszott.

Hitler a Reichstag égésénél, 1933 február 27-én, a késő esti órákbanForrás: Framepool & RightSmith Stock Footage

Noha Hitlernek kétség kívül  jól jött a Reichstag leégése,

de semmi kétség, hogy e nélkül is megszerezte volna magának a korlátlan hatalmat, amihez semmi szüksége sem lett volna  erre.

Végül, mind a mai napig nem került elő semmilyen olyan bizonyíték, ami arra utalna, hogy a marxista történetírás a priori állításával összhangban, Hitler utasítására szervezték volna meg a gyújtogatást.

Ám lehet, hogy valakik mégis csak segítették a hollandot

Goebbels és propagandagépezete az első pillanattól fogva azt sulykolta, hogy kommunista összeesküvés állt a birodalmi parlament felgyújtásának hátterében, hiszen ez volt a náci párt  érdeke.Nem szabad elfelejteni, hogy 1933 elején a német baloldal, a kommunisták és a szociáldemokraták együttesen még olyan többséget alkottak, ami parlamentáris keretek között eredményesen opponálhatta volna Hitlert, illettve  megbuktathatta volna a kabinetjét. 

Joseph Goebbels és popagandagépezete végig azt harsogta, hogy a Reichstag felgyújtása  egy kommunista államcsíny kísérlet  nyitánya lett volnaForrás: dpa Picture-Alliance/AFP

Lubbe noha kommunistának vallotta magát, ám bebizonyosodott, hogy sohasem volt a HKP tagja,

és még a Gestapo „biztatására" sem nevezett meg társakat,

végig azt állítva, hogy egyedül és mindenfajta külső segítség nélkül cselekedett.

A tűz súlyos károkat okozott az épületbenForrás: AFP

A feltűnően jó helyismeretre és a tanácsteremben felhalmozott kartonlapokra azonban soha sem sikerült elfogadható magyarázatot találni;

mindez pedig arra utal, hogy esetleg valaki vagy valakik mégiscsak segíthették a hollandot.

Hogy  lehettek-e valójában ilyen feltételezett segítők, az soha sem derült ki.  A híressé vált lipcsei perben Lubbe mindenki számára láthatóan furcsán, zavartan viselkedett, ám az igazságügyi elmeszakértők ennek ellenére teljesen épelméjűnek nyilvánították.

Lubbe szemmel láthatóan zavart elméjű személyiség voltForrás: WW2 Gravestone

Ahhoz minden esetre elég bizonyítékot találtak, hogy Marinus van der Lubbét

bíróság elé állítsák. A holland gyanúsított mellett három bolgár kommunistát, Georgi Dimitrovot, Vaszil Tanevet és Blagoj Popovot, valamint egy németet, Ernst Troglert, Németország Kommunista Pártjának elnökhelyettesét is letartóztatták illetve vád alá helyezték, és Lubbéval együtt bíróság elé állították.

Dimitrovot nem nagyszerű védekezése, hanem a Gestapo és a GPU titkos megállapodása miatt mentették fel

Lubbe büntetőperét a Birodalmi Legfelsőbb Bíróság épületében kezdték el tárgyalni, a nyilvánosság és a sajtó nagy érdeklődése mellett. Az 1933. szeptember 21-én Lipcsében elkezdett tárgyalást november 13-tól Berlinben folytatták.

Lubbe rendőrök gyűrűjében a lipcsei tárgyalásonForrás: WW2 Gravestone

A marxista udvari történetírás kínosan agyonhallgatta, hogy a lipcsei per hősének beállított ortodox bolgár kommunistát, Georgi Dimitrovot  nem  "zseniális védekezése és perbeszéde"  mentette meg a börtöntől,

hanem a bírósági eljárás idején a Gestapo, valamint a német társszervéhez hasonlóan hírhedt szovjet titkosszolgálat, a GPU között létrejött titkos paktum.

Dimitrovot és bolgár kommunista társait ezért mentették fel, majd 1934. február 27-én, pont egy évvel a Reichstag felgyújtása után - szintén a Gestapo -GPU titkos megállapodás alapján – Németországból a sztálini Szovjetunióba totloncolták ki őket.

A hivatalos marxista történetírás agyonhallgatta, hogy  Dimitrovot nem a "zseniális védekezése", hanem a Gestapo és a GPU titkos megállapodása miatt mentették felForrás: AFP

Lubbe azonban már korántsem volt ilyen szerencsés,mert rá nem vonatkozott a paktum.

Egy, az eljárás idején már náci szellemben meghozott és a büntető törvénykönyvet módosító rendelet visszamenő hatállyal is halállal büntethetővé tette a Lubbe által elkövetett cselekményt.

Lubbe bűnösségét megállapították, és halálra ítéltékForrás: WW2 Gravestone

A holland férfit a bíróság e „jogi segítségnek" köszönhetően halálra ítélte ;

és az ítéletet három nappal Lubbe 25. születésnapja előtt, 1934. január 10-én Lipcsében guillotine-nal végre is hajtották.

Talán már sohasem fog kiderülni, hogy voltak-e a hollandnak segítőiForrás: WW2 Gravestone

A történettudomány mai, többséginek tekinthető álláspontja szerint Marinus van der Lubbe magányos elkövető volt. Hogy állt-e valamiféle összeesküvés a Recihstag-ügy hátterében, az talán már sohasem fog kiderülni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK