Gorcsev Iván és Potiou őrmester, avagy az Idegenlégió igaz története

Máig népszerű legenda, hogy a Légió kötelékébe elsősorban kalandorok és kétes egzisztenciák lépnek be

Talán nincs is a történelemnek még egy olyan katonai alakulata, amelyhez annyi romantikus történet, legenda és tévhit fűződne, mint a Francia Idegenlégióhoz. Annak ellenére, hogy a Légió sohasem számított jelentős létszámú egységnek, a hírneve mégis messze felülmúlja a hadtörténet számos jóval nagyobb és jelentősebb elitalakulatának ismertségét. Magyarországon a szatirikus próza egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb művelője, a rövid ideig az idegenlégióban is szolgált Rejtő Jenő hallhatatlanná vált regényalakjainak, Fülig Jimmynek, Gorcsev Ivánnak, Vanek úrnak és Potiou őrmesternek köszönhetően vált különösen ismertté a csaknem két évszázados múltra visszatekinthető francia elitegység.

A derék polgárok megelégelik a kocsmai verekedéseket és garázdálkodásokat

Az Idegenlégió (franciául: Légion étrangére) felállítását Lajos Fülöp francia király rendelte el az 1830-as júliusi forradalom zűrzavaros eseményei után. A forradalmi események tapasztalataiból okulva 1830 után megtiltották, hogy idegen állampolgárságú önkéntesek szolgáljanak a francia hadseregben. Mivel az országban igen sok külföldi katona lézengett, ezért Lajos Fülöp 1831. március 9-én kiadott rendeletével lehetővé tette, hogy az idegenek a továbbiakban egy kifejezetten a számukra létrehozott alakulatba léphessenek be, Franciaországot szolgálva.

Lajos Fülöp francia király, a Légió "atyja" Forrás: Wikimedia Commons

Az uralkodó 1831. március 18-án rendeletét kiegészítve kategorikusan megtiltotta, hogy francia állampolgárok is beléphessenek a Légióba. A mai napig makacsul tartja magát az a romantikus legenda,

hogy a Francia Idegenlégió kötelékébe elsősorban kalandvágyó szerencselovagok,

vagy sajátos mentsvárként a lecsúszott és az adósaik elől bujkáló kétes egzisztenciák, illetve a börtön elől menekülő bűnözők és más csirkefogók lépnek be.

Máig népszerű legenda, hogy a Légió kötelékébe elsősorban kalandorok és kétes egzisztenciák lépnek be Forrás: Wikimedia Commons

Noha ez már régóta nem így van, és napjainkban igen szigorúak a légióba való belépés feltételei, a híres alakulat életre hívásakor még valóban bárki számára nyitva állt a lehetőség, hogy legionáriussá válhasson. A frissen megnyitott toborzóirodákban eleinte még valóban

a kétes hátterű figurák, bukott forradalmárok, vagy az igazságszolgáltatás elől menekülő bűnözők kopogtattak be a leggyakrabban.

Emiatt viszont azokban a városokban, ahol a legionáriusok állomásoztak, temérdek konfliktus alakult ki a vad természetű katonák és civil lakosság között. Napirenden voltak a Rejtő-regényekből jól ismert kocsmai verekedések és késelések, valamint az utcai randalírozások.

Napirenden voltak a Rejtő-regények világát idéző kocsmai verekedések Forrás: Literatura

Az ebből származó rengeteg panasz miatt a kormány úgy döntött, hogy biztonságos távolságba, Algériába helyezi át a Légió központját. Erre vezethető vissza, hogy az idők folyamán a Szahara is elválaszthatatlanná vált a Légió képzetétől. A forró éghajlatú zord sivatagi ország 130 évre a legionáriusok otthonává vált.

Francia idegenlégiós az 1850-es években Forrás: Wikimedia Commons

A gyilkos sivatagi körülmények és az elzártság

hamar rádöbbentették a korábban nehezen fegyelmezhető és féktelen katonákat az egymásra utaltság fontosságára.

Erre visszavezethetően alakult ki a legionáriusok között az a rendkívül erős bajtársi kötelék, ami a híres elitegység egyik legfontosabb védjegyévé vált.

Csontbrigád a Szahara homokdűnéi között

A Légiót a megalakulása után először Algériában vetették be abból a célból, hogy hídfőt foglaljon a gyarmatszerző ambíciókat ápoló Franciaország számára a fekete kontinensen.

A Légió az első négy évben még csak hat zászlóaljból állt.

A zászlóaljakat eleinte nemzetiségi alapon szervezték meg, de ez nem bizonyult túl szerencsés döntésnek, mert az egységekben fel-fel lángoló nemzeti gőg és büszkeség gyakori tömegverekedésekhez vezetett a különböző nemzetiségű katonák között.

A légiósok legfőbb bevetési területe Észak-Afrika volt Forrás: Wikimedia Commons

Emiatt Joseph Bernelle ezredes, a Légió parancsnoka rengeteg, máig élő újítást vezetett be az alakulatnál, így többek között a franciát tette meg a közös vezénylési nyelvnek, és fegyvernemekként szervezte meg az egyes alegységeket.

Lajos Fülöp király hozzájárulásával, a francia nagyhatalmi érdekek védelmében az Idegenlégió fegyveresen is beavatkozott a Spanyolországban

VII. Ferdinánd halála utáni trónviszály miatt kitört háborúskodásba. Annak ellenére, hogy a Légió derekasan megállta a helyét a spanyol örökösödési háborúban, Lajos Fülöp 1835. december 16-án hozzájárult egy „új" Légió felállításához.

Lajos Fülöp hozzájárult egy új légió felállításához Forrás: Wikimedia Commons

Az „őslégiót" mindössze egy zászlóaljra zsugorították, de rövid idő alatt ezt is felszámolták. A megmaradt 500 legionárius visszahajózott Franciaországba, és ott belépett az „új" Légióba, ahol viszont nem ismerték el addig megszerzett rendfokozataikat és kitüntetéseiket, tehát mindent előröl kellett kezdeniük.

A Francia Idegenlégió jelvénye Forrás: Wikimedia Commons

Az átszervezett Légiót visszatelepítették Algériába, ahol Maszkara emírje, Abdel-Káder serege ellen harcoltak.

A Légió állandósult harcokban 1847-re leverte az emír ellenállását,

aki megadta magát a franciáknak, de a Szahara homokdűnéi között még egészen 1882-ig tovább zajlottak a kisebb-nagyobb csetepaték.

A légió részt vett a krími háborúban is Forrás: Wikimedia Commons

Miközben a Légió Észak-Afrika kietlen sivatagaiban hadakozott, addig Franciaországban is nagyot változott a helyzet.

Lajos Fülöp megbukott, akinek Louis Bonaparte (I. Napóleon császár unokaöccse) lépett a helyébe, mint a II. Köztársaság megválasztott elnöke. Szokták volt mondani, hogy az alma nem esik messze a fájától, és e régi népi bölcsesség igazsága alól a Bonaparte család sem számított kivételnek: Louis Bonaparte ugyanis 1851-ben III. Napóleon néven puccszerűen császárrá kiáltatta ki magát.

III. Napóleon francia császár Forrás: Wikimedia Commons

A légió sikeresen harcolt az 1852 és 1854 között zajló krími háborúban, és az olasz egységért vívott 1859-es szárd-francia-osztrák háborúból is derekasan kivette a részét. A vitézül megvívott európai harcok után az alakulatot azonban ismét visszavezényelték Algériába.

Csak három légiós maradt állva, akik szuronyt szegezve támadtak a mexikói ezredre

Az 1850-es évek végén kitört mexikói polgárháború felszította az európai nagyhatalmi ellentéteket is. III. Napóleon semmiféleképpen sem szeretett volna egy Habsburgot látni a közép-amerikai állam trónján.

III. Napóleon nem akart Habsburgot látni Mexikó trónján Forrás: Thierry Le Mage

(A szerencsétlen sorsú Miksa főherceg, Ferenc József ausztriai császár öccse volt a kiszemelt, ő viszont nem sokáig üldögélhetett a mexikói császári trónon, mer a köztársaságpárti Benito Juarez csapatai megdöntötték hatalmát, és kivégezték Miksát.)

Miksa Bécsben fogadja Mexikó küldötteit Forrás: Wikimedia Commons

A polgárháborúba Franciaország is beavatkozott, és 1862-ben a gerillaharcoktól sújtott országba vezényelte a Légiót,

ami itt, Mexikóban alapozta meg legendássá vált hírét.

Az 1863. április 30-án Cameroné-nál lezajlott ütközetben mindössze egyetlen századnyi légiós vette fel a harcot a nyomasztó túlerőben lévő ezred szintű mexikói gyalogos, illetve lovassági erőkkel. Az öldöklő küzdelemben a légiósok a végsőkig harcoltak.

Légiósok a 19. század közepén Forrás: Wikimedia Commons

Elesett a századparancsnok, Danjou kapitány, szinte az összes altiszt, és már csak három katona maradt harcképes, ám ők sem voltak hajlandók megadni magukat,

hanem sebesült és harcképtelenné vált társaikat védve, szuronyt szegezve rohantak az ellenségnek, a szinte biztos halálba.

Ekkora elszántságot látva, és a három francia légionárius hősiességétől megilletődve a mexikói ezredes nem engedte a katonák lemészárlását, hanem tisztes feltételekkel, felajánlotta nekik a fogságot.

A Légió utászai, tardicionális díszegyenruhájukban Forrás: Wikimedia Commons

A legionáriusok megtarthatták a fegyvereiket, elláthatták a sebesültjeiket, - amihez az ellenség nyújtott nekik segítséget -, az elesett bajtársaikat pedig a felsorakozott mexikói zászlóaljak katonai tiszteletadása mellett temették el.

A camerone-i ütközet napja a Légió legfontosabb ünnepévé,

Danjou százados fából készült keze pedig az egyik legfontosabb szimbólumává vált.

Franciaország a tengerentúlra veti a tekintetét

Az 1866-ban befejeződött mexikói hadjáratban hősiesen harcolt Légiót a hazatérése után csak vonatottan töltötték fel, és átszervezésekkel gyengítették.

A Légió a 19.század számos ütközetében részt vett a tengerentúlon Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1870-ben kitört a francia-porosz háború, részben bürokratikus okok miatt (az 1831-es rendelet megtiltotta ugyanis a Légió francia földön való bevetését) másrészt pedig bizalmatlanságból ( a Légióban sok volt a német származású katona) vonakodtak bevetni az ekkorra magát már többszörösen kitüntetett elitegységet.

Jelenet a francia-porosz háborúból Forrás: Wikimedia Commons

Az 1870-es porosz háború megalázó vereséggel végződött Franciaország számára,

súlyosan megtépázva az ország tekintélyét, a „gloire-t". A 1870-es évekre kialakult új európai nagyhatalmi erőegyensúlyra figyelemmel ezért Franciaország a tengerentúlon, a gyarmatosítással igyekezett kárpótolni magát.

A légiósok egyik szimbóluma a spaka, a jellegzetes kepi Forrás: Wikimedia Commons

Algéria ekkor már francia kézen volt, 1914-ig pedig megsokszorozódott a francia trikolór alá került gyarmati területek száma,

Afrikában Szenegállal, Tunéziával, Beninnel, Szudán egyes területeivel és Marokkóval valamint Madagaszkárral, a csendes-óceáni térségben Új-Kaledóniával, Formózával (Tajvannal) továbbá Tahitival gyarapítva a francia gyarmatbirodalmat. Ezekből a területszerző akciókból pedig az Idegenlégió is jócskán kivette a részét.

Megküzdöttek a sivatagi róka félelmetes hírű alakulataival is

Az első világháború kitörését követő nagy eufóriában rengetegen akartak belépni a Légió kötelékébe. Ekkor jelentek meg a már komoly presztízzsel rendelkező alakulat soraiban az első amerikaiak, akik nem akartak kimaradni a jópofa kalandnak vélt európai konfliktusból attól tartva, hogy országuk nem fog belépni a „nagy háborúba".

Az első világháborúban az volt a legtragikusabb, hogy nagyon könnyen el lehetett volna kerülni, de mindenki szenvedélyesen háborút akart Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

A rengeteg jelentkező miatt új ezredeket szerveztek,

amelyek az első világháború szinte valamennyi nagy ütközetében részt vettek. A Francia Idegenlégió az első világháború idején vívta ki magának igazán az elit jelzőt, mert katonái az összes hadszíntéren kiemelkedően teljesítettek a nehéz körülmények, és a rendkívül súlyos veszteségek ellenére.

A Légió sohasem hozott szégyent a francia trikolórra Forrás: Wikimedia Commons

A Légió az első világháború öldöklő harcaiban csak a nyugati fronton több mint 11 ezer katonát vesztett.

A világégés után az 1920-as években Marokkóban és a francia-brit mandátumterületté vált Szíriában törtek ki a gyarmatosítók elleni gerillaharcok, amelyeket a Légió 1927-re teljesen felszámolt.

Géppuskás idegenlégiósok Marokkóban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ezután 1940 májusáig viszonylagos nyugalom honolt a Légió soraiban.

Az 1930-as évek elején önálló fegyvernemként állt szolgálatba a Légió lovasezrede, a híressé vált Régiment Étranger de Cavalerie nevű alakulat. Noha a gépesített hadviselés hajnalán a lovasság már anakronizmusnak tűnhetett, ám a Légió a fő terepének számító sivatagi homokdűnék között kitűnő hasznát vette a lovasságának.

Az Idegenlégió alakulatai részt vettek a gallipoli ütközetben is Forrás: Bundesarchiv

Amikor a Wehrmacht 1940. májusában lerohanta Franciaországot,

és Párizs másodszor is kénytelen volt lenyelni a számára rendkívül megalázó kapitulációt a németek előtt,

a Légió igen érdekes helyzetbe került. A Compiégne-ben megkötött fegyverszüneti megállapodás szerint a német megszállástól megkímélt francia területek a Vichy-ben felállított kollaboráns kormány irányítása alá kerültek.

Von Bock vezértábornagy Párizsban, a francia főváros német megszállása után Forrás: WW2 in Color

A Légió egyes alakulatai Pétain marsall németekkel kollaboráló adminisztrációja mellé, más egységek pedig De Gaulle tábornok Szabad Franciaország mozgalmának zászlaja alá álltak, utóbbi pedig kíméletlen harcot hirdetett meg mind a német megszállókkal, mind pedig Vichy kollaboránsaival szemben.

A második világháborús francia ellenállás hőse, de Gaulle tábornok Forrás: Wikimedia Commons

Így eshetett meg, hogy például Szíriában a Légió egyes alakulatai – az elitalakulat története során először és utoljára – egymás ellen is harcoltak.

1942-re azonban valamennyi egység átállt De Gaulle oldalára, így Rommel Afrika Korps-a ellen már egységben küzdöttek az észak-afrikai fronton.

Az Afrika Korps egyik egysége ellen támadnak az idegenlégiósok Forrás: Wikimedia Commons

A 13. dandár Bir -Hakeimnél a németeken aratott fényes győzelmével öregbítette tovább a Légió hírnevét.

Indokínától az Öbölháborúig

1945 után elkezdődött a gyarmatbirodalmak felbomlása, ami értelemszerűen Franciaországot is érintette.

A második világégés után a Légió első komoly bevetésére az 1954-ig elhúzódó indokínai háborúban került sor.

Noha Franciaország elvesztette az „első" vietnami háborút, ám a kemény harcokban, így többek között Cao Bang-nál, majd Dien Bien Phu-nál vívott csatákban a Légió ismét bebizonyította, hogy rászolgál a hírére.

Idegenlégiós az indokínai háborúban Forrás: Wikimedia Commons

1953-tól bontakozott ki az algériai nemzeti felszabadító háború, amelyet az Algériai Nemzeti Felszabadítás (Algerian National Liberation, ANC) elnevezésű szervezet irányított a francia gyarmati megszállás felszámolásáért.

A gerillaharcként elindult háború nyolc évig tartó véres küzdelembe torkollott.

A Légió Algériában, a „hazai terepen" jelentős sikereket ért el, ám ezt a Franciaországban kibontakozó súlyos belpolitikai válság miatt már nem lehetett kiaknázni, mert a IV. Köztársaság megbukott.

Légiósok dzsungel-bevetésen Forrás: Wikimedia Commons

Mivel a hatalmat átvett De Gaulle tábornok-elnök ellen megkísérelt puccskísérletben a Légió 1. ejtőernyős-ezrede is részt vett,

a zendülési kísérlet felszámolása, illetve Franciaország Algériából történt 1961-es kivonulása után még a Légió feloszlatásának gondolata is felvetődött, ám ezt végül elvetették.

Végül elálltak attól, hogy feloszlassák a patinás elitalakulatot Forrás: Wikimedia Commons

A Francia Idegenlégiót átszervezték, több alakulatot felszámoltak, illetve a modern hadviselés követelményeinek megfelelő új egységeket is szerveztek.

A légiót 1961 után átszervezték Forrás: Wikimedia Commons

Az 1960-as évektől a Légiót a mindenkori francia érdekeknek megfelelően, többnyire a különböző válsággócokban vetik be.

Légiósok Libanonban Forrás: Wikimedia Commons

A Légió számos expedíciós küldetésben vett részt az elmúlt öt évtizedben,

így többek között Csádban, Nigériában; Dzsibutiban, Zaire-ban, Ruandában, de Libanonban, és a Balkánon, is bevetették. A Francia Idegenlégió egységei részt vettek az Irak, pontosabban Szaddam Huszein rendszere ellen folytatott Öbölháborúban is.

Fülig Jimmy és Gorcsev Iván nyomában

Rengeteg, a Légióval kapcsolatos mendemonda és legenda él a köztudatban.

Egy magyar "légiós" legenda: Fülig Jimmy Forrás: Pinterest

Az egyik legnépszerűbb az, hogy a patinás alakulataiba még ma is többnyire bűnözők, kalandorok illetve más kétes egzisztenciák lépnek be, akiket minden különösebb teketória nélkül, tárt karokkal be is fogadnak a légió soraiba.

A Légiót a hazai közönség elsősorban Rejtő Jenő (a kép jobb szélén) regényeiből ismerte meg Forrás: Wikimedia Commons

Ebből ma már egy szó sem igaz,

a jelentkezőknek ugyanis rendkívül szigorú felvételi követelményeknek kell megfelelniük. A büntetett előélet, és a házasság egyaránt kizáró körülménynek számít. A jelentkezőknek komoly pszichológiai, intelligencia- illetve taktikai érzéket vizsgáló teszteken, és természetesen állóképességi próbákon kell részt venniük.

Komoly követelményeknek kell megfelelnie annak, aki be akar lépni a Légióba Forrás: Wikimedia Commons

A követelmények szigorúságát jól mutatja, hogy 100 jelentkezőből átlagosan csak 13-an szoktak megfelelni maradék nélkül az elvárásoknak.

A francia nyelv ismerete nem kötelező, de a felvételt nyert újoncoknak a katonai alapkiképzés mellett részt kell venniük francia nyelvi kurzuson is.

A Légió még mindig számtalan nemzet fiaiból áll Forrás: Wikimedia Commons

A sikeres jelentkezőknek legalább öt év szolgálatot kell aláírniuk.

A tisztek nagy része francia, ahhoz ugyanis, hogy valaki tiszti rendfokozatot kaphasson, francia állampolgársággal is kell rendelkeznie.

Forrás: Wikimedia Commons

A jelentkezési kérelmet vagy a csendőrségen, vagy pedig a Légió hivatalos toborzóirodájában adhatja be az a kalandra vágyó, aki Fülig Jimmy vagy Gorcsev Iván nyomdokaiba szeretne lépni.