A mediterrán cetek kutatásával foglalkozó olaszországi Tethys Research Institute tengerkutatási intézet sokat tapasztalt munkatársai is megdöbbentek, amikor a Nápolyi-öbölben, a híres dél-olasz nagyváros közelében a kutatóhajójuk mellett egy hatalmas, a Földközi-tengerben nem honos cetfajnak számító hosszúszárnyú bálna vetette ki magát a vízből. A rendkívül ritka találkozót sikerült videón is megörökíteni.
Hosszúszárnyú bálna paskolja vidáman a vizet Nápoly előtt
Március 11-én délelőtt a Nápolyi-öbölben, Capri szigetétől északra a Tethys Research Institute tengerbiológusai egy igen nagy testű cetre lettek figyelmesek.
Az 1986-ban alapított nonprofit intézet fő profilja a Földközi-tengerben élő cetfajok kutatása,
és e kutatási program fontos részét alkotja a mediterrán cetpopuláció állományának felmérése, illetve rendszeres monitorozása is.
A szokványosnak indult kutatási nap azonban valódi szenzációval végződött,
hiszen a Nápoly közelében megfigyelt óriásról kiderült, hogy egy, a Földközi-tengerben ismeretlen sziláscetet, egy hosszúszárnyú bálnát sikerült megfigyelnie a szerencsés kutatóknak.
A beágyazott videón jól látszik a faj névadó és más sziláscetekhez képest rendkívül hosszú mellúszója, amint az oldalára fordulva a vizet paskolja. A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) a barázdásbálnák családján belül különálló Megaptera nemzetség egyetlen faja.
Mit kereshet egy óceáni cetfaj a Földközi-tengerben?
A hosszúszárnyú bálna tipikus óceáni cetfaj, amely csak ritkán és nagyon kevés helyen fordul elő az óceáni medencéktől keskeny szorosokkal elszeparált, úgynevezett földközi típusú melléktengerekben.
A hosszúszárnyú bálnák négy nagyobb és egymástól jól elkülöníthető csoportot alkotnak a világtengeren:
az észak-csendes-óceáni, az atlanti-, a déli-óceáni vagy antarktiszi, valamint az indiai-óceáni csoportot.
Arktikus, szubarktikus cetfaj, amely a téli időszakban átmeneti jelleggel vándorol a trópusi, szubtrópusi vizekbe. A Nápolyi-öbölben megfigyelt példány szinte bizonyos, hogy az atlanti populáció egyik elkalandozott egyede lehet.
Az észak-atlanti térségben élő hosszúszárnyú bálnák tavasszal Grönland és Izland vizeiről vándorolnak át a Barents-tengerre,
ahol nagy előszeretettel időznek a Medve-sziget és a Spitzbergák, valamint az Északi-fok térségében.
Ősszel a norvég partok mentén úsznak le délre, egészen Spanyolország és Portugália atlanti partvidékéig, illetve az Azori-szigetekig. A Földközi-tengerből eddig nem volt ismert hitelesített hosszúszárnyúbálna-észlelés.
A Nápoly előtt megfigyelt példány
a Gibraltári-szoroson úszhatott be a mediterrán vizekre
az Atlanti-óceánból, azt még egyelőre nem tudni, hogy vajon milyen okból.
Már az Adrián is látták a földkerekség második legnagyobb állatát
Sokan vélik úgy, hogy a Földközi-tenger kizárólag a parányok birodalma, és a mediterrán medence nem a nagy testű tengerlakók hazája. Szokás mondani, hogy a látszat gyakran csal, ami ebben a kérdésben a Földközi-tengerre is igaz.
Az eddigi kutatások szerint
a mediterrán medencében nyolc cetféle számít honos fajnak,
ezek közül pedig a 24-27 méteres testhosszúságot is elérő közönséges barázdásbálna számít a legnagyobbnak, amely nemcsak a Földközi tenger óriása, hanem a listavezető kékbálna után a földkerekség második legnagyobb állata is egyben.
A mediterrán barázdásbálnák leggyakrabban Olaszország nyugati, ligur-tengeri partvidékén észlelhetők,
de például a közelmúltban az Adriai-tengeren is láttak két alkalommal barázdásbálnákat a dalmáciai Vis sziget közelében.
A mediterrán óriások sorának ezzel még nincsen vége,
mert a világtenger legnagyobb testű állatai közül egy másik cetfaj, a földkerekség legnagyobb húsevő ragadozója, a nagy ámbráscet ( Physeter macrocephalus) ugyancsak honos fajnak számít a Földközi-tengerben.
(2016-ban az isztriai Rovinj előtt figyeltek meg három ámbráscetet az Adriai-tengeren.) A fogasceteket (Odontoceti) a nagy ámbrásceten kívül hat további faj reprezentálja a mediterráneumban, amelyek közül talán a játékos palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) a legnépszerűbbek és a legjobban ismertek.