Megoldatlan reneszánsz rejtély a Vatikán falai között

2019.04.01. 21:31

Alfonso Petrucci bíboros mindössze 26 éves volt, amikor 1517. július 4-én a római Angyalvárban meggyilkolták. Halála előtt hat hetet töltött a pápai erődben, és egyike volt annak az öt bíborosnak, akiket a X. Leó pápa elleni mérgezési merényletkísérlettel vádoltak. Bár a kivégzését a bíróság rendelte el, az mégis elég kétes körülmények között zajlott le. Többen is megkérdőjelezték Petrucci és társai bűnösségét, a bíborosok sorsa a reneszánsz Vatikán máig egyik legnagyobb rejtélye.

A bíboros politikai törekvéseire összpontosítottak

A bíborosok rejtélyes története 1517. április 15-én kezdődött, amikor Alfonso Petrucci bíboros négy társát koholt vádak alapján letartóztatták. Az őrizetbe vettek közé tartozott többek között Marcantonio Nini, a bíboros üzleti ügyeinek intézője is. A kétes vizsgálat lefolytatására két bírót jelöltek ki: Giangiacomo di Gambaranát és Domenico Colettát.

Az ügyésznek, Mario Peruschinak rendkívül rossz hírneve volt a kortársak között:

a kegyetlen törvényszolga korábbi ügyeiben a gyanúsítottak ugyanis többször is rejtélyes körülmények között haltak meg.

X. Leó pápa bíborosaival Raffaello festményénForrás: Wikimedia Commons

Valószínűleg nem véletlenül döntött úgy, hogy először a szolgákat hallgassák ki, akiknek nem voltak befolyásos barátaik.

A tanúk között felvonultatott Giulio de' Bianchi még a tárgyalás megkezdése előtt, titokzatos körülmények között, mérgezésben hirtelen meghalt. Amikor április 17-én elkezdődött Nini kihallgatása, a per nem a mérgezésre, hanem a bíboros politikai törekvéseire összpontosított. Nem véletlenül.

Már csak egy beismerő vallomás hiányzott

Alfonso Petrucci a toszkán Sienából érkezett a Vatikánba, ami a hatalmat gyakorló X. Leó pápa által támogatott Firenze riválisának számított akkoriban. X. Leó egy évvel korábban megfosztotta Petrucci rokonait a város feletti uralomtól, majd azért kötött „látszatszövetséget”, hogy erősítse pápai befolyását.

Alfonso PetrucciForrás: Wikipedia

Nini kihallgatásának első tíz napján tehát fel sem merült a mérgezés kérdése.

Pár nap múlva azonban az ügyész mutatott neki tizennyolc levelet: a Petrucci bíborosnak címzett hét dokumentumon Nini aláírása szerepelt.

A sienai katedrálisForrás: Wondermondo

A legtöbbjüket 1516 augusztusában datálták. Az egyik levélben a „Vercellivel beszéltem” tőmondat szerepelt, ami perdöntő bizonyítékot jelentett a kényes ügyben, hiszen Battista Vercelli orvosként dolgozott,

és 1516 nyarán, a pápa súlyos betegsége idején Petruccival vitatta meg X. Leó kezelésének lehetőségeit. 

Vercelli orvosként könnyen hozzáférhetett a különféle mérgekhez is. A perdöntőnek minősített levél birtokában az ügyésznek már csak egy beismerő vallomásra volt szüksége.

A szolga hamarosan kitálalt a részletekkel

A tortúra, vagyis a kínvallatás akkoriban megszokott kihallgatási módszernek számított: a gyanúsított kezeit hátrakötötték, majd a csuklójánál fogva felfüggesztették. Ez gyötrelmes kínokat, hatalmas fájdalmat okozott.

Válogatott kínzásokat használtakForrás: AFP

A tortúrával meggyötört Nini hamarosan kitálalt a részletekkel, és öt bíborost nevezett meg.

Petrucci, Bendinello Sauli, Raffaelle Riario, Adriano Castellesi és Francesco Soderini neve mellett még kettő ismeretlen személyről is szó esett, ám őket soha sem azonosították. Azt azonban nem lehetett tudni, hogy Nini csak a kínzás miatt vallott-e így.

Nem tudni, hogy a vádlottak az igazat mondták-e, vagy csak a kínzás miatt vallottakForrás: [origo]

Az 1517-es események történeti forrásai ugyanis igen ellentmondásosak.

A bíborosok vallomásai rejtélyes módon eltűntek, és a kompromittáló levelek egyike sem élte túl a történelem viharos évszázadait.

Néhány jelentéktelen vallomás, mint például az egyik, a pápai palotában élő idős egyházfi vagy a római nagykövetek beszámolói sem lehettek perdöntő bizonyítékok. Az ügyben figyelembe vett valamennyi bizonyíték megfoghatatlan, amelyek azt sugallják, hogy X. Leó minden lehetséges módon a neki tetsző ítéletet akarta kimondatni.

Elképesztően gyors és sikeres karriert futott be

A híres reneszánsz pápa 1475-ben, a firenzei Medici család sarjaként, Giovanni de' Medici néven látta meg a napvilágot, a „csodálatos” Lorenzo a második fiaként.

Lorenzo de’ MediciForrás: Wikipedia

Szülei egyházi pályára szánták, ezért már hároméves korában elkezdték a gyermek felkészítését.

A pápaság akkoriban igen erős hatalommal rendelkezett az olasz félszigeten, amely Rómától Bolognáig, és keletre az Adriai-tengerig, illetve Ravenna városáig terjedt, ahol a vatikáni tisztségviselők jelentős területeket irányítottak.

Gyorsan és kíméletlenül menetelt felfeléForrás: © Devonshire Collection

Giovanni apja tudta, hogy a kúriában való képviselet elengedhetetlen ahhoz, hogy a család komoly befolyásra tegyen szert. A feltörekvő ifjú hétévesen az Arezzóban lévő St. Michele kolostor élére került,

13 éves korára pedig II. Ince pápa jóvoltából bíborosi címet kapott,

amivel ő lett minden idők egyik legfiatalabb kardinálisa.

A megválasztása után azonnal elkezdte a központosítást

Miután 1513. február végén meghalt II. Gyula pápa, Giovanni bíboros hosszú és számára különösen fájdalmas utazásra indult a konklávéba. Az ülepét ugyanis fekélyek borították, Rómába vezető útján ezért egy sebész is elkísérte. Betegsége rövid életű pápaságot ígért, ám ennek ellenére (vagy talán pont emiatt) hamarosan a két legfontosabb jelölt között találta magát Raffaele Riario, a korábbi pápa egyik rokona mellett.

A konklávé Giovanni de 'Medici mellett döntöttForrás: Wikipedia

A helyi politikát uraló pápai kúria huszonöt bíborosa között tizennyolc olasz származású ült. X. Leó 38 évesen katolikus egyházfő lett, és elkezdte a viszontagságos időket élő Medici család hatalmának megszilárdítását.

Kialakította a saját bíborosi tanácsát,

ahová meghívást kapott tőle többek között Giulio de 'Medici és a frissen felkent pápa unokaöccse, Innocenzo Cibo is. Leó fiatalabb testvérét, Giulianót tette meg a pápai csapatok parancsnokának, és abban reménykedett, hogy egy Savoyard menyasszony által szövetséget köthet a franciákkal. 1513 szeptemberében római állampolgárságot adott Guilianónak és az idősödő Lorenzónak.

A pápai sereg az egyik legütőképesebb haderőnek bizonyultForrás: YouTube

Nem  minden alakult azonban a tervezettek szerint: 1516 márciusában Leó öccse, Giuliano meghalt, ami miatt a pápa sokat idegeskedett. Giuliano ugyanis nem hagyott hátra örökösöket, kivéve egy ötéves fattyút, miközben Firenzében rengetegen látták volna örömmel a Medici család eltűnését.

Firenze esti látképeForrás: Visit Florence

Végül a „Szerencsétlen” Piero fia kapott hatalmat,

akinek sem tehetsége, sem kedve nem volt az uralkodáshoz,

és leginkább Urbino városának meghódítása érdekelte. Végül pápai támogatással, egy igen költséges (800 ezer dukátos) kampány után 1516 májusában leváltotta, és a helyére II. János pápa rokonát tette.

Cselszövéssel hozta gyanúba riválisát

Egy sienai felkelés után Petrucci bíboros éktelen haragra gerjedt, ám ekkor még nem sejtette, hogy az egész mögött a késői középkor legnagyobb művészetpártolójának tartott pápa áll, aki továbbra is a Medici család befolyását próbálta megerősíteni.

X. Leó igyekezett megszilárdítani a hatalmátForrás: Vatican Museums and Galleries, Vatican City

Amikor Petrucci a felkelés felszámolása végett Urbino uralkodójához, Francesco Maria della Roverehez fordult, elszabadult a pokol. A férfi ugyanis a perugiai Baglioni családdal kötött együttműködést, akik régóta ellenséges viszonyban álltak a pápasággal és Firenzével is, miközben szövetségre léptek a spanyolokkal, Siena tradicionális támogatóival.

Firenze ellensége a pápa ellenségének is számítottForrás: Wikimedia Commons

A legrosszabb azonban még csak ezután következett be, amikor 1516 nyarán a pápa fekélyei elgennyesedtek, és emiatt súlyosan megbetegedett. A bíborosok a körülményeknek és szokásoknak megfelelően megfontolták X. Leó halálának eshetőségét is, ami azonban egyes értelmezések szerint azt jelentette, hogy a pápa halálát kívánták.

Öt bíborost vádoltak összeesküvéssel

1517 áprilisának végén már öt bíborost vádoltak meg a pápa elleni gyilkosság kísérletével.

Petrucci motivációja egyértelműnek tűnt: a bíboros igen dühös lehetett a pápára Siena miatt,

és rossz döntést hozott akkor is, amikor diplomáciai szövetséget kötött a pápa ellenségeivel.

Sauli bíboros és szolgálói 1516-banForrás: National Gallery of Art, Washington DC, USA

A szintén a vádlottak padján ülő Sauli bíboros egy gazdag genovai bankárcsaládból származott, az ő indítékai kevésbé voltak nyilvánvalóak. Az ügyésznek úgy tűnt, hogy igen közel állt Petruccihoz, és neheztelt a Medici családra, amiért családja elveszítette a pápai pénzügyek intézését. A harmadik vádlott, Riario bíboros szolgált közülük a legrégebben a bíborosok kollégiumában, és a kúriában töltött idő alatt tekintélyes egyházi jövedelemre tett szert. A negyedik vádlott, Soderini bíboros egy régi, firenzei család sarjaként nőtt fel, akiket szerencsétlenségére a Mediciek híres riválisaként emlegettek. Az ügyész azzal vádolta, hogy ő és Castellesi bíboros a feltételezett összeesküvés tanúi voltak.

Példát statuáltak volna a családok megbüntetésével

X. Leó pápa májusban úgy döntött, hogy megteszi az első lépést a gyanúsnak tartott bíborosai ellen. Petruccit hamis ürüggyel visszacsábította Rómába, azt ígérve, hogy visszaadja neki minden sienai vagyonát, és garantálja a biztonságát. A naiv bíboros lépre ment, akit május 19-én, a pápai palotában tartóztattak le.

Korabeli látkép Rómáról: jobbra az AngyalvárForrás: Wikipedia

Az egyházfő Petruccit az Angyalvárba záratta, ahol nem kevesebb mint száz őr vigyázta a kapukat. A gazdag rokoni háttér ellenére hamarosan Saulit és Riario bíborost is letartóztatták. Elkezdődtek a kínzások, és hamarosan kétségessé vált, hogy a vádlottak túlélik-e egyáltalán a borzalmas vallatást.

Rómában egyre több pletyka keringett, és mindennapossá váltak a pápát érő fenyegetések is.

X. Leó hűséges firenzei szolgája és bizalmasa, Goro Gheri pedig azt tanácsolta, hogy példát statuálva ne csak a bíborosokat, hanem azok családjait is büntessék meg.

Az Angyalvár hídjára akasztották fel őket

Június 5-én Riario nem bírta tovább a kínzást, és vallott: azt állította, hogy bár próbálta, nem sikerült lebeszélnie Petruccit a tervezett merényletről. Hamarosan letartóztatták Francesco Soderini és Adriano Castellesi bíborost is, ám őket végül csak 12 500 dukát pénzbüntetésre ítélték.

X. Leó bullája Luther Márton tanai ellenForrás: Wikipedia

A pénz kulcsfontosságú volt a világi élet oltárán rendszeresen áldozó X. Leó számára, ami miatt közismert pénzügyi gondokkal küzdött. A szép ruhák, a fényűző estélyek, a csábító nők igen költségesnek bizonyultak, ezért 1517-ben rendeletben hirdették ki egyes egyházi épületek eladását.

Befolyásos barátok nélkül az Angyalvár hídján akasztották fel őketForrás: Wikipedia

Miközben a dúsgazdag pápa mulatozott, a kihallgatások folytatódtak:

és noha az egész ügy erősen kétséges volt, június 22-én Riario, Sauli és Petrucci bíborost mégis bűnösnek találták, és átadták őket a világi igazságszolgáltatásnak. Az alacsonyabb rangú összeesküvőkre még rosszabb sors várt: Ninit és Vercellit az Angyalvár hídjára akasztották fel.

A bizonyítékok gyenge lábakon álltak

Ezután X. Leó megdöbbentő lépésre szánta el magát: július 31-én nem kevesebb mint harmincegy új bíborost nevezett ki, amely több mint a kétszerese volt a kollégium méretének. Az új főpapok közé került négy firenzei, és a legtöbben a Medici család kegyeit élvezték. A pápai őrségbe is új tagok kerültek, akik csak a pápának jelenthettek.

X. Leó síremléke a római Santa Maria in Aracoeli-templombanForrás: Wikipedia

Közben a vádlottak rettegtek: Sauli családja a francia királytól kért segítséget, és hamarosan egy kényelmesebb cellába került,

míg Castellesi és Soderini az őrséget becsapva elmenekült Rómából.

Riaro szövetségesei megállapodást kötöttek, és kifizették a hatalmas összegnek számító, 150 ezer dukátos büntetést. Sauli végül 25 ezret fizetett, és elvették tőle a monterotondói házát.

Vatikáni látkép, háttérben a Szent Péter-bazilikávalForrás: MTI/EPA-ANSA/Maurizio Brambatti

A bőkezű mecénás pápának ekkora már körülbelül félmillió dukátos vagyona lehetett,  ami több mint tízszerese volt a leggazdagabb bíboros éves jövedelmének. Még ma is rejtély, hogy az öt vádlott bíboros valóban részt vett-e bármilyen, a pápa elleni merénylet megtervezésében. X. Leónak ugyanis erős pénzügyi és politikai indítékai voltak feltételezett riválisai eltávolítására. A bizonyítékok gyenge lábakon álltak, és gyorsan eltűntek a történelem süllyesztőjében.