Meg fog döbbenni, mit tesz gyerekeinkkel a képernyő

2019.04.13. 21:40

Az óvodáskorú gyerekekben napi két óránál több képernyőbámulás már klinikailag jelentős viselkedési zavarokhoz vezet – mutatta ki egy kanadai felmérés.

A több mint 2400 kanadai család bevonásával elvégzett kutatás egyértelműen kimutatta, hogy azok az óvodáskorú gyerekek, akik napi két órát vagy annál is többet töltenek a képernyő előtt, gyakran már a klinikai szintet megütő viselkedési problémákat mutatnak. Azokkal a társaikkal összevetve, akik maximum 30 percet töltöttek képernyőnézéssel, a megrögzött képernyőbámulók ötször nagyobb eséllyel szenvedtek olyan úgynevezett externalizáló viselkedési zavarban, mint például a figyelmetlenség, és legalább hétszer olyan gyakran feleltek meg a figyelemzavaros-hiperaktív viselkedés kritériumainak.

Munkánkból kiderül, hogy az ötévesekben már jelentős a képernyő előtt töltött idő hatása – fejtette ki Piush Mandhane, az Albertai Egyetem Általános- és Fogorvosi Karának gyermekgyógyászat tanára és a PLoS One című folyóiratban frissen publikált cikk vezető szerzője. – A jelenleg érvényes kanadai ajánlás két órában határozza meg a képernyőidő javasolt maximumát, de a mi eredményeink szerint a kevesebb még jobb.

A vizsgálat

A kutatás a Canadian Healthy Infant Longitudinal Development (kb.: Kanadai Egészséges Kisgyermekek Fejlődésének Utánkövetése, röviden: CHILD) nevű, egész Kanadát felölelő felmérésből vette az adatokat. A CHILD-projekt keretében a felmérésbe bevont gyerekeket és családjaikat a terhességtől egészen a serdülőkorig nyomon követik, és az egészségügyi adatoktól az életvitelen át a genetikáig és a környezeti hatásoknak való kitettségig mindenféle információt gyűjtenek róluk. A projektben csaknem 3500 gyerek és családjuk vesz részt.

A gyerekek teljes napi képernyőidejéről, ami a tévé- és DVD-nézést, valamint a számítógép-, játékkonzol-, okostelefon- és tablethasználatot foglalja magában, a szülők nyújtottak tájékoztatást. Ennek alapján a kanadai háromévesek átlagosan másfél órát töltenek naponta képernyőnézéssel, és 42 százalékuk esetében a napi képernyőidő meghaladja a helyi ajánlás szerint az ő korcsoportjuknak javasolt maximális 1 órás időtartamot. Az ötévesek ehhez képest átlagosan 1.4 órát bámulnak valamilyen eszközt, és 13 százalékuk tölt a maximálisan ajánlott 2 óránál is többet a képernyők előtt.

A tanulmányban a képernyőidő feljegyzése mellett felmérést készítettek a gyerekek viselkedéséről és figyelméről a szülők által kitöltött Child Behavior Checklist (Gyermekek Viselkedési Kérdőíve) alapján. A kérdőív alkalmas egy sor pszichológiai probléma, köztük a szorongás és a depresszió, az érzelmi labilitás, a figyelemhiány, az agresszivitás és az alvászavarok kiszűrésére. Itt van egy sor kérdés, amire a korábbi adatok alapján nem tudtuk a választ – veszi át a szót Sukhpreet Tamana, az Albertai Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének posztdoktora és a cikk írója. – Vajon mennyi az a képernyőidő, ami már túl sok? Vajon megfelelőek az ajánlások? És vajon az óvodások képernyőidejének korlátozása végső soron használni fog a gyerekek fejlődésének? A tanulmányunk legalább e kérdések némelyikére választ ad a szülőknek.”

Forrás: Thinkstock

Mi a tanulság?

„A cikkünkből két nagy tanulság szűrhető le – folytatja Tamana. –

  • Az egyik az, hogy azok a gyerekek, akik többet néztek képernyőt akár háromévesen, akár ötévesen, jóval hajlamosabbak voltak ötéves korukban a viselkedési és koncentrációs zavarokra.
  • A másik pedig, hogy ez az összefüggés minden más általunk felmért rizikófaktornál erősebbnek bizonyult: a képernyőidő mennyisége felülírta az alvás, a szülői stressz és a társadalmi-gazdasági körülmények terén mutatkozó különbségeket.”

A kutatók néhány olyan tényezőt is azonosítottak, amely némi védelmet biztosított a képernyőbámulás kedvezőtlen hatásaival szemben. Míg a minőségi alvás csak kissé tompította a képernyő okozta kárt, a szervezett sporttevékenységben való részvétel kimondottan erős védőfaktornak bizonyult. Érdekes módon a testmozgás önmagában még nem nyújt védelmet; szükséges, hogy a fizikai aktivitás strukturált legyen – hangsúlyozta Mandhane. – Minél több időt töltöttek a gyerekek szervezett sporttal, annál ritkábban jelentkeztek náluk a viselkedési problémák.”

„A szervezett tevékenységeknek számos olyan aspektusa van, ami a legfiatalabb kortól kezdve nagyon lényeges a gyerekek egészséges fejlődéséhez – tette hozzá Tamana. – Mindenekelőtt az, hogy a többi gyerek közegében teremti meg a fejlődés feltételeit. Úgy gondolom, hogy a szülőknek a képernyőnézéssel szemben leginkább a strukturált tevékenységekben való részvételre kellene minél több lehetőséget biztosítaniuk a gyermekeik számára.”

A vizsgálatok ebben a tanulmányban nem tértek ki arra, hogy a megtekintett médiatartalmak jellege (például oktató, videojáték, szociális média), illetve a képernyő típusa (televízió, számítógép, tablet) mennyire befolyásolta a viselkedési problémák kockázatát, de a csoport tervezi ezeket a kérdéseket a későbbiekben részletesen körbejárni.

Bár a kutatók amellett érvelnek, hogy ami az óvodáskorúaknak szánt képernyőidőt illeti, minél kevesebb, annál jobb, odáig nem mennek el, hogy teljesen kitiltanák a képernyőt a gyerekek életéből. „Az adataink azt mutatják, hogy az optimális képernyőidő valahol 0 és 30 perc között van – szögezte le zárásképpen Mandhane. – Az óvodáskor pont megfelelő időszak a képernyővel való egészséges viszony kialakítására, és ahogy mi látjuk az eredményeinket, azok azt sugallják, hogy ezt a nevelést nem lehet túl korán kezdeni.”