Éjszakai boszorkányoktól rettegtek a nácik

Éjszakai boszorkányok
A három női vadászpilóta, akik a háború előtt rekordot döntöttek: nonstop repültek Moszkvából az Orosz Távol-Keletig. Balról: Polina Osipenko, Valentina Grizodubova, Marina Raskova.
Vágólapra másolva!
A Szovjetunió erőssége a második világháborúban, a legmagasabban kitüntetett egység, a nácik rettegte és gyűlölte női vadászpilóta ezred, akiket a nácik úgy hívtak: Éjszakai boszorkányok. Aki egyet is legyőzött, automatikusan megkapta a Vaskereszt kitüntetést. Az Éjszakai boszorkányoknak döntő szerepük volt, hogy a németek elvesztették a háborút.
Vágólapra másolva!

Szorongatott helyzetében Sztálin engedélyezte az első női vadászpilóta ezred megalakítását

A Szovjetunió volt az első nemzet, amely engedte, hogy nők harci küldetésben repüljenek. Más országokban csak támogató repülésben vehettek részt, lőni nem tudtak, nem volt fegyverük. Segíthettek szállítani repülőgépeket és muníciót, melyet a férfiak átvettek. Így volt ez a Szovjetunióban egészen addig,

míg Hitler 1941. június 22-én útnak indította a Barbarossa-tervet

(a keleti villámháborúról szóló 21. számú hadművelet, fedőneve Barbarossa Frigyes német-romai császár után Barbarossa-hadművelet), a célja a szovjet-orosz állam megsemmisítése, elfoglalása volt. A németek támadása sokkolta a Szovjetuniót. Sztálin visszavonult 10 napra vidéki dácsájába, és nem adott életjelt magáról.

Hitler és Franz Halder vezérezredes, a német szárazföldi haderő (Oberkommando des Heeres) vezérkari főnöke, a Barbarossa-hadművelet tervezése közben Forrás: Bundesarchiv

A németek 175 hadosztállyal indítottak offenzívát a Szovjetunió ellen, román és finn egységekkel (4 millió katonával és több ezer páncélossal) 3 irányból nyomultak előre: északon a Baltikum és Leningrád, középen Minszk és Moszkva, délen a Donyec-medence és a Kaukázus volt a cél.

A németek villámháborút terveztek, ezt csinálták az első világháborúban. A gyors német sikereket azonban kudarcok követték, rossz volt a haditerv. A németek rosszul voltak felszerelve, és az egyszerre 3 fronton való támadáshoz nem volt elegendő utánpótlásuk. Aztán beállt a kemény, orosz tél jeges szélviharokkal, sűrű havazással, és a német katonaság megbénult. Meleg ruhájuk nem volt, sokaknak lefagytak a végtagjai, halálra fagytak.

A Szovjetunió ellen hetvenöt éve, 1941. június 22-én indított Barbarossa-hadművelet volt a hadtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája Forrás: Bundesarchiv

A szovjetek nagyon kitartóak voltak, harcoltak mindhalálig. A mélységesen bolsevikellenes Churchill azonnal Moszkva mellé állt, és angol-szovjet segítségnyújtási egyezményt kötöttek (Atlanti Charta). Aztán 1942. januárjában létrejött az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata a fasizmus ellen. Ebben a szorongatott, kétségbeejtő helyzetben Sztálin elfogadta Raskova kérelmét, és elrendelte 3 ezred létrehozását.

A női ezredet a nemzeti sztár, Marina Mihajlova Raskova repülési rekordokat megdöntő pilótanő hozta létre

Az 588. Éjszakai Bombázó Ezred létrehozója Marina Mihajlova Raskova, a szovjet nemzeti sztár, aki a háború előtt két női társpilótával rekordot döntött: megállás nélkül repültek Moszkvából az Orosz Távol-Keletig. Sok repülési rekordot megdöntött.

A három női vadászpilóta, akik a háború előtt rekordot döntöttek: nonstop repültek Moszkvából az Orosz Távol-Keletig. Balról: Polina Oszipenko, Valentina Grizodubova, Marina Raskova. Forrás: http://www.pravdareport.com/society/138432-women_russian_air_force/

Raskova leveleket kapott szovjet nőktől, hogy harcolni akarnak a háborúban. Sokan elvesztették szeretteiket, látták tönkremenni otthonukat, falvaikat. A német invázió után pár nappal kérelmezte Sztálint, engedje, hadd alakítson egy női harci ezredet. Raskova meggyőzte a diktátort, 1941. október 8-án

Sztálin elrendelte, hogy állítsanak csatarendbe 3 női légierő egységet.

Raskova több mint 2.000 pályázóból kb. 400 főt választott minden egyes egységbe. A kiválasztottak egy kis észak-sztálingrádi városba, Engelsbe utaztak, ahol kiképezték őket, az Engels School of Aviation repülős iskolában. Nagyon tömény oktatásban részesültek. Néhány hónap alatt kellett elsajátítaniuk azt, ami a legtöbb katonának több évbe telik. Mindenki egyszerre volt pilóta, navigátor, szerelő és földi személyzet.

1941. októberében Raskova megalakította az Aviation No. 122. ezredet, az ő parancsnoksága alatt a 122.-ek voltak felelősek az egész személyzet kiképzéséért. A pilótanők által tisztelt és csodált Raskova létrehozta az 586. Fighter Aviation Regimentet, a második az 587. Bomber Aviation Regiment, és a harmadik az 588. Night Bomber Regiment, az Éjszakai Bombázó Ezred, vagy ahogyan a nácik hívták őket az Éjszakai boszorkányok.

Jefdokia Davidovna Bersanszkaja, az Éjszakai boszorkányok parancsnoka, aki a háborúban végzett teljesítményéért megkapta a Szuvorov-rendet Forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/Night_Witches#/media/File:Ye._Bershanskaya.jpg

A Jefdokia Davidovna Bersanszkaja őrnagy parancsnoksága alatt működő éjszakai bombázók a szovjet hadsereg egyik csúcsteljesítményű ezrede volt. 1942-1945-ig, a háború végéig folyamatosan a fronton működtek. Több mint 24.000 bevetést (a három ezred közül a legtöbb) hajtottak végre. 24-en megkapták a Szovjetunió hőse címet.

Bár a férfi katonák eleinte szkeptikusok voltak, értéktelennek tartották a katonanőket, megváltozott a hozzáállásuk, és elismerték őket, amikor bizonyítottak a harcban

Első küldetésükre 1942. június 28-án került sor, a bevetés sikeres volt: az 588. éjszakai bombázó ezred az inváziós náci csapatok főhadiszállását lebombázta. A boszorkány ezrednek kritikus szerepe volt Sztálingrád és a Keleti front egén.

A férfi katonatársak szkeptikusok voltak a női ezredet illetően, azt gondolták nincs értékük a harcban, nem szerették, ha a „kislányok" a frontra mennek, úgy vélték, ez férfi dolog. Az egyik boszorka, Nazsda Popova elmondta a BBC-nek, hogy eleinte küzdeniük kellett, hogy elnyerjék a férfi elvtársak tiszteletét. Pl. egy tábornok panaszkodott a fronton, hogy egy csoport csajt küldtek, akiknek olyan magas hangjuk van, hogy úgy érzi, egy óvodában van. De hamar bebizonyították, hogy téved. Azt is elmondta, hogy a németek azt terjesztették, hogy valami vegyülettel beinjekciózták őket, amitől képesek a szuroksötétben tisztán látni.

Miután az Éjszakai boszorkányok csatában bizonyítottak, a férfiaknak megváltozott a véleményük és a viselkedésük velük szemben.

Kedvesek lettek, és együttműködtek velük: a férfiak nappal, a nők éjszaka bombáztak. A gyalogosok általában elfogadták az 588. ezredet, és „mennyei angyalok"-nak nevezték őket. A frontvonalon lévő csapatok tanúi voltak a vadászpilótanők akcióinak, és tisztelték őket. Sok hálás levelet kaptak a földi erőktől. Az Éjszakai boszorkányok nem találkoztak annyi bizalmatlansággal a gyalogosok részéről, mint a többi ezred, mert a boszorkánycsapat olyan közel volt a fronthoz, a hogy a gyalogosok tudták, a női pilóták ott működnek a területen.

A nácik annyira rettegték a női ezredet, hogy aki akár csak egyet is leszedett, automatikusan megkapta a Vaskereszt-érdemrendet

A németek egyik teóriája az volt, hogy a pilótanőket beinjekciózták valami ismeretlen vegyülettel, amitől képesek szuroksötétben látni, másik teóriájuk az volt, hogy ezek a pilóták bűnözők, akik mesterek a lopásban, és a frontra küldték őket büntetésből.

Mostohán bántak velük, nemcsak az ellenséggel, hanem saját bajtársaikkal is meg kellett küzdeniük. Nemcsak a szexuális zaklatásokkal kellett megbirkózniuk, de

nem kapták meg a szükséges felszereléseket sem, amit a férfiak igen.

A női pilóták a férfiak levetett egyenruháit kapták meg. A túl nagy bakancsokat széttépett ágyneműikkel tömték ki, hogy jó legyen. Könnyű, kétüléses, nyitott pilótafülkéjű furnérból (vékony falemez) és vászonból (a vásznat ráhúzták) álló elavult Polikarpov P-2 biplánokat (duplaszárnyú repülőgép, 1920-as crop-dusters, amiket tréningezéshez használtak). Ezek nem harci gépek voltak, és nem nyújtottak védelmet az elemek ellen.

Az 1928-ban U-2 jellel eredetileg alapfokú kiképzőgépként megjelent Polikarpov Po-2 szovjet könnyű repülőgép Forrás: http://mm.iit.uni-miskolc.hu/Data/Winx/kpwork/po2.html

Az 1927-ben tervezett Polikarpov U-2 (Po-2) biplán oktatógépet nem harci gépnek szánták. A kicsi, lassú, nyitott pilótafülkéjű repülő furnérból és fölé húzott vászonból állt, kezdetleges műszerfallal, híján minden védelmi eszköznek.

A védelem teljes hiánya jellemezte a gépet,

sem géppuska, vagy egyéb fegyverzet, sem rádió, sem az éjszakai repüléshez szükséges eszközökkel nem volt felszerelve, még ejtőernyőjük sem volt. 60 km/h alacsony sebessége miatt könnyű célpontja volt a német vadászgépeknek, és a légvédelmi ágyúknak. Alacsony sebessége miatt éjszakai bombázó lett, hogy a sötétség védje őket, mikor a frontvonal felett repülnek. Könnyűsúlyú repülő lévén a légáramlatok óriási erővel kilométerekre fel-le tudta vinni, ami hegyes területeken különösen veszélyes volt, nagyon nehéz volt a pilótának tartani a kontrollt a botkormány felett. 400 méter alatt nem dobhattak bombát, mert Po-2 nem állta a robbanást: az aerodinamikai széllökés elől lassú sebessége miatt nem tudott elmenekülni, a bomba repeszei eltalálták volna őket.

Polikarpov Po-2 Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Night_Witches#/media/File:Po-2.jpg

A furnér és a vászon, valamint a védelem nélküli üzemanyagtank könnyen tüzet fogott a légvédelmi ágyúktól, vagy a légpuska-nyomjelző lövedéktől, egy gyújtólövedéktől is meggyulladt.

1944 nyaráig ejtőernyőjük sem volt.

Az egyetlen megoldás nagy baj esetén az volt, hogy letegyék a gépet, ami szovjet területen könnyű volt, de az ellenségén nem, inkább meghaltak, minthogy német fogságba kerüljenek. Erre a célra volt náluk egy lövedék: lelőtték magukat. Ha ejtőernyőt vittek volna, annak a súlya csökkentette volna a bombarakományt, amit vinni tudtak. 1944 nyarán az egyik legjobb személyzetet a Szovjetunió területe felett lelőtték, és elégtek. Ekkor elrendelték, hogy viseljenek ejtőernyőt, amit a pilótanők vonakodva tettek, mert egyrészt úgy vélték, nincs rá szükség, másrész tehernek érezték cipelni, azonban volt, akinek az életét mentette meg.

Hiányosságai ellenére a pilótanők szerették a gépet, úgy hívták: "a fecskénk"

Éjszaka támadták a nácikat. Meg kellett birkózniuk a fagyos éjszakai hőmérséklettel, széllel, fagyással. A kemény szovjet telekben a repülőgép oly hideggé lesz, hogy ha csak megérintik, lehasítja a puszta bőrt. Ráadásul híján voltak azon felszereléseknek, amik a férfi kollégáknak megvoltak, a repülőgépek limitált súlykapacitása és a katonaság limitált pénze miatt.

Az ejtőernyő, radar, puska, rádió helyett - mivel ezek túl nehezek voltak - vonalzó, stopperóra, zseblámpa, ceruza, térkép és körző volt a felszerelésük.


A maximális sebességük alatta volt a náci repülőgépek átesési sebességének, következésképpen a boszorkányok gépei gyorsabban manővereztek, mint az ellenségé, így nehéz volt őket célba venni, és könnyen szálltak fel és le a legtöbb helyszínről. Repülőgépeik túl kicsik voltak, hogy a radar vagy az infravörös rádiólokátor mutassa őket, és mivel sose használtak rádiót, a rádiólokátorok sem tudták észlelni őket.

A világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet hetvenhét éve, 1941. június 22-én vette kezdetét Forrás: Bundesarchiv

Hiányosságai ellenére a pilótanők szerették a Po-2 repülőt, úgy becézték a „fecskénk". A harcban szilárd, könnyen irányítható gépnek nem kellett állandó reptér, bármilyen időjárásban tudott repülni, lassúsága lehetővé tette a pontos bombázást. Pont ezekre a tulajdonságokra volt szükségük az ezred által alkalmazott veszélyes taktikához, és hogy a fronthoz olyan közel működjenek.

A célt vitorlázva közelítették meg, a motor nem volt hallható,

és a repülőgép azonosító fénye nem volt bekapcsolva. Ebben az üzemmódban olyan hangjuk volt, mintha boszorkányok repülnének seprűn, ezért a nácik elnevezték őket Éjszakai boszorkányoknak.
A Polikarpov egyszerre csak 2 bombát tudott vinni, a szárnyak alatt 1-1darabot. Hogy jelentőségteljes csapásokat tudjanak mérni az ellenségre, egy éjszaka kiküldtek akár 40 kétszemélyes (1 pilóta elöl, 1 navigátor hátul) legénységet, mindegyik 8-18 küldetést hajtott végre egy éjszaka alatt. A rohamok közt visszarepültek felfegyverkezni. A bombák súlya miatt alacsonyabban kellett repülniük, így sokkal könnyebb célponttá váltak.

Mottójuk: „Mentsd a bajtársaidat, még az életed árán is, ha kell, légy egy megmásíthatatlan törvény mindannyiunk számára"

Utolsó bevetésükre 1945. május 4-én került sor, amikor Berlinbe repültek. Három nappal később Németország kapitulált.

A Barbarossa-hadművelet során a németek meggyengültek,

a Szovjetunió Churchill segítségével megfordította a háború esélyeit. (Egyébként Hitler a Mein Kampf című művében kifejtette, miért szükséges a Barbarossa-hadművelet.)

Éjszakai boszorkányok Forrás: https://mult-kor.hu/20130719_ejjeli_boszorkak_noi_vadaszpilotak_a_2_vilaghaboruban

A hölgyek több mint 30.000 missziót repültek összesen, ez kb. 800 darab bevetés repülőgépenként (azaz egy pilóta és 1 navigátor). 23.000 tonna bombát dobtak le náci célpontokra, 30 pilótát vesztettek, 24 pilóta kapott kitüntetést, mint a Szovjetunió hőse.

Döntő szerepük volt a háború megnyerésében.

Raskova 1943. január 3-án a frontvonalon vesztette életét. Ő az első második világháborús szereplő, aki állami temetésben részesült. Hamvait a Kremlben helyezték el.

Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián, ahol megtárgyalták, mi legyen a háború után. Itt állapodtak meg az ENSZ elődjnek, a Népszövetség létrehozásában Forrás: Unknown

Az Éjszakai boszorkányok szabadidejükben kézimunkáztak, fércmunkát csináltak, virágmintákkal dekorálták a repülőgépeiket, táncoltak. A navigációra használt ceruzát szemceruzának is használták, szájukat is színezték vele. Hat hónappal a háború vége után az ezredet feloszlatták, annak ellenére, hogy a legmagasabban kitüntetett egység volt.