Egy frissen publikált UC Riverside tanulmány azt állítja, hogy a nők egyáltalán nem terjesztenek több rosszindulatú pletykát, mint a férfiak, és az a tévhit sem igaz, miszerint az alacsonyabb jövedelműek szívesebben foglalkoznának a szóbeszédekkel, mint a tehetősebbek. A kutatás szerint azonban a fiatalabb korosztály többet terjeszt negatív hangvételű pletykákat, mint az idősebbek.

A beszélgetés lehet pozitív, semleges vagy negatív

A most publikált tanulmány az első, amely mélyen leás a pletyka természetének megértésében, miközben a szerzői arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen témákról és átlagban mennyit pletykálkodnak az emberek. Utóbbi kérdés kapcsán arra jutottak, hogy naponta átlagosan 52 percet töltünk a szóbeszédekkel.
Meglepő hiányosságokat találtunk arról, hogy ki és milyen módon pletykál, de érdekes eredményeket kaptunk a témával kapcsolatos, általánosan elterjedt véleményekkel és mítoszokkal kapcsolatban is – mondta Megan Robbins pszichológia professzor. – Ha úgy nézzük a pletykákat, mint egy akadémikus, akkor távolítsuk el a szóhoz rendelt értékbecslést. A pletyka ugyanis természete szerint nem feltétlenül rossz. Egyszerűen csak arról beszélünk, aki nincs jelen, ám ez a beszélgetés lehet pozitív, semleges vagy negatív is.

Rengeteg a pletykákkal kapcsolatos hiedelemForrás: CC0 Public Domain

A kutató szerint azonban ezzel a definícióval nehéz lenne megnevezni bárkit, aki soha nem pletykál, mert ez azt jelentené, hogy soha nem emlegetünk másokat, ha az nincs jelen.

Több mint négyezer pletykát rögzítettek

A kutatás során Robbins és társai összesen 467 önkéntes (269 nő és 198 férfi) „pletykálkodási" szokásait vizsgálták, akiknek az életkora 18 és 58 év közé esik. A résztvevők egy speciális, hordozható hallókészüléket viseltek, ami az EAR nevet viseli. A szerkezet a nap folyamán figyeli azt, amit a viselője mond, és a beszélgetés mintegy 10 százalékát rögzíti, amit aztán a kutatási asszisztensek elemeznek. A szakemberek aztán összeszámolták azokat a részeket, amik megfeleltek a pletyka definíciójának (olyan emberről esett szó a beszélgetésben, aki nem volt jelen). Összességében 4 003 pletykát találtak, amiket ezután három kategóriába soroltak: pozitív, negatív vagy semleges. Végül ezeket kódolták tovább attól függően, hogy híresség vagy ismerős volt-e; a téma; de szétválogatták a beszélgetésekben résztvevők neme szerint is.

Lerántották a leplet a mítoszokról

A kutatók végül több eredményt rögzítettek. Többek között azt, hogy a fiatalabbak sokkal többször terjesztenek rosszindulatú pletykákat, mint az idősebbek, ám nem volt összefüggés a pletyka általános gyakoriságával, amikor mindhárom kategóriát egyesítették. A tanulmányban résztvevők beszélgetéseinek mintegy 14 százalékát tette ki a szóbeszéd, ám ennek közel háromnegyede semlegesnek bizonyult. Közel kétszer annyi negatív pletykát (604 eset) rögzítettek, mint pozitívat (376 eset).

Pletyka vagy beszélgetés?Forrás: Wikimedia Commons

Ezek a pletykálkodások túlnyomórészt egy ismerősről, nem pedig hírességről szóltak, ami nagy különbséget mutatott a 3 292 minta és a 369 minta között. A kutatók arra jutottak, hogy bár a nők talán többet pletykálnak, mint a férfiak, de ezek tartalma általában semleges és elsődleges célja az információmegosztás. Azt is bizonyították, hogy a kevésbé iskolázott emberek életében egyáltalán nem jelenik meg többet a pletyka, mint a gazdagabb vagy képzettebb személyeknél. A kutatók végül azzal a konklúzióval zárták tanulmányukat, miszerint bármit is teszünk, „a pletyka mindenütt jelen van".