Feltámadt a 136 ezer éve kihalt faj

A fehértorkú guvatból kifejlődött Aldabrán élő faj (egyesek szerint inkább alfaj)
A fehértorkú guvatból kifejlődött Aldabrán élő faj (egyesek szerint inkább alfaj)
Vágólapra másolva!
Az evolúció megismételte önmagát: több mint 100 ezer évvel az után, hogy kihalt egy madárfaj, újra, ugyanolyan formában kifejlődött, ezzel pedig szó szerint feltámadt a halálból.
Vágólapra másolva!

A kicsiny szigeten élő röpképtelen, tyúkméretű madarat az emelkedő tengerszint egyszer már teljesen eltörölte a föld színéről, most azonban ismét felfedezték a tudósok. Nem valami csoda, esetleg mágia hozta vissza a feledés homályából, hanem az úgynevezett iteratív evolúció néven ismert jelenség.

Ennek lényege, hogy ugyanabból az ősből két eltérő időben ugyanolyan vagy nagyon hasonló tulajdonságú faj fejlődik ki.

A fehértorkú guvat (Dryolimnas cuvieri) eredetileg Madagaszkárról származik, és az idők során számos szigetet meghódított. Az északi és déli területeken megtelepedett példányok legtöbbje elpusztult vagy a ragadozók zsákmányává vált. Egyedül az Aldabra nevű atollon maradt fenn számottevő populáció. Mivel itt nem voltak természetes ellenségei a fajnak, idővel képtelenné vált a repülésre. A képesség elvesztésével új faj (Dryolimnas aldabranus) jött létre. Később a tengerszint drasztikusan megemelkedett, így Aldabra madarai kivétel nélkül kihaltak.

A fehértorkú guvatból kifejlődött Aldabrán élő faj (egyesek szerint inkább alfaj) Forrás: robertharding/Louise Murray/Louise Murray

Nagyjából 136 ezer évvel később a tenger visszahúzódott, az atoll ismét szárazra került, és újra guvatok szállták meg. A történelem ismételte önmagát, és a madarak megint röpképtelenné váltak.

A tudósok összehasonlították az egykor élt és jelenlegi röpképtelen guvatfaj csontjait, így derült ki, hogy több ezer éves különbséggel ugyanaz az evolúciós folyamat játszódott le.

A szakértők szerint hasonlót még soha nem tapasztaltak madaraknál.

„A tény, hogy Aldabrán nincsenek szárazföldi ragadozók és vetélytársnak számító emlősök, lehetővé tette, hogy az ott élő guvatok egymástól függetlenül kétszer is elveszítsék röpképességüket” – nyilatkozta David Martill, az esetet ismertető publikáció társszerzője.

(Independent\Wikipedia)