Liszt-majmocska született a Szegedi Vadasparkban

2019.05.17. 10:11

Liszt-majmocska (Saguinus oedipus) született a Szegedi Vadasparkban, a kölyök idejének nagy részét más karmosmajmokhoz hasonlóan apja bundájában csimpaszkodva tölti.

A Liszt-majmocska - amely a leginkább veszélyeztetett főemlősök egyike - viszonylag jól szaporodik állatkertekben a fajmentő tenyészprogramnak (EEP) köszönhetően. A szegedi tenyészpár egy éve állt össze, a hím Németországból érkezett, a nőstény pedig a Tisza-parti város állatkertjében született.

Nagyon harciasak

A gondozók aggódva figyelték a pár első kicsinyének fejlődését, mert rendkívül érzékeny állatokról van szó, a nagyobb forgalmú napokon el is takarták kifutójukat.

A kölyök már túl van a legkritikusabb időszakon, szépen fejlődik. Ahogy karmosmajmoknál szokás, a látogatók többnyire az apánál figyelhetik meg a kölyköt, az anya elsősorban csak szoptatni veszi át.

A kölyök ideje nagy részét az apja bundájába csimpaszkodva töltiForrás: Lajos Endredi/Szegedi Vadaspark

A Szegedi Vadaspark Liszt-majmocskái arról is ismertek házon belül, hogy nagyon harciasak, és vehemensen védik egymást, mikor valamilyen oknál fogva - például állatorvosi vizsgálat miatt - be kell fogni egy-egy egyedet.

Jellemző rájuk a heccelés

A Liszt-majmocskák helyzete élőhelyükön aggasztó,

az észak-kolumbiai esőerdőkben a becslések szerint mindössze kétezer felnőtt egyed élhet. Az 1960-as és 1970-es években tízezrével fogták be őket orvosi kutatásokra és hobbiállattartási célból, jelenleg pedig az élőhelyének elvesztése veszélyezteti a faj fennmaradását

A másodlagos erdőkben, erdőszéleken élő Liszt-majmocskák nappal aktívak, 2-13 tagból álló, nemek szerint elkülönülő rangsorú csoportokban élnek, több mint tízhektáros területen. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, rügyekkel, virágokkal táplálkoznak, de nem vetik meg a rovarokat és az apróbb emlősöket sem.

350-450 gramm közötti tömegű testüket és hosszú farkukat barnás szőr borítja, hasuk, lábaik és fejszőrzetük fehér. Magyar és német nevüket is Liszt Ferencre emlékeztető "hajviseletükről" kapták.
A faj nőstényei 140-150 napig vemhesek, és egyszerre általában egy-kettő, ritkán három, csupán 40 grammos utódnak adnak életet.

Jellegzetes viselkedésformájuk a heccelés. A kihívó fél rámered ellenfelére és elnyúló, dallamos hangsorozatot ad ki. Ezt addig műveli, míg a másik egyed hasonlóképpen válaszol. A majmocskák a sajátos duett közben felborzolják bundájukat. Ezután peckes járással megközelítik egymást, majd nyitott szájjal összeérintik ajkaikat. Addig maradnak így, míg a gyengébb állat már nem bírja tovább a feszültséget és távozik.