A legkisebb halak a legfontosabbak a korallzátonyok életében

A nagy korallzátony egyik fontos lakója, az Ecsenius stictus

Méltatlanul kevés figyelem irányul a korallzátonyokon élő, parányi halaknak, amelyek azonban igen fontos szerepet töltenek be a természet állandó körforgásában. Ezek az apró élőlények folyamatosan rejtőzködnek a zátonyok egyes bemélyedéseiben és hasadásaiban, és kitűnő táplálékforrásként szolgálnak a nagyobb állatok számára.

Kevesebb, mint 50 milliméter hosszúak

A korallzátonyok megőrzésére és helyreállítására tett erőfeszítések elsősorban a korallokra és a nagyobb halakra összpontosítanak, de valamiért senki sem gondolt arra eddig, hogy menedéket biztosítson a kisebb méretű halakra.

A vízfelszín alatt egy egész világ létezik, ám az emberek nincsenek tudatában annak, hogy a korallzátonyokon élnek ezek a hihetetlenül szép kis halak

– mondta Isabelle Cote, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatója, aki Simon Brandl kollégájával együtt tanulmányozza az úgynevezett „cryptobentic" zátonyhalakat.

Könnyűbúvár a korallzátonyoknál Forrás: Image Source/© Cultura, all rights reserved./Mike Tittel

Ezek a parányi állatok kevesebb, mint 50 milliméter hosszúak és igen nehéz észrevenni őket, amikor a víz alá bukunk vagy búvárkodunk a zátonyokon.

A kutatók világszerte felméréseket végeztek a kiterjedt korallzátonyokon planktonokat keresve, és épp ezért is lepődtek meg annyira, amikor a területen talált hallárvák 70 százaléka ezektől a „cryptobentic" fajoktól származott.

Az elsődleges táplálékforrás több mint felét adják

A nagyobb halak több ikrát raknak, mint a kisebbek, és akár heteken át is úszhatnak a planktonban. Ez teszi lehetővé azt, hogy az ikrából kikelő halivadékok hatalmas távolságokban szóródjanak szét, de ezekből kevesen jutnak vissza a korallzátonyokra.

Ezzel ellentétben az apróbb halak ikrái igen gyorsan fejlődnek és a hallárvák is a zátonyok közelében maradnak, így végül jóval nagyobb számban maradnak ott a területen.

Ez azt jelenti, hogy rendkívül fontos élelmiszerforrást jelentenek más állatok számára. Amikor a csapat a rendelkezésre álló adatok alapján modellezte azt, hogy ezek az apró halak adják a zátonyokon elfogyasztott összes biomassza (mint az elsődleges táplálékforrás) 60 százalékát.

A nagy korallzátony egyik fontos lakója, az Ecsenius stictus Forrás: Tane Sinclair-Taylor

Ők adják a természet állandó körforgásának legnagyobb részét

– mondta Cote. – Bár ezeknek a kis méretű halaknak az egy adott időszakra vonatkozó hal biomasszája viszonylag kicsi, ám mivel ezek az állatok viszonylag rövid ideig élnek és az egyedek gyorsan elpusztulnak, így az elfogyasztott biomassza nagy részét egész évben biztosítják.
Az elpusztulási arány hetente akár 70 százalék is lehet.

A bolygó leggazdagabb ökoszisztémái közé tartoznak

A kutatók úgy gondolják, hogy a megállapításaik segíthetik megmagyarázni „Darwin paradoxonját", tehát azt, hogy hogyan élhetnek meg ilyen gazdag korallzátonyok az ennyire tápanyag-szegény vizekben. Más szóval nagy kérdés, hogy hogyan létezhetnek ilyen csodálatos oázisok az óceánokban, ahol egyébként pont olyanok a körülmények, mint a sivatagokban.

Bár egyértelműen igen fontosak, mégis igen keveset tudunk ezekről a crytobentic fajokról

– magyarázta Cote. – Valójában sok faj még mindig ismeretlen számunkra és felfedezésre vár.
A korallzátonyok ugyanis a bolygó leggazdagabb ökoszisztémái közé tartoznak, ám olyan, kristálytiszta vizekben élnek és terjeszkednek, amelyek alig tartalmaznak tápanyagokat.