Harminckét éve, 1987. május 28-án este hét óra körül egyre erősödő repülőgépmotor zúgásra kapták fel a fejüket a moszkvai Vörös-téren sétálgatók. Egy, a Szovjetunióban szokatlannak számító amerikai gyártmányú Cessna kisgép húzott el alacsonyan a Kreml épülettömbje felett. A gép eltűnt, majd kisvártatva ismét felhallatszott a motorzúgás, de most már a Vaszilij Blazsennij székesegyház mellől. A Cessna elgurult a híres színes kupolás ortodox templom mellett, majd lefékezett, és megállt. A kabinból egy narancssárga overallt viselő fiatalember szállt ki, aki a gépnek támaszkodva, a legnagyobb lelki nyugalommal cigarettára gyújtott.
Egy amerikai gyártmányú kisgép landol a Kreml falánál
Miután a Cessna-172 Hawk típusú túragép leállította a légcsavarját a Blazsennij székesegyház közelében, kisebb tömeg csődült össze a repülőgépnek támaszkodva nyugodtan cigarettázó, narancsszínű kezeslábast viselő fiatalember körül.
A kellemes estét kihasználva a Vörös-téren sétálgató moszkvaiak először azt hitték, hogy valami filmforgatás lehet a környéken, és ennek részeként landolt a repülőgép a téren.
Hamarosan kiderült, hogy a pilóta nem is orosz, hanem német.
De még ekkor is mindenki arra gondolt, hogy minden bizonnyal a „testvéri" Német Demokratikus Köztársaság polgára lehet a szélesen mosolygó fiatalember.
Az ekkor 19 éves, és a Schleswig-Holstein tartománybeli Wedel városkából származó Mathias Rust azonban nem a szocialista táborbeli NDK, hanem Nyugat-Németország polgára volt.
Két órának kellett eltelnie, hogy a Moszkva szívében kedélyesen beszélgető és autogrammokat osztogató nyugat-német pilótáért megérkezzenek a KGB egyenruhás emberei.
A szovjetek számára rendkívül megszégyenítő, és a történelembe csak Rust-incidensként bevonult eset valóságos politikai földindulást okozott a Kreml falai mögött.
Miközben a Balti-tenger felett keresték, már belépett a szovjet légtérbe
A frissen pilótavizsgát szerzett Mathias Rust mindössze ötven órás repülési gyakorlattal rendelkezett, amikor 1987. március 13-án nekivágott a tapasztalt repülősök számára is komoly kihívást jelentő kéthetes észak-európai légi körútjának, az általa kibérelt Cessna 172 „Hawk" típusú négyszemélyes túragép fedélzetén.
Rust teljesen egyedül vágott neki a rendkívül hosszú és óceánrepülési szakaszokat is magába foglaló kalandos útjának.
A leadott repülési terv szerint a hamburgi felszállás után először Dániában szállt le, majd innen az Északi-tengert átrepülve, a távoli Feröer-szigeteken landolt.
Feröerről az Atlanti-óceán felett hosszasan repülve Izlandra érkezett meg, ahonnan néhány nappal később Norvégia felé vette az útját. Bergenből később Helsinkibe repült,
ám amikor gépével elstartolt a finn fővárosból, kis idő múlva nyoma veszett.
A finn légi irányítás ekkor még nem tudhatta, hogy Matthias Rust nem sokkal a helsinki felszállása után a jóváhagyott repülési tervtől eltérve, - amely szerint Stockholm lett volna a következő célállomása-, a repülési magasságát jelentősen lecsökkentve keleti irányba fordult.
Rust kikapcsolta a Cessna összes kommunikációs berendezését, ezért a földi irányítás többszöri kísérlet ellenére sem tudta felvenni vele a kapcsolatot.
Mindenki azt hitte, hogy valami súlyos problémája lehet a süketté vált gépnek,
ezért a finn légi irányítás riasztotta a kutató-mentő egységeket, sőt, még a parti őrség egyik hajóját is az eltűnt gép keresésére indították. Rust ekkor valójában már mélyrepülésben a Szovjetunió balti partvidéke felé tartott.
Hihetetlen szerencséje volt, hogy nem lőtték ki a légvédelmi rakétákat
A szovjet honi légvédelem radarjai először az észt légtérben (1987-ben Észtország még a Szovjetunióhoz tartozott) fogták be Rust repülőgépét, 1987. május 28-án délután fél három körül.
A barát-ellenség azonosító rendszer (IFF) nem ismerte fel a kommunikáció nélkül repülő gépet,
ezért a körzeti légvédelmi parancsnokság ellenséges célpontnak minősítette azt.
A parancsnokság riasztására több radarirányítású föld-levegő légvédelmi rakétával is befogták a célpontot,
a rakétaüteg kezelői pedig várták a tűzparancsot, miközben a lokátorernyőn követték a szovjet légtérbe egyre mélyebben berepülő ismeretlen gépet.
A körzeti légvédelmi parancsnokság két készültségi vadászgépet is a magasba emelt, a célpont elfogására.
A szovjet vadászok bemérték és megközelítették Rust gépét,
ám az egymotoros légcsavaros Cessnát tévesen szovjet gyártmányú Jak-12-es futárgépként azonosították, ezért a tűzparancs – Matthias Rust hihetetlen szerencséjére - elmaradt.
Moszkvában éppen zavar volt a légtérellenőrző rendszerben
Rust miután megúszta az elfogását, tovább repült keletnek. A szovjet légvédelem radarjai többször is detektálták, de a véletlenek összejátszása miatt minden egyes alkalommal háborítatlanul folytathatta az útját.
Amikor a földi lokátorok ismét észlelték Rust radarjelét , éppen egy előző nap történt légi baleset körzetében repült el, ami miatt az illetékes katonai parancsnok úgy vélte,
hogy a Cessna a szerencsétlenül járt repülőgép roncsait kereső kutatógép lehet,
így nem rendelt el riasztást.
Moszkva felé haladva egy másik körzetben is bemérték,
ám ott éppen hadgyakorlat folyt, ezért a gyakorlattal érintett légtérben felbukkanó minden repülőeszközt „barátinak" vélelmeztek, más alkalommal pedig az előírásokat figyelmen kívül hagyó „zödfülű" gyakorlógépként könyvelték el a Cessnát.
Ennek köszönhető, hogy nem sokkal este hét óra előtt Matthias Rust háborítatlanul Moszkva közelébe ért.
Hihetetlen szerencséje ekkor sem hagyta el,
mert amikor belépett a moszkvai légtérbe, éppen rövid üzemzavar lépett fel a főváros légtérellenőrző rendszerében,
ami miatt a seremetyevói nemzetközi reptér forgalmát leállították, Matthias Rust pedig akadálytalanul berepülhetett a belváros fölé.
Így lett Seremetyevó 3 a Vörös-térből
Mint utóbb kiderült, a kalandor német pilóta eredetileg azt tervezte, hogy a Kreml falain belül teszi le a gépét. Később mégis meggondolta magát, mert attól tartott, hogy ha Kreml udvarán landol, azonnal letartóztatják, és - ismerve a KGB-ről keringő rémséges történeteket – talán mindörökre eltüntetik.
Ezért az eredeti elhatározását megmásítva úgy döntött, hogy a jóval tágasabb Vörös-téren fog leszállni.
Néhány kört meg is tett a szovjet főváros leghíresebb tere fölött, ám mivel látta, hogy a tér tele van sétálgató emberekkel, ezért még a levegőből felmérve az egyéb lehetőségeket, a Vörös-tér déli oldalához közel fekvő Bolsoj Moszkvoreckij hídon landolt.
Ismét hihetetlen szerencséje volt, mert aznap javítás miatt eltávolították a híd felett átívelő elektromos vezetéket.
Rust miután sikeresen betont fogott a hídon, lefékezte gépét, és alapgázon begurult a Vörös-tér egyik nevezetességének számító Vaszilij Blazsennij székesegyház mellé. (A Rust-incidens után a moszkvai aszfalt humor kifigurázva a szovjet hatóságok felsülését, a Vörös-teret Seremetyevó 3-ra keresztelte át.)
Rust, még közel két óráig élvezhette a hirtelen jött népszerűségét
közvetlenül a Kreml szomszédságában, mire a KGB is felocsúdott, és „begyűjtötte" a német pilótát, aki bohócot csinált a szovjet hatóságokból.
Tányérsapkás fejek százai hullanak a porba
Rust bohózatba illő moszkvai kalandjának azonnal híre ment az egész világon. Nyugaton mindenki a felsült szovjet honi légvédelmen nevetett csakúgy, mint „keleten", ahol viszont ezt még csak a négy fal között lehetett megtenni akkoriban.
A Rust-incidens szabályosan sokkolta a legfelsőbb szovjet állami és pártvezetést.
A Pravdában, az SZKP központi lapjában, de más napilapokban is erősen kritikus hangú cikkek jelentek meg az esetről, a gorbacsovi glasznoszty jegyében.
Ugyan milyen lehet a hazai légtér védelmi állapota, ha egy nyugatnémet amatőr pilóta képes a Vörös-téren landolni, mindenféle nehézség nélkül?
– tette fel a kérdést az ekkortájt már szabadabb szájú szovjet sajtó. Sejteni lehetett, hogy a botrányos ügy nem marad személyi következmények nélkül, és fejek fognak hullani a hadsereg illetve a légierő legfelső vezetésében.
Mihail Gorbacsov számára, aki 1985. március 11. óta töltötte be az SZKP főtitkári tisztségét, egyenesen kapóra jött a honi légvédelem botrányos leszereplése.
Gorbacsov bő egy évvel korábban, 1986 februárjában, az SZKP XXVII. kongresszusán jelentette be a nagyívű reformterveit, a glasznoszty, vagyis a nyíltság, valamint a perejsztrojka, az átalakítás programját.
A szovjet politika posványos állóvizeit felkavaró reformoknak azonban korántsem örült mindenki felhőtlenül.
A SZKP Politikai Bizottságában megmaradt ortodoxok, de különösen a hadsereg felső vezetésében erős pozíciókkal rendelkező ultrakonzervatívok
a gorbacsovi reformkísérletben a „lenini elvek" nyílt elárulását látták,
és a színfalak mögött mindent megtettek Gorbacsov elgáncsolására.
Tudta jól ezt a főtitkár is, akinek Matthias Rust kalandja ezért tálcán kínált lehetőségnek bizonyult ahhoz, hogy megtisztítsa a hadsereget a politikája ellen áskálódó konzervatívoktól.
A Rust-ügy következményeként több száz magas rangú katonát távolítottak el a hadsereg kötelékéből,
Szergej Szokolov marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét pedig kényszernyugdíjazták. Paradox módon Rust kalandor akciója ezért sajátos hozzájárulást jelentett Gorbacsov hatalmának a megszilárdításához.
Százezer márkáért adta el a nem mindennapi sztorit
Matthias Rustot letartóztatták, és garázdaság valamint légi közlekedés veszélyeztetése, továbbá a Szovjetunió államhatárai megsértésének bűntette miatt vádat emeltek ellene.
A nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért moszkvai tárgyaláson a bíróság bűnösnek mondta ki Matthias Rustot az ellen felhozott vádakban, és ezért négyévi kényszermunkára ítélte.
A büntetését azonban nem kellett kitöltenie;
a Szovjetuniót nevetségessé tévő amatőr pilóta 1988. augusztus 8.-án szabadon távozhatott a hírhedt lefortovói börtönből, miután kegyelmet kapott a nem sokkal korábban aláírt INF-szerződés, vagyis a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták leszereléséről szóló megállapodás örömére.
Matthias Rustot pszichésen labilis személyiségként könyvelték el,
aki a botrányt okozó moszkvai „kiruccanását" amolyan jószolgálati küldetésnek tekintette.
Miután hazatért Németországba, nem sokkal később ismét másfél évre a börtönbe csukták, csak most sokkal „prózaibb" okok miatt, ugyanis megkéselt egy nőt.
A jó üzleti érzékkel megáldott fiatalember a Szovjetunióban tett „kirándulásának" sztoriját
100 ezer nyugatnémet márkáért eladta a Stern magazinnak.
Matthias Rust napjainkban – saját állítása szerint – egy svájci bank pénzügyi tanácsadójaként dolgozik.