Fekete medve nagyságú óriáshódok éltek körülbelül 10-50 ezer évvel ezelőtt az észak-amerikai tavakon és vizes élőhelyeken. Az igen sikeres fajnak számító, „mega-rágcsálók" azonban a jégkorszak végén kihaltak. Az egykori állatok fosszíliáira bukkantak a kutatók Floridától Alaszkán át a Yukon vidékéig.

Több ponton is különböztek modern társaiktól

A mai hód extra méretű őse, az óriáshód körülbelül 100 kilogrammot nyomott a mérlegen, ám az állatok között két, alapvető különbség akadt. Egyrészt, az ősnek hiányzott az ikonikus, lapát alakú farka, amit a mai, modern hódokon látunk. Ehelyett hosszú és vékony farka volt, mint egy cickánynak. A fogaik is sokban különböztek: a modern hódok metszőfogai élesek és hasonlítanak a vésőhöz, ám az óriási rokonának jóval testesebb és íveltebb, ám kevésbé éles fogai voltak.A különleges, fekete medve méretű állat azonban megmagyarázhatatlan hirtelenséggel kihalt 10 ezer évvel ezelőtt.

Az óriáshód eltűnése a Földről egybeesik más, nagy testű állatéval, beleértve az ikonikus gyapjas mamutot is. Mostanáig azonban a kutatóknak ötlete sem volt arról, hogy az óriási rágcsáló miért halhatott ki. A lehetséges okok között szerepelt az élelemforrások eltűnése, illetve a drasztikus hőmérséklet változás. A válasz azonban ennél összetettebb.

A hatalmas állat nem rágott fákat

A kutatók most úgy vélik, hogy óriáshódok a melegebb és nedvesebb éghajlati körülmények között érezték magukat a legjobban. A legnagyobb hódfosszíliákat ugyanis leginkább az ősi, vizes élőhelyekből származó üledékes kőzetekben találták. De nagy kérdés volt eddig, hogy vajon a hatalmas rágcsáló is pontosan ugyanúgy viselkedett-e, mint a modern társa. Rágott-e fákat vagy teljesen másként élt? A kutatók ezúttal izotópos vizsgálatnak vetették alá a csontmaradványaikat, amelyek akár több tízezer év távlatából is megmutatják azt, hogy az állat a múltban mivel táplálkozott. Így a szakemberek könnyen ki tudták találni az óriáshód étrendjét, ami nagyban függött a vizes élőhelyektől.

Az óriáshód koponyájaForrás: Florida Museum of Natural History

Az óriáshódok fosszilis csontjait tanulmányoztuk, amelyek 10-50 ezer évvel ezelőtt a Yukon és Ohio területén éltek – írták a kutatók. – Az izotópos vizsgálatok azt mutatták, hogy a hatalmas állat nem rágott fákat, ehelyett inkább vízi növényeket evett.
Ez határozottan arra utal, hogy a tekintélyes méretű rágcsáló egyáltalán nem hasonlított egy olyan „ökoszisztéma-mérnökre", mint amilyen a modern hód, és nem készített gátakat sem a jégkorszakban.

A kihalás okaiként egyértelműen az éghajlatváltozás nevezhető meg

A legfrissebb kutatások szerint az óriási rágcsáló táplálékforrásait és a ragadozók elleni menedékének lehetőségeit nagyban megnehezítette az éghajlatváltozás. A jégkorszak vége felé, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt az éghajlat ugyanis egyre melegebbé és szárazabbá vált, és a vizes élőhelyek elkezdtek kiszáradni. Bár a modern és az óriáshód több évtizeden át még képes volt együtt élni, végül csak a kisebb maradt életben.

A modern hód és az ő "vára"Forrás: Wikimedia Commons

Hogy miért? A gátak építésének képessége behozhatatlan versenyelőnyt jelentett gigantikus méretű rokonához képest: éles fogaival megváltoztatta a tájképet és az életkörülményeinek megfelelő vizes élőhelyet teremtett. Erre azonban az óriáshód nem volt képes. Ez a megállapítás pontosan beleillik abba a képbe, amely azt kutatja, hogy az utolsó jégkorszak végén miért és hogyan tűnhetett el ez az emberméretű faj.

A jelenlegi bizonyítékok most azt mutatják, hogy a kihalás okaiként egyértelműen az éghajlatváltozás és az emberi hatás nevezhető meg. A már kihalt állatok ökológiai sebezhetőségének vizsgálata minden bizonnyal egyedülálló kihívást jelent, de a kutatók szerint kiemelten fontos, hogy megértsük az éghajlatváltozás minden fajra, múltra vagy jelenre gyakorolt hatását.