75 éve volt a történelem legnagyobb partraszállása

2019.06.06. 22:25

Hetvenöt éve, 1944. június 6-án mindent eldöntő új fejezet nyílt a második világháború európai történetében. Az Overlord hadműveletben, a világtörténelem legnagyobb partraszálló vállalkozásában az angolszász szövetségesek véres veszteségek árán ugyan, de szilárdan megvetették lábukat a kontinensen, ezzel pedig Adolf Hitler Harmadik Birodalma halálos satuba szorult. Amikor felvirradt a „leghosszabb nap",és a hatalmas armada erős szélben valamint szemerkélő esőben a francia partok felé vette az irányt a La Manche csatorna szürke hullámain, még minden kétesélyesnek számított.

A hatalmas vállalkozás kétségkívül a legbonyolultabb és legnehezebb hadművelet, amit valaha végrehajtottak."
(Winston Churchill)

Eisenhower tábornokot súlyos kétségek gyötrik

1944. június 5-én roppant ideges, feszült hangulat uralkodott a szövetséges haderők londoni főhadiszállásán. Dwight D. Eisenhower hadseregtábornokot, az egyesített haderő főparancsnokát súlyos kétségek gyötörték, hogy kiadja-e a végső parancsot minden idők leggrandiózusabb partraszálló hadművelete, az Operation Overlord elindítására.

Dwight D. Eisenhower tábornok az angol-amerikai szövetséges haderő főparancsnokaForrás: Wikimedia Commons

A hadművelet több mint fél évig tartó előkészítése során rengeteg tervezési, technikai, és logisztikai nehézséggel kellett megbirkóznia a franciaországi partraszállást előkészítő közös brit-amerikai operatív törzsnek.

A világtörténelem legnagyobb partraszálló hadműveletére hárommillió katonát és rengeteg hadfelszerelést, tengeri valamint szárazföldi szállítóeszközt vontak össze Dél-Angliában.

Amerikai alegység gyakorlatozik Angliában, a partraszállasra készülveForrás: Origo

A második világháború történetében egyetlen hadművelet sikere érdekében sem kellett annyira figyelni az időjárásra, mint a franciaországi partraszállás.

Az invázió napjának meghatározásában a hadművelet tervezőinek számos egymással szorosan összefüggő tényezőt kellett figyelembe venni.

Az invázió megtervezése nagyon összetett feladatnak bizonyultForrás:WW2

A partraszállás napjának kijelölésénél tekintettel kellett lenni a Hold fázisára, és az ehhez kapcsolódó tengerjárásra,

mert az inváziót csak teliholdkor,

a legalacsonyabb apályszint, az úgynevezett vakár idején lehetett végrehajtani. Az invázió indulási napját mindezek figyelembe vételével tűzték ki június 6-ra.

A szövetségesek végleg elvetik a kockát

1944. június 4.-től azonban elromlott az idő, és egyre viharosabb szél tombolt a La Manche csatorna felett, a szakadó eső pedig jelentősen rontotta a látótávolságot. A hadsereg meteorológusai sem sok jóval kecsegtették a főparancsnokot, az előrejelzés szerint ugyanis június 4. után még legalább egy hétig viharos lesz az idő a csatorna térségében.

Az inváziós flotta kijelölt parancsnoka, Sir Bertram H. Ramsay tengernagy a prognózis ismeretében egyenesen a hadművelet elhalasztását javasolta Eisenhower tábornoknak.

Sir Ramsay tengernagy (bal oldalon) az inváziós flotta parancsnoka a rossz idő miatt a hadművelet elhalasztása mellett kardoskodottForrás: Royal Navy Archive

A főparancsnok súlyos dilemma elé került: ha lefújja a hadműveletet, legközelebb csak négy hét múlva lesznek ismét kedvezőek a feltételek az invázió végrehajtásához.

Négy hét azonban igen hosszú idő, az idő múlásával pedig egyre nagyobbá válik annak esélye, hogy a németek rájöjjenek a partraszállás valódi helyszínére, és még időben megfelelő erőket vonjanak össze az invázió visszaverésére.

Rommel vezértábornagy mindent elkövetett, hogy megerősítse a normandiai partszakaszForrás: Bundesarchiv

Eisenhower tisztában volt azzal, hogy a normandiai partraszállás meghiúsulása jóval több lenne egy szimpla katonai vereségnél,

mert ezzel az angolszász szövetségesek presztízse nehezen helyreállítható politikai károkat szenvedne el.

 

Eisenhowernek súlyos döntést kellett hozniaForrás: WW2

A főparancsnok június 5-én kora délután kapta meg a másnapra szóló időjárási előrejelzést, amely szerint június 6-án átmeneti javulás várható. Eisenhower tábornok rövid töprengés után meghozta addig halogatott döntését, és kiadta a várva várt indulási parancsot: a kocka ezzel pedig végleg el lett vetve.

Másnap, a „D-Day" hajnalán a partraszálló valamint szállító és kísérőhajók fedélzetén az első hullám 175 ezer katonája, 1500 harckocsi, 10 ezer gépkocsi valamint 3000 löveg tartott Normandia felé.

Joseph Gobbeles propagandája nem erősíti meg az Atlanti falat

Június 6. előtt nem csak Londonban, hanem a Wehrmacht főparancsnokságán is igen ideges hangulat uralkodott. 1944 júniusában az arisztokratikus, tekintélyt parancsoló Gerd von Rundstedt vezértábornagy volt a nyugati front főparancsnoka.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy, a nyugati front főparancsnokaForrás: Bundesarchiv

Az idős mogorva tábornagy nem volt valami nagy véleménnyel Adolf Hitler „katonai zsenijéről", aminek bizalmas körben többször is hangot adott egyszerűen csak „hülye cseh káplárnak" aposztrofálva a Führert.

Von Rundstedt mindig is tartott az angolszász szövetségesektől, és a Harmadik Birodalom keleten súlyosan megingott helyzete miatt nem sok esélyt látott az elkerülhetetlennek látszó szövetséges partraszállás megakadályozására.

Eisenhower a 101. légiszállitású hadosztály katonái között, a június 6-i bevetésük előttForrás: U.S. Army Photo

Németország a keleten elszenvedett óriási veszteségek miatt 1943-tól minden fronton tartós defenzívába szorult.

A brit szigetek felől várható szövetséges invázió elhárítására építették ki a Normandiától Hollandiáig húzódó partvédelmi rendszert, az Atlanti falat.

Noha a védelmi vonal különösen Pas-de-Calais térségében rendkívül erősnek számított, más partszakaszokon viszont a gyakorlatban nem, hanem csak Joseph Goebbels propagandájában létezett az Atlanti fal.

Az Atlanti fal egy jelentős része csak Joseph Goebbels propagandájában létezettForrás: Bundesarchiv

Churchill és Roosevelt 1943. januári casablancai találkozója óta tudott volt, hogy a szövetségesek egy nagy partraszálló hadműveletre készülnek.

A három szövetséges vezető, Winston Churchill brit miniszterelnök, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, és Joszif Sztálin szovjet pártfőtitkár 1943 novemberi teheráni konferenciáján pedig már konkrét döntést hoztak arról, hogy az angol-amerikai haderő a következő év tavaszán partra száll Franciaország atlanti partvidékén.

A "három nagy" a teheráni konferenciánForrás: Wikimedia Commons

1944 márciusától egyre több hír érkezett az Abwehr, a német titkosszolgálat beépített angliai ügynökeitől a Dél-Angliában felélénkült katonai mozgásokról és csapatösszevonásokról, amiből a német véderő főparancsnokságán (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) arra a következtettek,

hogy a szövetségesek egy nagy partraszálló hadműveletet terveznek valahol Észak-Franciaországban.

Arra azonban nem volt semmilyen konkrét hírszerzési támpontjuk, hogy pontosan hol érnek majd partot az inváziós csapatok.

Von Runsdtedt el is hiszi, amit az angolok el akartak hitetni vele

Von Rundstedt vezértábornagynak csak kitartó munkával sikerült elérnie a nyugaton állomásozó német haderő megerősítését.

A keleti fronton akuttá vált válsághelyzet, valamint a szövetségesek 1943. májusi szicíliai partraszállása után megnyílt olasz front miatt az OKW alig rendelkezett átcsoportosítható erőkkel, de mivel 1944-re a nyugat-európai szövetséges partraszállás kézzelfogható fenyegetéssé vált, a szovjet és az olasz front meggyengítése árán is kénytelenek voltak csapatokat átdobni nyugatra.

Benito Mussolini (a képen középen) Gerd von Rundstedt vezértábornagy és Hitler társaságában. Von Rundstedt nem volt nagy véleménnyel a Führer hadvezéri képességeirőlForrás: Wikimedia Commons

Ennek köszönhetően Von Rundstedt vezértábornagy 1944 júniusában már két hadseregcsoport, az Erwin Rommel vezértábornagy parancsnoksága alatt álló B, illetve Von Blaskowitz vezérezredes G hadseregcsoportjával,

összesen mintegy 56 hadosztállyal rendelkezhetett.

Ez elméletben tekintélyes erőnek számított, de csak akkor, ha megfelelő erőkoncentrációban vetik be a rendelkezésre álló magasabb egységeket.

Erwin Rommel vezértábornagyForrás: O.Ang.

Ehhez viszont tudni kellett volna, hogy pontosan hol fog partra szállni az angol-amerikai inváziós erő. Rommel és Von Rundstedt merőben másként vélekedtek erről a németek számára életbevágóan fontos kérdésről.

Gerd von Rundstedt vezértábornagynak az volt a határozott meggyőződése,

hogy az inváziós erők a La Manche csatorna legkeskenyebb pontján, Pas-de Calais-nál fogják megkísérelni a partra szállást,

hiszen innen vezetett a legrövidebb út a stratégiai fontosságú Ruhr-vidéki német ipartelepekhez.

Rommel (a kép bal szélén) és Rundstedt (a képen középen). A két marsallnak homlokegyenest más volt a véleménye a szövetségese partraszállásrólForrás: Bundesarchiv

A vezértábornagy meggyőződésének kialakulásában komoly szerepet játszhatott a szövetségesek jól sikerült megtévesztő akciója, a Fortitude kódnevű művelet is.

Eisenhower főparancsnoksága éppen azt akarta elhitetni a német hadvezetéssel, amit Von Rundstedt gondolt, hogy tudniillik Pas-de- Calais-nál lesz a partraszállás.

Német partvédelmi löveg NormandiábanForrás: WW2

A D-nap előtti hetekben a szövetséges légierő ezért megállás nélkül bombázta a calais-i kikötőt valamint a környező vasútvonalakat, a csatorna túlpartján, Dover térségében pedig egy makett hadsereget állítottak fel a németek megtévesztésére.

Rommel Normandiára tippel

Erwin Rommel vezértábornagy, a „sivatagi róka", az észak-afrikai hadjáratban alaposan kiismerte mind az angolok taktikáját, mind pedig a partraszálló erők főparancsnoka, Bernard Law Montgomery tábornagy gondolkodásmódját.

Bernard Law Montgomery tábornagy a szövetséges partraszálló erők főparancsnokaForrás: Wikimedia Commons

Rommel el-alameini tapasztalataiból nagyon jól tudta, hogy a rendkívül óvatos „Monty" a széles fronton kibontakoztatott hadműveleteket preferálja, és soha sem vágna bele olyan kockázatos vállalkozásba, mint amilyennek az Atlanti fal legerősebb pontja, Pas-de-Calais ellen vezetett szűk helyre koncentrált partraszállás számítana.

A szövetségesek június 6-án megvetették lábukat normandiábanForrás: U.S. Army Photo/Signal Corps

Rommelnek tökéletesen igaza lett: Montgomery az inváziós erőket széles fronton, öt partszakaszon a Junó, a Sword, a Gold, az Utah és az Omaha szakaszokon vetette be, megosztva ezzel az amúgy is elégtelen német védelmi erőket.

A szövetségesek ott szálltak partra, ahol Rommel feltételezteForrás: Wikimedia Commons

Rommel, az angolokkal szerzett harci tapasztalatai alapján tisztán logikai úton kikövetkeztette,

hogy Normandia a szövetséges partraszállás legvalószínűbb helyszíne.

Érdekes módon, az intuícióiban mindig babonásan megbízó Adolf Hitlernek is az volt a határozott sejtése, hogy Normandia lesz a célpont.

Ölre ment marsallok

Az OKW hadműveleti főnöke Alfred Jodl vezérezredes és tisztjei Rommellel szemben viszont Von Rundstedt véleményét osztották. A két vezértábornagy között azonban nemcsak a partraszállás helyszínének megítélésében, hanem a rendelkezésre álló erők elosztásának kérdésében is súlyos ellentét feszült.

Rommel szerint csak akkor lehet komoly esélyük a szövetséges erők tengerbe szorítására, ha a legkritikusabb pillanatban, a partraszállás közben sújtanak le rájuk az összes bevethető erővel.

Von Rundstedt viszont súlyos hazardírozásnak minősítette Rommel javaslatát,

a marsall szerint ugyanis semmi sem bizonyítja, hogy Normandia lesz a célpont.

Az egyik elit német alakulat, az 1. "Leibstandarte Adolf Hitler" SS-páncéloshadosztály Tigris-I nehézpáncélosa, a francia hadszíntérenForrás: Bundesarchiv/Scheck

Ha pedig ide koncentrálják az erőket, és a szövetségesek ettől jóval északabbra, Pas-de Calais-nál, vagy még feljebb kísérlik meg a partraszállást, nem marad elég bevethető erő az invázió megakadályozására.

Von Rundstedt amúgy sem hitt abban, hogy az angolszász erőket képesek lennének még a parton feltartóztatni.

 

Forrás: U.S. Army Phot

A tábornagy a La Manche partvonalától 50-60 kilométerre szélesen elnyújtva akarta felállítani a magasabb egységeket, hogy csak akkor indítsa el ezeket, amikorra már bizonyossá vált az invázió helyszíne.

Az invázió körzetében nyomasztó volt a szövetségesek légi fölényeForrás: U.S. Air Force Phot

Hitler kompromisszumos javaslata szerint Rommel a partvédelmi feladatokhoz kapjon további páncéloshadosztályokat, az erők zömét viszont Von Rundstedt javaslatának megfelelően a parttól távolabb vonják össze, és csak akkor vessék be ezeket, ha már bizonyossá vált a szövetséges invázió helyszíne. Hitler a páncéloshadosztályok bevetésének jogát magának tartotta fenn azzal, hogy csak a személyes engedélye alapján lehet harcba vetni ezeket.

Az ejtőernyős deszant már június 6-án kora hajnalban leszállt a német vonalak mögéForrás: U.S. Air Force Photo

A június első napjaiban kitört rossz idő némi megnyugvást hozott a németeknél, a hadvezetés ugyanis szentül hitte, hogy amíg a pocsék időjárás kitart, addig nem kell az inváziótól sem tartaniuk. Rommel tábornagy ezért június 5-én rövid szabadságra hazautazott Németországba.

Amerikai csatahajó lövi a partraszállás körzetét Normandiában, 1944. június 6-ánForrás: U.S. Navy photo

Amikor másnap hajnali öt órakor a csatorna feletti szürke ködből kibontakozott a hatalmas inváziós armada sziluettje, és a csatahajók valamint a kísérő cirkálók lövegei fergeteges tűzzel árasztották el a Contentin félsziget partraszállási körzeteit, a bunkerjeikben kuporgó német védők azonnal tudták, hogy elérkezett a régóta és szorongva várt pillanat.

Forrás: War Wallpapers

A Normandiából kora reggeltől Berlinbe befutó egyre izgatottabb és hisztérikus hangú telefonüzenetek sem zavarták meg az OKW törzstisztjeinek nyugalmát. Jodl vezérezredes úgy vélte, csak elterelő hadműveletről lehet szó, ezért még annak sem látta szükségét, hogy felébresztesse a csak késő hajnalon lefeküdt Hitlert.

 

D-DayForrás: WW2

Mire június 6-án délutánra a berlinieknek is leesett a tantusz, a szövetségesek már nyertek: mind az öt kijelölt szakaszon sikeresen partra szálltak, és szilárdan megvetették lábukat Franciaország földjén.

A világ legbonyolultabb és leghatalmasabb partaszállását minden fronton, az előkészítésben és a végrehajtásban is megnyerték a szövetségesek a náci Németországgal szemben.