Szétzilálja az anyagcserét a rendszertelen alvás

2019.06.15. 18:49

Aki összevissza fekszik és kel, nagyobb eséllyel szed össze valamilyen metabolikus problémát. Az elhízásra, a diabéteszre és a magas koleszterinszintre is hajlamosít a rendszertelen alvás.

Az USA Nemzeti Egészségügyi Intézeteinek (National Institutes of Health) szív-, tüdő- és keringési betegségekkel foglalkozó intézete, a National Heart, Lung and Blood Institute (NHLBI) azt az eredményt adja hírül a Diabetes Care című folyóirat legfrissebb számában, hogy akik nem tartják magukat egy rendszeres lefekvési és ébredési időhöz, és így minden éjjel más és más mennyiségű alváshoz jutnak, hajlamosabbak lesznek egy sor anyagcsere- és keringési betegségre, egyebek mellett az elhízásra, a magas koleszterinszintre, a magas vérnyomásra és a cukorbetegségre. Konkrétan minden órányi napi ingadozás a lefekvés időpontjában és az alvás mennyiségében 27 százaléknyi többletesélyt jelent a metabolikus problémákra.

„Sok korábbi tanulmány kimutatta már a kapcsolatot az elégtelen mennyiségű alvás és az elhízás, a cukorbetegség és más anyagcsere-rendellenességek között – ismerteti a tanulmány egyik szerzője és a bostoni Brigham and Women's Hospital epidemiológusa, Tianyi Huang. – Viszont nem sokat tudtunk eddig a rendszertelen alvás, vagyis a napról napra nagymértékben változó alvási időzítés és alvásmennyiség hatásáról. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy az összesített alvásmennyiségtől és egyéb életviteli tényezőktől függetlenül is minden órányi változékonyság a napi lefekvési időben és az éjszakánkénti alvás időtartamában megsokszorozza a kevés alvás egyébként is kártékony befolyását az anyagcserére.”

Forrás: pexels.com

A kutatás

A közlemény alapjául szolgáló megfigyelések az NHLBI által finanszírozott MESA (Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis) tanulmányból származtak, amelyben összesen 2003 férfit és nőt követtek nyomon a 45 és 84 év közötti korosztályból. A résztvevőket átlagosan 6 éven át figyelték meg, hogy tanulságokat szűrjenek le az alvási mintázat és a metabolikus zavarok kapcsolatáról. Az alvás időtartamát és minőségét a kutatók úgy tudták objektív módon felmérni, hogy a résztvevőknek aktigráfos – a tevékenységet rögzítő – karórát adtak, amelyet az alanyok egy-egy kísérlet alkalmával hét egymást követő napon át folyamatosan hordtak. Ezen kívül a résztvevők alvási naplót is vezettek, és szabványos kérdőíveket töltöttek ki az alvási szokásaikról, valamint egyéb életviteli és egészségügyi jellemzőikről. Az aktigráfos adatfelvétel 2010 és 2013 között, az utánkövetés 2016-17-ben zajlott.

„Nemcsak a mérések objektivitása és a kísérleti résztvevők nagy etnikai és életkorbeli változatossága adja a tanulmány erősségét – emeli ki Michael Twery, az NHLBI alvászavarokat kutató központjának igazgatója –, hanem az is, hogy a pillanatnyi hatótényezők azonosításán túl az előretekintő elemzés révén módunk nyílt annak felderítésére, hogy a rendszertelen alvásmintázat miként hat ki a jövőbeni anyagcserezavarokra.”

A kutatók eleve feltételezték, hogy efféle összefüggéseket fognak feltárni, és nem kellett csalatkozniuk. Azok a személyek, akiknél nagyobb mértékben változott napról napra a lefekvés ideje és az alvással töltött idő mennyisége, nagyobb eséllyel szembesültek metabolikus betegségekkel a későbbiekben, és a rendszertelenség káros hatása leválasztható volt az alvásmennyiségről – vagyis akik szimplán csak keveset alszanak, de mindennap ugyanakkor és ugyanannyit, kevésbé veszélyeztetettek, mint akik hol ennyit, hol annyit alszanak, és a lefekvési idejük sem stabil. A rendszertelen alvók körében már a tanulmány kezdetekor eleve magasabb volt az anyagcsere-problémák előfordulása, és ez a trend a 6.3 éves megfigyelési periódus alatt tovább erősödött.

Forrás: pexels.com

A tanulmány azon résztvevői, akiknek egy óránál többet ingadozott a napi alvásmennyiség, nagyobb valószínűséggel kerültek ki az afroamerikaiak közül, gyakran éjszakai műszakban dolgoztak, és összességében is kevesebbet aludtak az átlagnál. A körükben gyakoribbak voltak a depresszív tünetek, magasabbnak adódott a teljes kalóriabevitel, és hajlamosak voltak az alvási légzéselakadásra (apnoéra).

Az alvásmennyiség és a lefekvési idő jelentősebb ingadozásai szoros statisztikai kapcsolatot mutattak az anyagcserezavar és a vele járó egyéb tünetek előfordulásával: a rendszertelen alvóknak átlagban rosszabbak voltak a koleszterinértékeik (alacsonyabb volt náluk az ún. „jó” HDL-koleszterin szintje), nagyobb volt a csípőkörfogatuk, továbbá magasabb volt a vérnyomásuk, a vér-triglicerid- (zsír-) szintjük és az éhgyomri vércukorszintjük.

Eredményeink azt sugallják, hogy a szabályos alvásmintázat fenntartása kedvező hatással bír az anyagcserére – foglalta össze Susan Redline, a cikk társszerzője és a Brigham and Women's Hospital alvás- és bioritmus-rendellenességekkel foglalkozó osztályának orvosa. – Ennek az üzenetnek be kell épülnie a metabolikus betegségek megelőzését célzó stratégiákba, amelyek már most hangsúlyozzák az elegendő alvás és az egyéb egészséges életviteli tényezők fontosságát.”