Szinte minden nő a királyi szerető helyére vágyott az udvarban

2019.06.29. 21:12

A befolyásos királyi szeretőket gyakran gyűlölték nemcsak az uralkodók feleségei, hanem az udvar legtöbb tagja is. Hogy miért? A kellően ügyes és határozott, hivatalos királyi szeretők több alkalommal vívhattak ki politikai szerepet is maguknak, és könnyedén befolyásolhatták az uralkodó viselkedését, döntéseit. Az ágyasok akár magas rangú nemesekkel is köthettek névházasságot, miközben a királytól született gyermekeik magas társadalmi rangot, katonai vagy politikai tisztséget kaphattak. Ráadásul a kapcsolatot a legritkább esetben titkolták.

Szeretőként vált az első számú politikai tanácsadóvá

Hiába kapta meg trónra kerülése utána a francia XV. Lajos a „szeretett” jelzőt, viharos magánélete számos szóbeszéd tárgyát képezte. Bár feleségétől, Leszczyńska Máriától szinte minden évben született egy gyereke, a férfi a 18. században teljesen elfogadott módon szeretők hosszú sorát fogyasztotta el mellette, és számtalan törvénytelen gyereket nemzett.

Madame de Pompadour – François Boucher portréjaForrás: Wikimedia Commons

Egyik kegyeltjét még a háborúba is magával vitte, ami óriási felháborodást váltott ki a nép körében. Életét és uralkodását mégis leginkább a gyorsan márkinővé előlépett és a királyi szerető titulusát elnyerő Madame de Pompadour határozta meg. Bár a nő hivatalos címe a francia király szeretője volt, mégis csupán a húsz évig tartó kapcsolatuk első évében töltötték együtt az éjszakákat.

XV. Lajos francia királyForrás: Origo

A fennmaradó tizenkilenc évben Madame de Pompadour lett az uralkodó legközelebbi politikai tanácsadója és bizalmasa. Ő volt a történelem első asszonya, aki a hivatalos cím mellett megkapott egy olyan szerepet is, ami után nők ezrei sóvárogtak a következő évszázadokban.

Du Barry, a király következő szeretőjeForrás: Wikimedia Commons

Hogy miért? Bár ez a szerep kevésbé volt formális Angliában, mint Franciaországban, mégis mindkét országban a királyi szeretőnek volt a legnagyobb befolyása a király döntéseiben. A hivatalos ágyas lehetett az uralkodó szeme és füle az udvarban. Az a személy, akitől mindenki tartott, és akinek hatalma gyakran a királyéval vetekedett.

Hatalmas befolyást jelentett a szeretői lét

A párnacsaták a szexuális hatalomfitogtatáson túl kifinomult játékot is igényeltek a királyi udvarokban a nők részéről. Aki elég ügyesen keverte a kártyalapjait, mindent elnyert: hatalmat, befolyást, gazdagságot. A találékony főurak nem véletlenül próbálták meg lányaikat a királyné udvarhölgyei közé bejuttatni, mert ez egyenes utat jelentett az uralkodó ágyához is.

A királyi szeretők megdöbbentő politikai hatalommal bírtakForrás: Getty Images

Nem létezett valódi megosztottság a formális és informális politikai hatalom között a korai francia udvarban – magyarázta Christine M. Adams, az Így születik a francia királyi szerető című könyv szerzője. – Ha barátok voltatok, vagy esetleg többek, mint barátok, akkor az máris politikai befolyással ruházott fel. Az udvarban mindenki a barátainak kedvezett: kaphatott földeket, kastélyokat, ékszereket, pénzt vagy bármit.

Nem véletlenül pályázott mindenki a királyi szeretői rangraForrás: Getty Images

Ezért elég gyakori esetnek számított, hogy a királyok szeretőket tartottak, amit csak erősített annak a ténye, hogy a tényleges házasságaikat leginkább politikai okokból kötötték, aminek semmi köze nem volt a szerelemhez, a szenvedélyhez vagy az érzelmekhez.

A házasságtörés gyakran evidenciának számított

A francia és angol királyi udvarokban valódi verseny alakult ki a nők között: mindenki azért versengett, hogy az uralkodó szeretője lehessen.

Rangot, birtokokat, ékszereket kaphattak a legjobb szeretőkForrás: Wikimedia Commons

Az uralkodóknak igen frusztráló lehetett az érzelmi élete, hiszen igen gyakran kellett összekötniük az életüket olyan emberrel, akit egyáltalán nem ismertek, vagy akivel más körülmények között talán szóba sem álltak volna, mert egy pillanatig sem vonzódtak egymáshoz – mondta Danièle Cybulskie, az Élet a középkori Európában: tény és fikciók című könyv írója. – A házasságtörés ebben a szituációban szinte evidenciának látszott, és a királyok nem igazán törekedtek minden esetben az erkölcsösségre.

A szenvedély gyakran csak eleinte volt fontos az uralkodónak, később a kegyelt befolyást kapottForrás: Wikimedia Commons

Ám a nép többnyire tolerálta, sőt elfogadta azt az uralkodót, aki a felesége mellett megnevezett egy hivatalos, királyi szeretőt is.

Cserélgette szeretőit, mint más a zokniját

Ez azonban nem jelentette automatikusan azt, hogy a királynő ne tartott volna szintén szeretőt vagy szeretőket. Az uralkodó felesége viszont igen vékony jégen egyensúlyozott ilyenkor: ha a királyné ágyast fogadott, azt az egész országban árulásnak tartották, mert várandósság esetén bizonytalan helyzetet eredményezett, és megkérdőjelezték a jogos trónutódlást.

VIII. Henrik és gyermekeiForrás: hu.wikipedia.org

Erre a leginkább kirívó történelmi példát VIII. Henrik angol király és feleségei szolgáltatják: míg az uralkodó töménytelen mennyiségű ágyast „fogyasztott el” (egyiküket, Boleyn Annát még az egyházzal és előző királynőjével, Aragóniai Katalinnal szembeszállva is a feleségévé tette), ám a nőket a megcsalás legkisebb gyanúja esetén kíméletlenül kivégeztette és új feleség, új szerető után nézett.

Henrik és hat feleségeForrás: AFP

Így járt ötödik felesége, Howard Katalin is, aki még csak 17 éves volt, amikor a 47 éves, köszvényes, túlsúlyos és nem túl vonzó Henrik feleségül vette. A fiatal lány korábbi szeretőjében kereste a boldogságot, ám ezért mindketten fejükkel fizettek.

A mostohaapjával volt évekig tartó viszonya

A nem túl találó módon Szűz Királynő néven is ismert I. Erzsébet élete során huszonhat lánykérést utasított vissza, és férfiakat meghazudtoló módon keverte lapjait a szeretőket illetően. Egyrészt uralkodóként bebizonyította, hogy – a kor elképzeléseivel ellentétben – egy nő is képes kemény kézzel irányítani egy világbirodalmat, másrészt szívesen keveredett érdekes szerelmi kalandokba.

I. Erzsébet, aki nem fogadott cölibátustForrás: Wikimedia Commons

Első szerelme nem volt más, mint a saját mostohaapja. Amikor Erzsébet apja, VIII. Henrik meghalt, utolsó felesége, Parr Katalin megözvegyült, akit Thomas Seymour, az uralkodó harmadik nejének a testvére (és a király örök bizalmasa) vett feleségül. A fiatal Erzsébet vele kezdett viszonyba, ami azonban csak addig tartott, amíg a férfit ki nem végezték a felesége halála után felségárulás vádjával.

Erzsébet egyik ritka, egész alakos portréja (Van Der Meulen festménye)Forrás: Wikimedia Commons

A rossz nyelvek szerint azonban a királynőnek több szeretője, sőt még egy törvénytelen gyermeke is volt. Egyszer majdnem feladta elveit, és férjhez ment gyerekkori barátjához, Robert Dudley-hoz, ám a házasságot megakadályozták a férfi akkori feleségéről felröppenő pletykák, amelyek az asszony titokzatos haláláról beszéltek.

A homoszexuális kegyence irányította az országot

A királyi szerető azonban néhány esetben igen titokzatosan a háttérben maradt, és onnan irányította észrevétlenül az udvar politikai és gazdasági életét.

Korabeli illusztráció II. Eduárdról és édesapjárólForrás: Wikimedia Commons

Az azonos neműekkel való kapcsolatok ugyanis óriási tabunak, tiltott dolognak számítottak mind a közép-, mind az újkorban, és az ezekből eredő pletykák akár a királyok trónját is veszélyeztethették.

Piers Gaveston és II. Eduárd érdekes viszonyt ápolt egymássalForrás: Wikimedia

Bár II. Eduárd angol király kötelességtudóan felségül vette Izabellát, IV. Fülöp lányát (enyhíteni a francia-angol feszültséget), szoros és félreérthető kapcsolatot tartott fenn kegyencével és gyerekkori barátjával, Piers Gavestonnal. A korabeli leírások szerint a király magas, kisportolt férfi volt, szőke göndör fürtökkel és angyali megjelenéssel, ami miatt számos udvarbéli hölgy igyekezett elnyerni a kegyeit.

Eduárd és Izabella első találkozása egy 15. századi ábrázolás szerintForrás: Wikimedia Commons

Ő azonban csak az arrogáns és nagyképű Gavestonra hallgatott, akit kinevezett Cornwall grófjává. Amikor nyilvánvaló viszonyukat I. Eduárd megelégelte, Skóciába száműzte a szeretőt az udvarból, ám apja halála után a király azonnal visszahívta kegyencét, akinek címet, pénzt és birtokokat adott ajándékba.

Végül a nemesek lefejezték Piers GavestontForrás: Wikimedia Commons

Gaveston ki is használta az alkalmat, és ügyesen irányította az országot a háttérből az arra alkalmatlan Eduárd helyett. A helyzet végül odáig fajult, hogy a nemesek egy csoportja szövetségbe tömörülve korlátozta a király hatalmát, majd az elfogott szeretőt előbb leszúrták, majd lefejezték.

Két udvarhölgyével is viszonyt kezdett

A történelem egyik legnagyobb szeretői botrányhőse talán a 17. században élt Anna, brit királynő lehet, aki két udvarhölgyével is meglehetősen gyanús viszonyba keveredett. Az uralkodó igen sikeres és népszerű volt a népe körében, ám a magánélete igen tragikusan alakult.

Anna brit királynő korabeli portréjaForrás: Wikimedia Commons

Szeretett férje, Dániai György herceg (aki 12 évvel volt idősebb a királynőnél) 55 éves korában meghalt. A híres Stuart-dinasztia utolsó tagjaként tudta, hogy mindennél fontosabb, hogy trónörököst szüljön, és ezért mindent meg is tett: nem kevesebbszer, mint tizenhétszer esett teherbe, ám ezek nagy része vetéléssel végződött, a többi gyermek pedig vagy szüléskor, vagy egy-két évesen meghalt.

Anya és fia: Anna és az 1689-ben született Vilmos, Anna királynő egyetlen csecsemőkort túlélt gyermekeForrás: Wikimedia Commons

És bár Anna szerette és tisztelte férjét, de valójában a saját neméhez vonzódott. Az 1700-as években azonban óriási botrány volt a homoszexualitás, főleg, hogy a királynőről volt szó. Ez a politikájában is éreztette hatását, hiszen alig volt férfi tanácsadója. A legtöbb államügyet „kedvenc” szeretőjével, Sarah Churchill-lel beszélte meg, aki a hatalmától megrészegülve egyszer még nyilvánosan is kiabált a királynőjével.

Részlet A kedvenc című filmből, amely Anna királynő viharos viszonyát mutatja be két udvarhölgyévelForrás: Yorgos Lanthimos/twentieth centu/© 2018 Twentieth Century Fox Film Corporation All Rights Reserved/Yorgos Lanthimos

Kastélyainak építését állami pénzből finanszírozta, és képes volt hatalmas féltékenységi jeleneteket rendezni. Főként akkor, amikor „szakításuk” után Anna királynő félreérthetetlen viszonyt kezdett egy másik udvarhölgyével, Abigail Mashammel.

Uralkodóként szinte alapjogként jártak a szeretők

A királyi udvarban általában nyílt titoknak számítottak a szeretői viszonyok, ám a politikai hatalom és befolyás ígérete miatt szinte mindenki féltékeny lehetett mindenkire, aki „gyanúsan” viselkedett. Sok esetben az udvar tagjai megpróbálták úgy alakítani a kapcsolataikat, hogy egy esetleges új szerető esetén a saját érdekeiket is elő tudják mozdítani.

Egy másik befolyásos szerető, Diane de Poitiers korabeli portréja. A francia király kegyencnője különböző elixíreket ivott, hogy szépségét és fiatalosságát fenntartsaForrás: Wikimedia Commons

Az országoktól és a korszaktól függően a legtöbb esetben a nép is tisztában volt az aktuális királyi szerető személyével – írta Kathleen A. Wellman a Királynők és szeretők a francia reneszánsz udvarban című könyvében. – A királyoknak számos okuk volt a szeretőtartásra: talán a várandós királynő miatt, talán a vonzóbb szerető, talán a saját egójuk miatt.

II. Henrik trónra lépése után Diane szinte korlátlan hatalomra tett szert az udvarbanForrás: Pinterest

Hozzátette: az uralkodók egyszerűen szerették magukat allegóriaként bemutatni, mint egy mindenható istenséget, talán a görög és a római istenek utódaiként, akit bármit megtehetnek.