Egykor királyi kiváltság volt a fagylalt

2019.07.06. 21:23

A nyári rekkenő hőségben, amikor a forróság az úr, ki ne vágyna egy fagylaltra vagy egy jégkrémre? Miközben hűsítjük magunkat az ízletes finomsággal, meg sem fordul a fejünkben, hogy talán már több száz, talán több ezer évvel ezelőtt is hasonlóan kellemes élvezettel ajándékozták meg magukat az emberek. Pedig a jégkrémszerű édesség története egészen Nagy Sándor hódításai idejéig nyúlik vissza.

„Nincs olyan édes gyümölcs, amelyet fagylalt formájában ne lehetne még finomabbá tenni."
(Anthony Capella)

A világutazó Marco Polo hozta be Európába

Az első, jégkrémre emlékeztető finomság az 1300-as években jelent meg Európában, amikor a világutazó Marco Polo visszatért Olaszországba a Távol-Keletről. A velencei kereskedő 1295-ben érkezett haza Trapezunt érintésével Velencébe, huszonnégy évnyi távollét után.  Rengeteget mesélt izgalmas kalandjairól és a felfedezett egzotikus helyekről. Magával ragadó történeteit a genovai fogságban töltött idő alatt feljegyezte egyik rabtársa.

Marco Polo, a világhírű kalandor mesélt a hűsítő finomságrólForrás: Wikimedia Commons

A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai címet viselő könyv nemsokára hatalmas népszerűségre tett szert. A felfedezései mellett a világutazó sokat beszélt azokról a desszertekről is, amelyekkel kalandozásai során találkozott.

Marco Polo utazásai során találkozott a jégkrém ősévelForrás: Wikimedia Commons

Kiemelten lelkesedett például a sörbetről, és a történetírók szerint valószínűleg később ez a recept fejlődött a 16. század folyamán a mai napig ismert és sokak által kedvelt jégkrémmé.  Ám az édesség valójában csak a 20. században érte el a mai alakját, amikor megjelentek az új hűtési technológiák, amelyek lehetővé tették a fagylalt tömeges előállítását. De nézzük, hogyan is kezdődött!

Szívesen keverték a jeget a gyümölcsök levével

A világhódító jégkrém története ennél jóval messzebbre tekint vissza: egészen az ókorig kell visszautaznunk érte. Az egyik legkorábbi feljegyzések arra utalnak a fagylalt először a Perzsa Birodalomban jelent meg, ám ezek a beszámolók arról nem írtak, hogy kitől származott az ötlete.

Díszes perzsa horoszkóp a Nagy Sándor születése című könyvbőlForrás: Wikimedia Commons

Arra viszont több bizonyíték utal, hogy a perzsák már Krisztus előtt 500-ban szívesen elegyítették a jeget a szőlő vagy más, kellemes ízű gyümölcs levével, amivel jégkrémszerű ritka élvezetet hoztak létre.

A jeget elegyítették mindenféle gyümölccselForrás: Pixabay

Ez a csemege ebben az időszakban és ezen a helyen – amikor a Perzsa Birodalom az igen forró hőmérsékletű Egyiptom és Anatólia meghódítására készült – igazán drága és különleges luxuscikknek számított, amihez főként csak a magas rangú előkelők és az uralkodók jutottak hozzá.

Ez azonban jobban hasonlított ahhoz az édességhez, amit ma sörbetnek nevezünk.

Nagy Sándor is rendszeresen fogyasztotta

A perzsák időszámításunk előtt 300 körül találkozhattak a hűsítő finomság receptjének egyik továbbfejlesztőjével, nem mással, mint a makedón királlyal, Nagy Sándorral.

Nagy Sándor legyőzte leghatalmasabb ellenfelét, Dareiosz perzsa király hadait is, és közben megismertette velük a jégkrém ősétForrás: Origo

A Nagy Sándor hadjáratairól szóló beszámolók szerint 

a hódító különösen kedvelte a „jeges gyümölcsöt", amit jéggel vagy hóval kevertek, és mézzel édesítettek.

Nagy Sándor és ArisztotelészForrás: commons.wikimedia.org

Ezt a desszertet a történelem során tovább fejlesztették, amit aztán az irániak elneveztek faloodeh-nek, ami egy hideg, tradicionális, rendkívül népszerű nyári édességgé alakult.

A perzsa területek meghódítása után, időszámításunk szerint 651-ben már az arab világ is magáévá tette ezt a jeges finomságot.

Egyedülálló helyzetbe kerültek a jégkrémszerű ötletek

A jégkrém prototípusa valószínűleg a Nagy Sándor hadjáratairól hazatérő katonák révén került be fokozatosan a korai nyugati társadalmak mindennapjaiba, és végül eljutott a római császár udvarába is. Az ebből az időkből származó történeti leírások beszámolnak azoknak a „futóknak a seregeiről, akik nyaranta a jeget szállították a hegyekből a nagyobb római városokba", ami jól mutatja, hogy milyen nagyra értékelték a fagylaltot a római urak és császárok.

Gyümölcsök elegyítésével szebbnél szebb édességek készültekForrás: pexels.com

Úgy tudni, hogy a zsarnoki tettei révén híressé vált Néró császár volt a desszert egyik legnagyobb rajongója. A fagylalt és a jégkrém továbbgondolása a 9-11. században Kínában és az arab országokban tovább erősödött. 

Ebben az időben a cukrászok már elkezdtek kísérletezni a tejalapú fagylaltokkal, ami egyre jobban hasonlított a ma ismert édességre. Az ő ötleteik szép lassan eljutottak Európába is a kereskedők és vándorok révén, de az igazi áttörést a már említett Marco Polo hajói hozták.

Az akkori olasz városállamok erős mediterrán gazdasági jelenléte (különösen a muzulmán országokkal folytatott kereskedelemben) egyedülálló helyzetbe hozta a jégkrémszerű ötleteket.

Annak a ténye, hogy a fagylalt akkoriban elég ritka és drága mulatságnak számított, szükségessé vált a hűtés technikájának továbbfejlesztése, amire akkoriban sok pénzre volt szükség. A jég és a hó hatékony tárolására szolgáló eszköz hiányában a 17. vagy 18. századig megőrizte exkluzivitását.

A korábban igen drága édesség olcsóbbá vált, mint valaha

A mai formájában ismert édesség pontos európai debütálása körül sok a vita. Annyi bizonyos, hogy a 16. században a franciák már jól ismerték az olasz Medici Katalin révén, aki magával hozta a „sivatag ízének számító krémes jeget", amikor feleségül ment II. Henrik francia királyhoz.

Egyre nagyobb lett a fagylaltok kínálataForrás: pexels.com

Emellett arról is vannak feljegyzések, hogy a 17. században rendszeresen felszolgálták I. Károly angol király udvarában.

A nagyközönség csak 1660-ban találkozhatott először vele, amikor egy Procopio Cutò nevű szicíliai férfi bemutatta a fagyasztott tej, tejszín, vaj és tojás (gelato) receptjét a Café Procope-ban, Párizs legrégebbi kávézójában. Ezért a mai napig őt tartják a fagylalt igazi atyjának.

Procopio Cutò-t tekintik a fagylalt atyjánakForrás: pexels.com

Az ezt követő években az új gyártási és hűtési módszerek lehetővé tették a hűsítő édesség nagyobb mennyiségben történő előállítását, és olcsóbbá vált, mint valaha. A nagyvállalatok csak 1850 körül kezdték el a nagyüzemi termelést és értékesítést, ami aztán tovább csökkentette a költségeket, miközben a fagylalt egyre több emberhez jutott el. 

Úszó fagylaltgyárat alakítottak ki

A fagylalt azonban csak az első világháború után indult el igazi világhódító útjára, amikor a gyártása a korábbiak százszorosára emelkedett, főként az Egyesült Államokban, ahol az árak soha nem látott mélységbe zuhantak.

Folyamatosan fejlődött és átalakult a fagylaltForrás: pexels.com

Később, a második világháború alatt is váratlan fellendülést ért el a világpiacon, ahol mind a klasszikusan hűtött, mind a különleges eljárással szárított jégkrémek az amerikai hadsereg hivatalos harci adagjainak részévé váltak. Sőt, a fagylalt központi szerepet játszott abban is, hogy ne csak az amerikai katonák kalóriabevitelét, hanem morálját és harci szellemét is fenntartsa.

A nyár beköszöntével újra nagy népszerűségnek örvendenek a fagylaltokForrás: pexels.com

Az amerikai haditengerészet 1945-ben például mintegy egymillió dollárt költött arra, hogy egy korábban kavicsbetont szállító uszályt átalakítson vontatható, úszó fagylaltgyárrá, amely hűsítő édességet szállított a Csendes-óceánon állomásozó hajók számára, akik saját maguk nem tudták azt elkészíteni.

Azóta már mi sem tudjuk elképzelni a kánikulát jégkrém vagy fagylalt nélkül, ami az egyik legkedveltebb nyári édességgé vált az évezredek során.