Az egyenlítői zátonyokon élő, fiatal korallok száma mintegy 85 százalékkal csökkent az elmúlt négy évtizedben a legújabb kutatások szerint. Ezzel egy időben a szubtrópusi zátonyokon megduplázódott a gyakoriságuk.
Bár ez kétségtelenül óriási kockázatot jelent az egyenlítői koralltelepek számára és az ott élő fajok megőrzésére nézve, a jó hír az, hogy a váltás segíthet azoknak a koralloknak és más zátonyokban élő fajoknak a megőrzését, amelyeket az éghajlati változások fenyegetnek.
Úgy tűnik, hogy a klímaváltozás egyszerűen „újra elosztja" a korallzátonyokat épp úgy, mint számos, más tengeri fajt
– mondta Nichole Price, a tanulmány vezető szerzője és a Bigelow Óceántudományi Laboratórium kutatója. – A tendencia egyértelmű és lenyűgöző, de ma még nem tudhatjuk, hogy az új zátonyok mennyiben fogják támogatni a trópusi ökoszisztéma hihetetlen sokféleségét.
A szubtrópusi területek egyszerűen kellemesebbek és élhetőbbek a korallok számára, mint az egyenlítői zátonyok. A fiatal organizmusok tehát szó szerint elkezdtek áttelepülni tengerek azon részeire, ahol korábban még soha nem láthattunk ilyen virágállatokat.
Itt aztán a tengerfenékbe kapaszkodnak és új korallzátonyokat alkotnak. A kutatók azonban úgy gondolják, hogy csak bizonyos típusú korallok képesek ilyen vándorlásra: ez attól függ, hogy a virágállatok lárvái mennyi ideig képesek úszni az áramlatokkal.
Rengeteg a kérdésünk azzal kapcsolatban, hogy pontosan melyik fajok keresik ezeket az új helyek, mert ebből tudjuk majd igazán kikövetkeztetni ezeknek a fiatal koralloknak a jövőbeni sorsát
– tette hozzá Price. – A korallzátonyok ökoszisztémáiban tapasztalható változások nagyon elgondolkodtatóak; ha a most dokumentált az adatokból pontosan megtudjuk, hogy mit tehetünk ahhoz, hogy mentsük őket, mielőtt túl késő lenne.
A kutatók még 1974-ben kezdték meg építeni azt a globális adatbázist, amelyben rögzítettek minden trópusi és a szubtrópusi zátonyt az egyenlítőtől északra és déli irányban, 35 fokos magasságban.
Ebben a nyilvántartásban tökéletesen visszatükröződik az idősebbtől az újabb zátonyokig tartó eltolódás az egyenlítő mindkét oldalán. Ezen eredmények alapján a csapat feltérképezte azokat a területeket is, ahová a legnagyobb valószínűséggel kerülhetnek a jövőben a „menekült korallok".
A korallzátonyok a Föld legnagyobb fajgazdagságú életközösségei közé tartoznak, amelyek élő- és szaporodóhelyet jelentenek számos más állat- és növényfajnak is
– hangsúlyozza Nichole Price. – Ezek az új zátonyok csak akkor tudnak életben maradni, ha ezek a rendkívül összetett ökoszisztémák is velük együtt vándorolnak.
A kutatók eredményeiket a Marine Ecology Progress Series tudományos folyóiratban publikálták.