230 éve vette kezdetét egy viharos korszak, a francia forradalom

2019.07.14. 21:26

230 éve, 1789. július 14-én több ezer feldühödött ember ostromolta meg a Párizs keleti peremén épült erődítményt, a Bastillet, amely fegyverraktárként és börtönként is szolgált. A tömeg délután öt órára elfoglalta az erődöt, és ezzel vette kezdetét Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata, a francia forradalom.

„Ha a népnek nincs kenyere, egyék kalácsot!”
(Egy alaptalanul Mária Antoinette-nek tulajdonított szállóige, a francia forradalom idejéből)

A király szívesebben múlatta az idejét vadászatokon

Az 1700-as évek végén Franciaország politikai befolyása jelentősen lecsökkent. Az 1774-ben trónra lépő XVI. Lajos királynak nem volt könnyű dolga: elődei hatalmas államadósságot halmoztak fel.

A hajdan erős állam 1715-ben, a Napkirály névvel illetett XIV. Lajos halálával mély válságba került.

 

XIV. Lajos francia király, aki a Napkirály becenevet kaptaForrás: Wikimedia Commons

Az udvar fellengzős költekezése, és a folyamatos háborúskodás kimerítette az ország gazdasági tartalékait.

XV. Lajos francia királyForrás: Wikimedia Commons

Az őt követő uralkodók, az igen fiatal és a kísérleti reformokba belebukó II. Orléansi Fülöp, majd a szeretőit és a Franciaországot közvetlenül nem érintő csatározásokat (osztrák örökösödési háború, hétéves háború) előbbre tartó XV. Lajos rohamléptekkel vitte az államot a csőd felé.

Marie Antoinette királyné, Mária Terézia lánya egyáltalán nem szemlélte közönyösen a nép nyomorátForrás: Wikimedia Commons

Az erélytelen uralkodó hírében álló XVI. Lajos az elődei hibáit tovább halmozta, aki szívesebben múlatta idejét a vadászatokon, mint az íróasztala mögött, ráadásul a francia nép által soha el nem fogadott Habsburg-házból származó feleséget választott magának, Marie Antoniette személyében.

A jó szándékú, ám erélytelen XVI. Lajosnak nem volt nagy tehetsége az államügyek irányításáhozForrás: Wikimedia Commons

Uralkodását éhínségek és gazdasági válságok kísérték, miközben sikertelenül kísérletezett különféle reformokkal.

Bár elkezdte a belső vámhatárok leépítését, csökkentette a paraszti és növelte a nemesi terheket, intézkedései rendre elbuktak a polgárság és a nemesség ellenállásán.

A történészek XVI. Lajost manapság becsületes, jó szándékú uralkodóként írják le, akit a forradalmárok kiáltottak ki bűnbaknak.

Megismerték a szabadság, egyenlőség, testvériség elvét

XVI. Lajos elkövette azt a hibát is, hogy belement egy értelmetlen vetélkedésbe Angliával, és emiatt részt vett az amerikai függetlenségi háborúban.

Gilbert du Motier de La Fayette márki, aki Washington oldalán harcolt az amerikai függetlenségi háborúbanForrás: Wikimedia Commons

Az Amerikai Egyesült Államok számára nyújtott pénzügyi támogatás kiürítette a kincstárat, és további egymilliárd livrével növelte meg az államadósságot.

XVI. Lajos 20 éves korábanForrás: Wikimedia Commons

Bár XVI. Lajos minden eszközzel arra törekedett, hogy helyreállítsa a kincstár tarthatatlanná vált pénzügyi helyzetét, a bevezetett új adók csak tovább rontották az 1780-as évek második felére kialakult már amúgy is forradalmi helyzetet, és tovább növelték az elégedetlenkedést az országban.

A király hamarosan a monarchia ellenségeinek kereszttüzében találta magát,

a gazdasági és társadalmi válság pedig egy ellenzéki csoportosulás szerveződéséhez vezetett.

XVI. Lajos, Marie Antoinette férje 1774-ben foglalta el a francia tróntForrás: Wikimedia Commons

Miközben napról napra egyre jobban forrtak az indulatok az országban, a király sikertelenül próbálta meg leszerelni a növekvő társadalmi elégedetlenséget.

Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni!

A franciák körében egyre népszerűbbé vált a király hatalmát korlátozó alkotmány eszméje. 

A királyi hatalom megnyirbálására szervezkedő mozgalom vezetőinek az volt a legfőbb célja, hogy a világot „az irracionalitás, a babonák és a zsarnokság hosszú időszaka után a fejlődés útjára vezessék”.

Marie Antoniette elhíresült mondatát Jean-Jacques Rousseau filozófus, a 18. századi francia felvilágosodás egyik ismert alakja jegyezte leForrás: Wikimedia Commons

A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata”  – írta Immanuel Kant 1784-ben a Mi a felvilágosodás? című tanulmányában.

Immanuel Kant portréjaForrás: Wikimedia Commons

Franciaországban az általános válság és a felvilágosodás eszméinek hatására egyre többen követelték az abszolutizmus eltörlését.

Egyszer szigorúbb, máskor engedékenyebb politikát folytatott

XVI. Lajos mindezek miatt óriási nyomás alá került, és végül 175 évnyi szünet után kénytelen volt összehívni az általános rendi országgyűlést, amit 1789. május 5-én nyitott meg Versailles-ban.

Az intézkedést az éhséglázadás határára jutott párizsi nép is támogatta. 

A rendi országgyűlés legfőbb célja a válság megoldása lett volna (a király többek között pénzt kért a nemesektől), ám amikor a „harmadik rend”, a polgárság kinyilvánította, hogy ők képviselik a francia nemzetet, a rendi gyűlés nemzetgyűléssé alakult.

A papságot és a nemességet a hátán cipelő harmadik rend – francia politikai karikatúra az 1790-es évekbőlForrás: Wikimedia Commons

A király elbizonytalanodott és egyre határozatlanabbá vált: egyszer szigorú, máskor viszont engedékenyebb politikát folytatott. Ám ez nem vezetett sehová, és még inkább elmérgesítette a helyzetet. A polgárság hamarosan szembefordult a királlyal, és azt követelték, hogy ezentúl ne csak egyetlen szavazatot kapjanak, hanem a jövőben minden szavazás a tényleges létszám alapján történjen, méghozzá közös ülés keretében.

1789. május 5-én megnyílt a rendi országgyűlés Versailles-banForrás: Wikimedia Commons

XVI. Lajos eleinte elzárkózott ettől a követeléstől, de óriási volt rajta a nyomás.

Június 17-én az elégedetlen polgári képviselők a nemesség és a papság támogatásával Alkotmányozó Nemzetgyűléssé nyilvánították önmagukat, három nap múlva pedig felesküdtek az összetartásra.

Labdaházi eskü: a nemzetgyűlési képviselők felesküdnek az összetartásraForrás: Wikimedia Commons

Utóbbi a francia forradalom kezdetének egyik jelentős epizódjaként, az úgynevezett labdaházi esküként vonult be a történelembe, ahol a rendi gyűlés képviselői fogadalmat tettek arra, hogy

Soha el nem válnak egymástól, és mindenütt összegyűlnek, ahol a körülmények azt megkívánják, mindaddig, amíg a királyság alkotmányát meg nem alkotják és szilárd alapokra nem fektetik.

Az uralkodó végül kénytelen volt beadni a derekát, és elfogadta a követeléseket.

Párizsban egyre feszültebbé vált a hangulat

A király eközben már szabályosan rettegett, mert senkiben sem bízhatott. Saját védelmére svájci gárdistákat, flamand, valamint német zsoldosokat toborzott, de ezek fizetése a már végletekig leterhelt államkincstár számára újabb megoldhatatlan nehézséget okozott.

XVI. Lajos, Franciaország és Navarra királya rettegett az egyre radikálisabb követelésektőlForrás: Wikipedia Commons

Párizsban egyre feszültebbé vált a hangulat, és

a város körül állomásozó királyi csapatok létszámának megnövelése félelmet keltett a lakosságban.

A falakra uszító plakátok kerültek, míg Versailles-ban a forradalmár politikus és a sajtószabadságot követő újságíró, Mirabeau márki követelte a csapatok kivonását.

A francia nép kivonult az utcákra PárizsbanForrás: Wikimedia Commons

Lajos azonban nem engedett, miközben úgy érezte, hogy kettészakad a rá nehezedő nyomás alatt.

Hamarosan pletykák kaptak szárnyra, miszerint a királyi katonaság megtámadja a tömeget, amire válaszul másnap, július 12-én felkelés tört ki Párizsban.

Hét köztörvényes rabot tartottak fogva

Napról napra egyre többen csatlakoztak a forradalomhoz, július 14-re már sok ezer elégedetlen emberre duzzadt fel a tömeg. A tömeg csaknem 40 ezer puskát zsákmányolt az egyik katonai raktárból, lőszert azonban nem találtak.

A Bastille, az ostrom előttForrás: Wikipedia

Jól tudták, hogy a párizsi helyőrség július 12-én éjszaka több száz (összesen 250) hordónyi puskaport szállított át a raktárakból a Bastille épületébe, mivel jóval biztonságosabbnak ítélték a magas falú börtönt

A Bastille ekkor gyakorlatilag üresen állt, mindössze hét köztörvényes rabot tartottak ott fogva.

A Bastille 1790-es rajzaForrás: Wikimedia Commons

A még a százéves háború idején, 1383-ban épült börtönbe XVI. Lajos uralkodása óta már csak olyanokat zártak be, akiket királyi elfogatóparancs alapján tartóztattak le, ezeken pedig nem tüntették fel sem a letartóztatás okát, sem pedig a szabadulás várható idejét.

A Bastille egykori híres rabjai között találhatjuk többek között Voltaire-t, Denis Diderot-t és Jacques Brissót is.

Voltaire, aki kétszer is raboskodott a párizsi Bastille börtönébenForrás: Wikimedia Commons

A nyolc, ötemeletes toronnyal és széles várárokkal körbevett börtön-erődítményre úgy tekintett a nép, mint a régi rendszer, a zsarnokság gyűlölt szimbólumára.

Meglepő gyorsasággal foglalták el a Bastille-t

A felheccelt tömeg a legtöbb történelmi beszámoló szerint csak és kizárólag az ott található puskapor miatt támadta meg a börtönt 1789. július 14-én. A foglyok kiszabadításáról szóló utólagos történetek hitelességét eddig nem sikerült bizonyítani.

A nép elfoglalja és lerombolja a Bastille-t, az 1789-es francia forradalom nyitányakéntForrás: Wikimedia Commons

A Bastille katonai parancsnoka, Bernard-Rene de Launay megpróbált tárgyalni a forradalmi hangulatban álló tömeg képviselőivel, ám érvei süket fülekre találtak a lázadóknál. Az általános helyőrség csupán néhány tucat öregedő, veterán katonából és a svájci regiment 32 zsoldosából állt.

A Bastille ostroma, Jean-Pierre Houël festményénForrás: Wikipedia

Kora délután a tömeg betört az őrizetlenül hagyott külső udvarba, és rövid lövöldözés után 

gyorsan leszerelték az őröket.

Néhány történelmi forrás szerint a forradalmárok valamennyiüket lemészárolták, más dokumentumok viszont arra mutatnak, hogy az őrség formálisan átadta és elhagyta az épületet.

A Bastille alaprajzaForrás: Wikimedia Commons

A parancsnok, Bernard-Rene de Launay azonban nem volt ilyen szerencsés: a kapituláció után, amikor kinyitotta a kapukat a tömeg előtt, elfogták és kivonszolták az utcára, ahol brutálisan megverték, majd lefejezték. Fejét ezután egy hosszú bot tetejére tűzték.

Megállíthatatlanul kitört a forradalom

A forradalmárok, miután délután öt óra körül elfoglalták a Bastille-t, összegyűjtötték a puskaport és a töltényeket, majd szélnek eresztették az ott talált hét rabot (négy váltóhamisítót, két elmebeteget és egy szexuális perverziók miatti elítéltet).

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet című festménye az 1789-es forradalom szimbóluma, s valamennyi francia felkelésé (eredetileg a festő az 1830-as júliusi forradalom emlékére festette)Forrás: Wikimedia Commons

A puskaporhoz és lőszerekhez jutott tömeg a Városháza felé vonult, a magasba emelve Bernard-Rene de Launay lándzsára tűzött fejét. Egyre többen álltak át a hangosan vonuló tömeg oldalára (köztük királyi ezredek is), a megrémült uralkodó pedig kísérletet sem tett a lázadók megállítására és a tömeg szétoszlatására.

Az 1789-es francia forradalom első szakaszában elfogadott egyetemes emberi és polgári jogok nyilatkozataForrás: Wikimedia Commons

A Bastille elfoglalását tekintik az európai történelem egyik meghatározó eseménysorozata, a francia forradalom kezdetének.

A hagyomány szerint ekkor született meg a francia trikolor is, amit a legenda szerint Lafayette márki alkotott meg, aki Párizs városának kék-piros színéhez hozzáadta a királyi ház fehér színét.

Végül ebből a trikolorból készített egy kokárdát, amelyet büszkén viseltek a forradalmárok.

 

XVI. Lajos kivégzéseForrás: Wikimedia Commons

A Bastille elfoglalásával kitört és egyre jobban radikalizálódó francia forradalom, amely a nemes elvek hangoztatásától rövidesen eljutott a jakobinus diktatúra rémuralmához, különböző becslések szerint legalább 15-40 ezer áldozatot követelt, köztük a királyt, XVI. Lajost, valamint feleségét, Mária Antoinette királynét, akiket – másokhoz hasonlóan – a forradalom radikális vezetői nyaktilóval végeztettek ki.