Emberhez hasonlóan táncol a híres kakadu - videó

2019.07.15. 15:52

Hógolyó, a táncoló kakadu pár éve felrobbantotta az internetet, és a tudósok érdeklődését is felkeltette. Változatos és egyedi mozdulatai azt sugallják, hogy a zenére táncolás képessége nem egyedien emberi.

Snowball, vagyis Hógolyó, a sárgabóbitás kakadu nagyjából egy évtizede már megjárta a YouTube csúcsait és a híroldalak címlapjait. Milliók csodálták meg, ahogy a madár hihetetlen ügyességgel, a zene ritmusát pontosan követve és változatos mozdulatokkal táncol a legkülönbözőbb slágerekre, a Backstreet Boystól kezdve a Queenen át Michael Jacksonig. A nagyközönség osztatlan rajongásán túl Hógolyó a tudósok figyelmét is felkeltette, és a Current Biology legfrissebb számában kutatók beigazolják azt a sejtésünket, hogy ez a kakadu sosem fogy ki az ötletekből: noha hivatalosan sosem járt táncórákra, Hógolyó a spontán mozdulatok széles repertoárjával reagál a zenére, és a táncban minden tagját megmozgatja.

Az eredmény jóval több mint szimpla bulvárhír, mert a szerzők szerint arra utal, hogy a tánc nem az emberi kultúra egyszeri és véletlenszerű mellékterméke, hanem a zenére adott szinte szükségszerű válasz, amely bizonyos kognitív és idegi képességek együttes fennálltakor állatokban is megjelenhet. „A mozdulatok puszta változatossága, amelyekkel Hógolyó a zenére reagál: ez volt számunkra a legizgalmasabb” – nyilatkozta Aniruddh Patel, a Tufts és a Harvard egyetemek pszichológus munkatársa és a cikk rangidős szerzője, hozzátéve: Hógolyó mindenféle tanítás vagy külső útmutatás nélkül, önállóan fejlesztette ki mozdulatrepertoárját, amely messze túlterjed a kutatócsoport által korábban már tanulmányozott fejbólintásokon és lábemeléseken.

Hógolyó, a táncoló kakaduForrás: AFP/Irena Schulz

Patel és munkatársai ugyanis a Current Biology hasábjain 2009-ben már foglalkoztak Hógolyó különleges képességeivel. Akkor azt bizonyították, hogy a madár nemcsak látszólag, de ténylegesen is a zene taktusára mozog. Ez önmagában véve is igen figyelemre méltó, mert a tánc veleszületett emberi képessége a többi főemlősből például hiányzik. Röviddel a cikk megjelenése után Hógolyó gazdája és a tanulmány egyik szerzője, Irena Schulz arra lett figyelmes, hogy a madár új, korábban nem látott mozdulatokat is felvett a repertoárjába. Ez lehetőséget nyújtott a kutatóknak arra, hogy további lehetséges hasonlóságokat vizsgáljanak Hógolyó mozgása és az emberi tánc között: a zene kiváltotta mozdulatoknak a változatosságát és a táncba bevonódó testrészeknek a széles skáláját, amely a jelek szerint az ember és a kakadu táncára egyaránt jellemzők.

Hogy mennyiségileg is leírják Hógolyó táncmozdulatainak sokféleségét, Patel csoportja videóra vette, amint a kakadu a '80-as évek két klasszikus slágerére, a Queen-től az „Another one bites the dust”-ra és Cindy Lauper „Girls Just Want to Have Fun”-jára ropja. Mindkét számot háromszor játszották le összesen 23 perc időtartam alatt.

Hógolyó a felvétel idején 12 éves volt, ami sárgabóbitás kakadu mércével mérve nem számít idősnek, hiszen ezek a madarak még vadon is elélnek 40 évig, fogságban pedig akár a matuzsálemi 70 évet is megérhetik. Korábban egyik számra se táncolt mással, mint a gazdájával. A filmezés alatt Schulz néha odakiáltotta neki, hogy „jó fiú”, de ettől eltekintve a madár ez alkalommal egyedül diszkózott.

A kakadu mozdulatainak elemzését a cikk vezető szerzője, a kognitív idegtudósi végzettsége mellett a klasszikus és kortárs tánc terén is jártas R. Joanne Jao Keehn végezte. A videót hang nélkül, képkockáról képkockára böngészte végig, táncmozdulatok – jobbára ismétlődő mozgásszekvenciák – után kutatva. A szóban forgó mozgásmintázatok egyértelműen szándékosak voltak, ugyanakkor semmilyen nyilvánvaló külső cél elérését nem szolgálták.

A kutatónő a felvétel végigelemzésével összesen 14 különböző táncmozdulatot és két összetett mozgásmintát azonosított. Hógolyó bólogat, hintáztatja magát, és többféle módon köröz a fejével; ez utóbbit olykor lábemelésekkel vagy más mozdulatokkal összehangoltan végzi. A normális emberi tánctól eltérően Hógolyó tánca 3-4 másodperces miniciklusokba rendeződik. Ahányszor egy-egy újabb dallamot meghall, kissé módosít a táncán, ami legalábbis a rugalmasság, de akár a kreativitás jele is lehet.

Hógolyó táncolForrás: AFP/Irena Schulz

Hógolyó nem az első papagájféle madár, akiről feljegyezték, hogy zenére mozog, de mindeddig nem sokat tudtunk arról, vajon hogyan sajátítják el a madarak az előadott mozdulatokat. A cikk szerzőinek felvetése szerint az emberek és a papagájok azért osztoznak a tánc képességén, mert az alábbi ötféle tulajdonság konvergens módon – vagyis az evolúció során egymástól függetlenül – mindkét csoportban kifejlődött: 1) vokális tanulás, 2) a nonverbális mozgásutánzás képessége; 3) hajlam a hosszú távú társas kötődésre; 4) az összetett cselekvéssorok tanulásának képessége, valamint 5) a kommunikációs célú mozdulatok iránti figyelem.

Az emberek számára a tánc a társas érintkezés egy formája; mi jóval gyakrabban táncolunk másokkal, mint egyedül. Hógolyó, még ha boldog is így, nyilvánvalóan egy fogságban tartott madár, aki nem a fajtársai között él a természetes környezetében. Patel most egy olyan kísérlet eredményeit elemzi, amely pont azt szándékozta kideríteni, hogy vajon a kakaduk ugyanúgy csapatosan csörögnek-e, amikor egymás társaságát élvezik, mint mi, emberek.