Máig lezáratlan ügy Petőfi Sándor csontvázkrimije

2019.07.18. 22:04

Harminc éve, 1989. július 18-án szenzációs hírről számolt be a hazai sajtó. Morvai Ferenc nagyvállalkozó, az általa finanszírozott Petőfi-kutatóexpedíció vezetőjének közlése szerint ugyanis az oroszországi Bajkál-tó közelében fekvő Barguzin település temetőjében megtalálták Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjének földi maradványait. A bejelentést követő években parázs, és gyakran indulatoktól sem mentes vita bontakozott ki a feltárt csontmaradványok azonosságáról. Az egymásnak is ellentmondó különböző szakvélemények, és a vitát övező indulatok miatt egyelőre még nem tekinthető véglegesen lezártnak a Petőfi-dosszié.

A költő eltűnése hívta életre a Petőfi-legendáriumot

Petőfi Sándor a történettudomány hivatalos álláspontja szerint az 1849. július 31-én Segesvár mellett lezajlott csatában vesztette életét, a költő holttestét pedig az ütközet után - más elesettek tetemével együtt - jeltelen tömegsírban földelték el.

Arra, hogy mi is történt valójában Petőfivel, és hogyan halt meg a forradalom apostolának nevezett költő,

csak igen hiányos bizonyítékok állnak a történészek rendelkezésre, mivel Petőfi halálának nem volt közvetlen szemtanúja.

Petőfi sorsával kapcsolatosan jelenleg az az egyetlen bizonyosság, hogy eltűnt a segesvári csatábanForrás: Wikimedia Commons

Nagyrészt erre vezethető vissza a 19. század második felétől kibontakozó Petőfi-legendárium is, amely szerint a költő túlélte a segesvári csatát, fogságba esett, és a távoli Oroszországban élte le hátralévő éveit, teljes elhagyatottságban.

A szabadságharc egyik utolsó nagy ütközetében, a segesvári csatában tűnt el Petőfi Sándor ( a kép illusztráció)Forrás: Wikimedia Commons

A 20. század elejéről származó egyes beszámolók már azt is tudni vélték,

hogy Petőfi őrnagy hadifogolyként a dél-szibériai Barguzinba került,

és ott is halt meg tüdőbajban, 45 éves korában. De mi az, amit tényszerűen ismerünk a magyar irodalomtörténet, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik leghíresebb személyiségének haláláról, pontosabban eltűnéséről?

Bem apó megkísérlei a lehetetlent

Miután a fiatal osztrák császár, Ferenc József Canossát járt az orosz cárnál és megszerezte I. Miklós katonai támogatását a magyar szabadságharc leveréséhez, az 1849. májusi intervenció után a honvédsereg reménytelen helyzetbe került a túlerőben lévő orosz-osztrák hadakkal szemben.

Ferenc József ifjúkori portréjaForrás: Wikimedia Commons

Az Erdélyben állomásozó magyar hadtest lengyel származású parancsnoka, Bem József tábornok megkísérelte a lehetetlent, az osztrák és a cári haderő egyesülésének megakadályozást, valamint az orosz seregtest szétszórását.

I. Miklós orosz cár katonai intervenciót ígért Ferenc Józsefnek, a magyar szabadságharc leveréséreForrás: Wikimedia Commons

A cári csapatok létszámfölénye miatt ehhez egyáltalán nem volt kedvező a helyzet,

de más alternatíva nem mutatkozott,

stratégiailag ugyanis itt volt a legjobb esély arra, hogy Bem tábornok serege megtörje az intervenciós cári csapatok lendületét. Bem apónak a táborban volt egy illusztris vendége is, Petőfi Sándor.

A lengyel Bem József (Jozef Bem) tábornok, a magyar szabadságharc hőslelkű hadvezéreForrás: Wikimedia Commons

A forradalom költője, miután súlyosan összekülönbözött a debreceni kormánnyal, lemondott őrnagyi rangjáról, és Tordára távozott a családjához. Július 21-én Bem apó hívására Székelyudvarhelyre utazott, hogy csatlakozzon a tábornok törzséhez.

Bem József tisztában volt azzal,

hogy a magyar forradalom ikonja, Petőfi már a puszta jelenlétével is lelkesítően hat a seregére,

márpedig az egyenlőtlen erőviszonyok mellett felvállalt csatában igen nagy szükség volt a katonák erős harci moráljára.

A héjjasfalvai út mentén látták utoljára, három kozákkal a nyomában

Bem tábornok visszaadta Petőfinek őrnagyi rangját, de mindenféleképpen el akarta kerülni, hogy a törékeny testalkatú, és a valódi katonáskodáshoz nem szokott költő a csata arcvonalába kerüljön.

A segesvári csata emlékműveForrás: Wikimedia Commons

Ezért bizalmas utasítást adott a hadtest főorvosának, dr. Simonffy Sámuelnek, hogy tartsa szemmel a nyughatatlan kötőt, és semmilyen körülmények között se engedje a harcok sűrűjébe.

Bem tábornok július 31-én reggel Segesvár közelében rohamra vezényelte hatezer fős hadtestét Alexander Nyikolajevics Rüdiger cári generális kétszeres fölényben lévő serege ellen.

Petőfi őrnagy, Orlai Petrics Soma festményéről készült metszet. Ez a legutolsó ismert kép a forradalom költőjérőlForrás: Wikimedia Commons

Az elszánt magyar roham hatására az orosz arcvonal megingott, és hátrálni kezdett,

de a cári sereg hadrendje ennek ellenére sem bomlott fel. Kora délutánra Rüdiger tábornok erősítést kapott, ezért a magyar balszárny utolsó rohamkísérletének összeomlása után Fehéregyháza felé szorította vissza a szétszóródott magyar erőket.

Amikor Simonffy főtörzsorvos, a magyar arcvonal felbomlását észlelte, Bem apó parancsának megfelelően

azonnal hátravitte Petőfit, a tábori kötözőhelyre.

Az orvos feljegyzése szerint Petőfi, aki fehér inget és világos pantallót viselt, a sebesültek között járkálva kitartásra buzdította a honvédeket.

Petőfi a forradalom költőjeForrás: Wikimedia Commons

Késő délután a rendezetlenül visszavonuló magyar seregtestek nyomában kozák lovasság tűnt fel a fehéregyházi határban. A sebesen közeledő kozákokkal szemben csak egyetlen alternatíva mutatkozott, a menekülés.

Petőfi a segesvári csatábanForrás: Honvédelem

Gyalókai Mihály honvédszázados és Kurka Mihály honvédhuszár visszaemlékezése szerintn délután fél öt körül, a Sár-patak hídján látták Petőfit,valamivel később pedig

Pap Lajos alezredes vette észre a Héjjasfava felé vezető út mellett menekülő költőt, az őt üldöző három kozák pikással a nyomában.

 

Petőfi halála. A hivatalosnak tekinthető feltételezés szerint az őt üldöző kozák pikások döfhették le a költőtForrás: Honvédelem

Hogy ezután mi történt vele, nem lehet tudni.

Az ütközet után már senki sem látta Petőfit a segesvári csata túlélői közül.

A feltételezések szerint a költőt az őt üldöző kozák pikások döfhették le, földi maradványait pedig a mintegy 1200 elesett magyar honvéd holttestével együtt, tömegsírba temették.

Petrovics István fia Sándor, magyar őrnagy és költő

Mivel Petőfi holttestét senki sem azonosította, már a 19. század második felétől különböző találgatások láttak napvilágot a költő lehetséges sorsával kapcsolatban.

A máig érvényes hivatalos történettudományi álláspont szerint Petőfi a segesvári csatában esett el,

az azonosítása pedig azért nem vált lehetségessé, mert tömegsírba temették.

Senki sem tudja, hogy pontosan mi történt PetőfivelForrás: Wikimedia Commons

A közelmúltban,

1984-ben egy nagy visszhangot kiváltó terjedelmes cikk jelent meg

Vaszil Vaszilovics Pahrija munkácsi illetőségű szovjet szerző tollából, a barguzini Petőfi-legendáról.

Pahrija írásában egy sokkal korábban keletkezett forrást idéz, egy bizonyos Svigel Ferenc zentai illetőségű egykori első világháborús hadifogoly visszaemlékezését. A „nagy háború" idején Svigel Ferenc orosz fogságba esett, és Dél-Szibériába, Barguzin környékére került.

A burjátföldi Barguzin környékeForrás: Wikimedia Commons

Svigel Ferenc itt hallott először arról a magyarról, aki a helyiek emlékezete szerint szintén hadifogolyként került a Bajkál-tó közelében fekvő településre, 1849-ben. A helyi hagyomány szerint az „Alexander Petrovics" nevű magyar egészen haláláig Barguzinban élt, és a községi temetőben helyezték örök nyugalomra miután meghalt.

Vaszil V. Pahrija kutatása szerint Petőfi orosz fogságba esett a segesvári csata utánForrás: Pinterest

Pahrija az 1984-ben publikált cikkéhez mellékelt egy archív fényképfelvételt is a Petőfinek tulajdonított síremlékről, amelyre oroszul , cirill betűkkel a következő feliratot vésték:

Petrovics István fia, Sándor, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunkszban 1856 május havában".

A fénykép állítólag Svigel Ferenc hagyatékából került elő, bár később többen is azt állították a fotóról, hogy hamisítvány.

Expedíciót szervez Petőfi felkutatására a "kazánkirály"

Vaszil V. Pahrija tehát elsősorban Svigel Ferenc visszaemlékezésére alapozva foglalta össze a barguzini Petőfi-legendát, a cikke pedig eljutott Magyarországra is.

Morvai Ferenc nagyvállalkozó, a nagyrédei Megamorv Kft. ügyvezetője, akit számos világszabadalma miatt "kazánkirályként" is emlegettek, valamint Kéri Edit amatőr kutató figyelmét egyaránt felkeltette a különleges hír.

1989 júliusában a Megamorv Petőfi Bizottság expedíciója, határozott álláspontjuk szerint, Petőfi földi maradványait találta meg BarguzinbanForrás: Megamorv Petőfi Bizottság

Morvai Ferenc elhatározta, hogy saját finanszírozásban expedíciót indít Barguzinba,

a Petőfinek tulajdonított sír felkutatására, és feltárására.

Kiszely István antropológusForrás: Wikimedia Commons

Kutatóexpedíciója számára sikerült megnyernie többek között Kiszely István antropológust, egyetemi oktatót és számos külföldi egyetem vendégprofesszorát, aki az MTA Régészeti Intézet főmunkatársaként,

illetve a SOTE Anatómiai Tanszékének kutatójaként hosszú ideig folytatott csontkémiai, csonthisztológiai illetve csontszerológiai kutatásokat,

és 1977-ben, a budavári palota területén folytatott ásatásokon előkerült csontleletek, József nádor valamint családtagjai azonosításában illetve patológiai vizsgálatában is részt vett.

Női maradványként azonosította az akadémiai bizottság a csontokat

A szükséges engedélyek beszerzése után Morvai expedíciója beazonosította a Petőfinek tulajdonított sírt a barguzini temetőben, majd 1989. július 16-án hozzáfogtak a sír feltárásához. Az előkerült csontmaradványokat Kiszely István és kollégái vizsgálták meg először.

Az antropológus  25 olyan jellegzetességet azonosított a csontmaradványokon,

amelyek az egykorú dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek. Ezek közül is kiemelkedett a koponya néhány olyan anatómiai sajátossága, amit a Petőfiről fennmaradt egyetlen, 1844-ben készített daugerotípia (korai fényképfelvétel) alapján azonosítottak be.

A Petőfiről fennmaradt egyetlen 1844-ben készült fotóForrás: Wikimedia Commons

Ezeket a jegyeket a koponya fotója és a daugerotípia fejképének méretarányos egymásra másolásával vizsgálták. A koponya felső állcsontján megtalálták a költő közismert farkasfogát, amit szintén fontos azonosító jegynek minősítettek.

A csontvázelemek morfológiai vizsgálatából, és a 25 megállapított azonosító jegyből

Kiszely professzor arra a következtetésre jutott, hogy a csontváz Petőfi Sándor földi maradványa.

(Az igazságügyi orvosszakértői gyakorlat szerint legalább öt testjegy egyezése szükséges egy elhunyt személy azonosságának megállapításához.)

Petőfi fotója és a Barguzinban feltárt, neki tulajdonított koponyaForrás: Borzák Tibor

A Magyar Tudományos Akadémia 1989 novemberében szakértői bizottságot állított fel a csontmaradványok további vizsgálatára, a bizottság vezetésével pedig Harsányi László igazságügyi orvosprofesszort bízták meg.

A Harsányi professzor vezette szakértői bizottság a vizsgálatok elvégzéséhez a Szovjetunió Tudományos Akadémiája illetékes szerveivel valamint a Megamorv Petőfi Bizottságával egyeztetve,

1990 januárjában a helyszínen vett csontmintákat

a barguzini 7. számú sírban talált, és Petőfinek tulajdonított csontvázból.

Petőfi emlékműve Fehéregyházán, a község határában veszett nyoma a költőnek, 1849. július 31-én késő délutánForrás: Wikimedia Commons

Az akadémiai szakértők a csontmaradványokat hagyományos, tehát nem genetikai alapú igazságügyi vizsgálatnak vetették alá.

A metrikus-morfológiai vizsgálat során 60 olyan testjegyet, például izomtapadási felületeket, illetve az egyes csontok méretét rögzítették, amely először az elhunyt nemi azonosságát volt hivatott eldönteni.

A Megamorv Petőfi-expedíció munkatársai megtalálják a Petőfinek tulajdonított földi maradványokatForrás: Megamorv Petőfi Bizottság

A csontváz morfológiai elemzését két magyar és három orosz antropológus illetve igazságügyi orvosprofesszor végezte el.

És ekkor robbant a bomba:

az akadémiai bizottság szakértői ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a sírból feltárt csontváz nem férfié, hanem egy nő földi maradványa.

Érdekes változás az amerikai kutatók álláspontjában

Az MTA elnöksége külön is megvizsgálta a bizottság jelentését, amit a 25/1990. számú határozatával hagyott jóvá.

Mind a mai napig ezt tekintik hivatalosan irányadó álláspontnak az úgynevezett Petőfi-ügyben.

Az 1991-ben, majd 1996-ban és 2001-ben elvégzett újabb vizsgálatok sem minősítették Petőfi földi maradványának a csontvázat, bár ezeken a szakértői szemléken az összehasonlító genetikai vizsgálatok elmaradtak.

Morvai Ferenc ( a képen középen balra, fehér ingben) a kutatóexpedíció mecénása a Barguzinban megtalált maradványokkalForrás: Megamorv Petőfi Bizottság

1994-ben az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete valamint a Pennsylvania Egyetem kutatócsoportja is megvizsgálta a csontleleteket.

Az amerikai szakértők első véleményükben a korábbi akadémiai bizottsági vizsgálatok eredményét erősítették meg. Ám később, érdekes változás történt az amerikai intézet álláspontjában,

mert egy kiegészítő véleményükben azt hangoztatták, hogy a teljes bizonyosságú azonosítás csak egy alapos összehasonlító DNS-vizsgálat elvégzése után válna lehetségessé,

amihez fel kellene nyitni Petőfi István és Hrúz Mária kriptáját, ami a Fiumei úti sírkertben található.

A belügyminiszter visszavonja az exhumálási engedélyt

A Megamorv Petőfi Bizottság (MPB) saját, orosz igazságügyi és antropológus szakértőinek azonosságot alátámasztó vizsgálati eredményeire hivatkozva nem fogadta el az MTA álláspontját,

és az amerikai intézethez hasonlóan felvetette,

hogy a kérdés egyértelmű tisztázáshoz exhumálják Petőfi szüleinek a Fiumei úti temetőben lévő sírját, vegyenek a csontokból mintát, és végezzenek el egy minden kétséget kizáró összehasonlító DNS-vizsgálatot.

A költő szülei, Petrovics István és Hrúz MáriaForrás: Wikimedia Commons

A Megamorv Petőfi Bizottság hosszas utánajárással 2001-re meg is szerezte a szükséges hatósági engedélyeket,

ám a belügyminiszter ezt kegyeleti okokra hivatkozva utóbb visszavonta, ezért az exhumálás elmaradt.

Az MPB az érthetetlen belügyminiszteri döntés után attól tartva, hogy a csontmaradványokat a hatóságok esetleg lefoglalják és megsemmisítik, a csontvázat kalandos úton, egy bőröndbe rejtve az Egyesült Államokba, Clevelandbe szállította, ahol egy klinikán őrizték.

Innen - állítólag - egy közelebbről meg nem nevezett nyugat-európai ország kolostorába vitték a Petőfiének tudott maradványokat.

Újabb bomba robban a Petőfi-ügyben

Mivel a legkézenfekvőbbnek tűnő lépéshez, Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária csontmaradványainak exhumálásához a hatóságok nem járultak hozzá, a MPB szakértői felkutatták a nagy költő ma is élő leszármazottait.

Petrovics István és Hrúz Mária oldalági rokonai közül többen is hajlandóak voltak a genetikai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mintaadásra.

(Napjainkban a Petrovics-Hrúz vonalnak mintegy ötven leszármazottja él.) A mintákat a Megamorv Petőfi Bizottság kínai genetikusokkal vizsgáltatta meg.

Morvai Ferenc ( a kép bal szélén) a vizsgálatot vezető kínai igazságügyi orvosszakértők társaságábanForrás: Borzák Tibor

Li Csengtao, a kínai igazságügy minisztérium által megbízott kutatóközpont igazgatója 2015. március 13-án, a Megamorv Petőfi Bizottság által szervezett sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a rokonok vérmintái,

valamint a barguzini 7. számú csontvázból nyert minta összehasonlító DNS-vizsgálata 99,2- 99,9 százalékos egyezést mutat.

 

A kínai igazságügy minisztérium által kijelölt intézet munkatársai ismertetik a vizsgálati eredménytForrás: Borzák Tibor

A kínai szakértők szerint a vizsgálat alapján kétséget kívüli bizonyossággal megállapítható, hogy a Barguzinban feltárt csontváz Petőfi Sándoré.

Nehezen feloldható ellentét feszül tehát az akadémiai bizottság vizsgálati konklúziója, miszerint a feltárt csontváz egy nőé, valamint a legfrissebbnek tekinthető 2015-ös DNS-vizsgálat eredményei között. Egyetlen dolog tűnik csak bizonyosnak, hogy a Petőfi-rejtély még nem jutott végső nyugvópontjára.