Világos: drámaian bölcs döntés, vagy hazaárulás?

2019.08.13. 22:33

Százhetven éve, 1849. augusztus 13-án a Világos melletti síkon Görgey Artúr harmincezer fős felvidéki hadteste Fjodor Vasziljevics Rüdiger gróf, lovassági tábornok, a cári intervenciós csapatok III. hadtestének parancsnoka előtt letette a fegyver. E szomorú aktussal fejeződött be a magyar nemzet 1848 tavaszán elkezdődött Habsburg-ellenes szabadságharca. Görgey Artúr harcedzett alakulatai zárt rendben, egy nemzet hadseregéhez méltóan tették le a fegyvert az orosz cár tábornoka előtt. Görgey szándékosan választotta az oroszok előtti megadást, ezzel is kinyilvánítva, hogy nem lázadás történt, - ahogy a Habsburg-hatalom állította-, hanem egy nagy múltú nemzet kelt fel az önkény ellen, szabadsága kivívásáért.

Amint a gróf eltávolodott, Görgey a lovával serege elé lépett. Tisztjei és katonái azonnal körülvették. Beszélni kezdett volna, hogy utoljára köszöntse seregét. De egy hangot sem tudott kipréselni magából. Végül tompa zokogás tört fel melléből, mire az egész hadsereg levegőeget betöltő Éljen Görgey! kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének..."

(Drozdov, a III. orosz hadtest tisztje, a világosi fegyverletételről)

Ferenc József Canossa-járása megpecsételte a szabadságharc sorsát

Az 1849-es győzelmet győzelemre halmozó nagy tavaszi hadjárat megrémítette, az oktrojált olmützi alkotmány ellenhatásaként kimondott április 14-i trónfosztás pedig mélyen felháborította a bécsi udvart. A „lázadó magyar rebellisek"ellen bevetett császári csapatok főparancsnoka,

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg, a császári csapatok parancsnoka súlyosan alábecsülte a honvédsereg képességeit (Joseph Kriehuber litográfiája 1852-ből)Forrás: Wikimedia Commons

Windisch-Grätz herceg lekicsinylő véleményével szemben azonban a honvéd haderő sokkal ütőképesebbnek bizonyult a vártnál,

és 1849 tavaszán egész sor megrendítő csapást mért a defenzívába szorult osztrák csapatokra.

 

A komáromi csata 1849. április 26-án. Az 1849-es tavaszi hadjáratban a honvédsereg egymás után aratta a győzelmeket az osztrákok felett (Than Mór festménye)Forrás: Wikimedia Commons

Ebben a Bécs számára válságosra fordult helyzetben Ferenc József, a 19. életévében járó ifjú osztrák császár, büszkeségét félretéve, 1849. május elsején saját kezű levelet írt az orosz cárnak, amelyben katonai segítséget kért I. Miklóstól a „magyar lázadás" leveréséhez.

I. Miklós orosz cár katonai intervenciót ígért Ferenc Józsefnek, a magyar szabadságharc leveréséreForrás: Wikimedia Commons

A cár, akit módfelett aggasztott, hogy a magyar forradalom és szabadságharc példája ragadóssá válhat, május 9-én ígértet is tett a kért segítségre.

Május 20-án az osztrák császár egyfajta Canossát járva

Varsóban járult I. Miklós színe elé, hogy személyesen is előadja kérését.

Az ifjú Ferenc József büszkeségét feladva az orosz cártól kért segítséget a szabadságharc leveréséhez (Eduard Klieber festménye)Forrás: Wikimedia Commons

A cár a még korábban Erdélybe küldött orosz segédcsapatok kudarcából okulva elhatározta, hogy akkora hadsereget küld Magyarországra, amely egymagában is képes lesz legyűrni a honvéd hadtesteket.

A varsói paktum végleg megpecsételte a magyar szabadságharc győzelmi kilátásait.

 

Iván Paszkevics herceg, a cári intervenciós erők főparancsnokaForrás: Wikimedia Commons

A június közepéig több hullámban felvonult, Paszkevics herceg és Rüdiger gróf parancsnoksága alatt álló 200 ezer fős cári intervenciós sereg

akkora túlerőt képviselt az osztrák csapatokkal együtt,

hogy velük szemben a honvéd haderőnek 1849 nyarán már nem maradtak reális esélyei a győzelem kivívására.

Görgey Artúr, a brilliáns taktikus

Az orosz intervenciós csapatok betörése után már csak idő kérdése volt a szabadságharc leverése, és a magyar függetlenség ügyének elbukása.

A július 5-én másodszorra is hadseregparancsnokká kinevezett Görgey Artúr tábornok pontosan felismerte, hogy a honvédseregnek az egyesült intervenciós erőkkel szemben semmiféle reális esélye sincs.

Az eredetileg vegyész végzettségű Görgey Artúr, a honvédsereg fővezére kiváló stratéga voltForrás: Wikimedia Commons

Ezért azt tervezte, hogy az oroszoknál gyengébb és demoralizáltabb osztrák csapatokra mér először csapást, megakadályozva a cári erőkkel való egyesülésüket. Görgey csak úgy látta megmenthetőnek a szabadságharc ügyét,

ha az osztrákok ellen indított új hadművelettel egyidejűleg sikerül politikai egyezségre jutni a cárral,

az orosz csapatok harcnélküli kivonásáról.

Görgey sokkal reálisabban látta az 1849 júniusára kialakult helyzet következményeit, mint KossuthForrás: Wikimedia Commons

E haditerv jegyében vette kezdetét a második komáromi csata, de Kossuth többszöri sürgetésére, július 13-án Görgey kénytelen volt elvonulni Komárom alól, hogy a Szeged-Maros vonalra összpontosítsa erőit.

Hogy Görgey eredeti elképzelése mennyire helyén való volt, azt a komáromi erődben visszamaradt, Klapka György tábornok parancsnoksága alatt álló két hadtest további harcai is jól bizonyítják.

A hős Klapka György tábornok, aki létszámhátrányból aratott sorozatos győzelmeket az elbizakodott osztrákok felettForrás: Wikimedia Commons

Klapka tábornok augusztus 3-án lendületes ellentámadást indított, és egészen Pozsonyig szorította vissza a fejveszetten menekülő osztrákokat,

majd Győrből is kiverte a császári csapatokat, és újra magyar fennhatóság alá vonta Székesfehérvárt.

Görgey Artúr tehát helyesen ismerte fel, hogy az egyesült honvéd haderő még képes lett volna végzetes csapást mérni az osztrákokra, ha sikerül időben megakadályozni a cári intervenciós erőkkel való egyesülésüket.

A tápióbicskei csata, 1849 április 2-án (Than Mór festménye)  A honvédsereg egymagában elbánt volna az osztrákokkalForrás: Wikimedia Commons

A tábornok ezért nem értett egyet Kossuth parancsával, ami megosztotta a már amúgy is erős létszámhátrányban lévő honvéderőket,

de fegyelmezetten végrehajtotta a kormányzó direktíváját.

Görgey hadserege először Vácnál ütközött meg az oroszokkal. Július 15. és 28. között véres utóvédharcok közben - nagyjából a téli hadjárat útvonalát megismételve - egészen Tokajig vonult seregével.

Az 1849. április 14-i trónfosztás után Kossuth Lajos lett Magyarország kormányzója. Görgey számos kérdésben nem értett egyet KosshuttalForrás: Wikimedia Commons

Görgey tábornok, mint kitűnő taktikus, a mozgóharc mesterének számított, amit még ebben a reménytelennek tűnő helyzetben is képes volt bebizonyítani.

A második komáromi csata 1849 júliusábanForrás: Wikimedia Commons

E briliáns hadmozdulatával távol tudta tartani az orosz főerőket a Tiszától,

valamint az ország déli részén állomásozó honvédseregtől, majd a cári csapatokat megelőzve átkelt a Tiszán, és augusztus 5-én Nagyváradról Aradra indult, hogy ott egyesüljön Dembiński altábornagy seregével.

Kossuth reménykedni kezd a magyar-orosz különbékében

Görgeyvel ezek a szép taktikai sikerek sem feledtették azonban, hogy harmincezer fős seregének nincs sok esélye Paszkevics tábornagy 200 ezres intervenciós haderejével szemben. A Dunántúlról Aradig végrehajtott mesteri visszavonulás híre még I. Miklós cárhoz is eljutott.

1849-es honvéd lovassági zászlóForrás: Magyar Állami Jelképek

Ennek hatására a főparancsnok július 21-én Hruljov tábornok útján fegyverszüneti ajánlatot kapott a cári hadvezetőségtől,

amit Kotljarovszkij huszárkapitány és Rüdiger gróf tüzérhadnagy adott át Görgeynek a fővezér rimaszombati táborában.

Görgey Artúr nem akart egyedül dönteni a fegyverletétel kérdésébenForrás: Wikimedia Commons

Az orosz fegyverszüneti ajánlat a tiszteknek és a legénységnek is teljes szabadságot garantált.

Görgey Artúr válaszát Gróf Batthyány László főhadnagy és Báró Mednyánszky Endre százados vitte meg Hruljov tábornoknak, amelyben a fővezér kijelentette, hogy egyezség esetén nem csak a seregének, hanem a lakosságnak is biztosítékot kér.

Három nappal később, július 24-én közvetlenül Rüdiger tábornagytól egy is kapott egy igen udvarias hangnemű felszólítást a fegyverletételre, amelyet Bory Miklósné, Báró Hellenbach Karolina juttatott el az Alsózsolcán állomásozó magyar tábornoknak.

Fjodor Vasziljev Rüdiger gróf, orosz cári tábornokForrás: Wikimedia Commons

A diplomáciai protokollnak mindenben megfelelő udvarias orosz ajánlatokról Kossuth Lajos is értesült,

aki mindezek alapján reménykedni kezdett egy osztrákellenes orosz-magyar különbékében. Ezért július 30-án Szemere Bertalan és Gróf Batthyány Kázmér segítségével a szabadságharc jogosságát ecsetelő memorandumot fogalmazott meg, amelyet Görgey közvetítésével augusztus 5-én juttattak el az orosz táborba.

Szemere BertalanForrás: Wikimedia Commons

Az első memorandumot augusztus 6-án nyomban egy második államirat követte, amelyben a kormány megüzente, hogy a magyar nemzet szívesen látná, ha a jövőben valamelyik orosz nagyherceg viselné Szent István koronáját.

Kossuth Lajos alaptalanul reménykedett az osztrákok háta mögötti orosz-magyar kiegyezésbenForrás: AFP

A politikai rendezés reménye hamarosan szétfoszlott,

mert az orosz intervenciós hadsereg főparancsnoka, Paszkevics tábornagy azt az üzenete küldte Görgeynek, hogy ő csak szigorúan katonai kérdésekről hajlandó tárgyalni, a politikai tartalmú indítványokkal közvetlenül Bécshez kell fordulnia a magyar kormánynak.

Kossuth Görgeyre testálta a vereség ódiumát

Amikor a temesvári katasztrófáról szóló tragikus hírt Guyon tábornok augusztus 10-én meghozta Aradra,  Kossuth azt azonnal és minden megjegyzés nélkül tovább küldte Görgeynek.

A rossz hír hozója, Guyon Richárd tábornokForrás: Wikimedia Commons

Kossuth jól ismerte Görgeyt, és pontosan tudta, hogy a racionális gondolkodású tábornok ilyen körülmények között

már nem fogja tovább folytatni a minden szempontból reménytelenné vált küzdelmet.

 

Kossuth pontosan tudta, hogy Görgey nem fogja tovább folytatni az értelmetlenné vált küzdelmetForrás: Wikimedia Commons

Görgey még intakt, Aradon állomásozó seregét

a Temesvárnál győzedelmeskedő és hatalmas túlerőben lévő ellenség közvetlen bekerítéssel fenyegette.

Emiatt,- a három héttel korábbi helyzethez képest – most már a fegyverletételt sem lehetett feltételekhez kötni.

A világosi fegyverletétel egy 1850 körül készült festményenForrás: Wikimedia Commons

Kossuth ennek a gyászos és nagyon népszerűtlen, megalázó aktusnak az ódiumát testálta át Görgeyre. Az abszolút reménytelenné vált helyzetben Kossuth – a kormány tagjaival együtt – augusztus 11-én lemondott, és a teljes polgári valamint katonai hatalmat Görgeyre ruházat át.

Kossuth Görgeynek írt levele, amelyben felhatalmazza a teljes polgári és katonai hatalommalForrás: Wikimedia Commons

A korlátlan hatalom ekkor már szinte semmit sem jelentett,

hiszen az ország legnagyobb része ellenséges megszállás alá került. Kossuth utolsó, a nemzethez intézett patetikus szózatában többek között ezt írta: „A szerencsétlen harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytassuk."

Kossuth a lemondása után Törökországba menekültForrás: Wikimedia Commons

Kossuth rögtön a lemondása után, az oszmán szultán menedékjogát elfogadva, elhagyta az országot, és törökföldre menekült.

Görgeynek még az akasztófa fenyegető árnyékában sem jutott eszébe az országot és az embereit elhagyni.

A fővezér ezekben a rendkívül súlyos pillanatokban is józanul és taktikusan gondolkodott.

Görgey elhatározta, hogy kizárólag az oroszok előtt hajlandó letenni a fegyvertForrás: Wikimedia Commons

Elhatározta, hogy csak és kizárólag az oroszok előtt teszi le a fegyvert, az osztrákokkal, - a magyar alkotmányosság eltipróival - pedig nem hajlandó tárgyalni, mert ha ezt tenné, de facto elismerné, hogy csak egyszerű lázadásról, nem pedig az önkény ellen felkelt nemzet szabadságharcáról volt szó.

Méltatlan támadások egész sora érte

Görgey a reá ruházott korlátlan hatalom ellenére sem akart egyedül dönteni ebben az országot és hazát érintő a súlyos kérdésben. Összehívta tehát az összes elérhető tábornokot és törzstisztet (köztük néhány későbbi aradi mártírt)

és erre a nyolcvanfős alkalmi tanácsra bízta a végső döntés meghozatalát,

hogy folytassák-e utolsó csepp vérig a kilátástalan harcot, vagy pedig letegyék-e fegyvert.

Az 1849 augusztus 13-i világosi fegyverletételForrás: Wikimedia Commons

Az összegyűlt tábornokok és ezredesek előtt ismertette a helyzetet, azt is megindokolva, hogy miért a fegyverletételt, és az oroszok előtti kapitulációt javasolja.

Azonban önökre bízom a döntés jogát. Ahogy döntenek, úgy fogok cselekedni"

- fűzte hozzá, majd sarkon fordult, és kiment a sátorból, hogy személyes jelenlétével se befolyásoljon senkit a végső döntés meghozatalában.

Görgey a tábornokaira és törzstisztjeire bízta a végső döntés meghozatalát (Barabás Miklós litográfiája)Forrás: Wikimedia Commons

Rövid időn belül visszahívták, és tájékoztatták, hogy két fő kivételével mindenki az oroszok előtti fegyverletételre szavazott. Ezután már csak egyetlen dolog maradt hátra: a fővezér sietve levelet írt Rüdiger tábornagynak, közölve, hogy seregével együtt leteszi a fegyvert a cári csapatok előtt. Augusztus 13-án a Világos mellett elterülő síkon utoljára sorakozott fel a dicső csaták egész sorát megvívó honvédsereg.

A világosi fegyverletétel egykorú metszetenForrás: Wikimedia Commons

A fővezér elléptetett lován katonái előtt, majd megállt, hogy elbúcsúzzon tőlük. Ám egyetlen szó sem jött ki Görgey Artúr torkán: csendes zokogás rázta a magyar szabadságharc legsikeresebb hadvezérének vállait.

Paszkevics és Haynau VilágosnálForrás: Wikimedia Commons

A honvédsereg katonái ezt látva, könnyezve, egy emberként háromszor is dörgő hangon elkiáltották: "Éljen Görgey! Éljen a szabadság!"

Görgey Artúrt hosszú hátralévő élete során méltánytalan támadások egész sora érte,

az őt szapulók kórusát pedig a vitathatatlan érdemekkel rendelkező „turini remete", az emigrációba menekült Kossuth Lajos vezényelte.

Kossuth az emigrációban már árulónak nevezte GörgeytForrás: Wikimedia Commons

Talán a bukás miatti keserűség, vagy az aradi tizenhármak sorsa,

esetleg a véres megtorlás miatti lelkiismeretfurdalás mondatta ki Kossuthtal a Görgeyvel szembeni hazaárulás igaztalan vádját.

Világost kegyetlen Habsburg megtorlás követteForrás: Wikimedia Commons

Görgey Artúr, a magyar szabadságharc egyik legjelentősebb alakja, néma méltósággal viselte az őt ért méltánytalanságokat. 98 éves korában, 1916. május 21-én halt meg Budapesten.