Az oxigénhiány miatt kezdődött tömeges kihalás az ősóceánban

2019.09.02. 18:25

Az őskori Szilur földtörténeti korszak végén, körülbelül 420 millió évvel ezelőtt, egy pusztító, nagy kihalási esemény miatt a tengeri fajok mintegy 60 százaléka eltűnt a Föld felszínéről. A kutatók szerint a bűnös az oxigénkatasztrófa lehet. Eredményeiket a Geology tudományos folyóiratban jelentették meg.

Az ősóceán minden területéről eltűnő oxigén

A kutatók évek óta próbálják megérteni a Föld történetének egyik legdrámaibb kihalási eseményét. A Floridai Állami Egyetem kutatói most megerősítették, hogy a pusztítást ért egy jól ismert bűnös a felelős: a gyors és az ősóceán minden területéről eltűnő oxigén. A régóta megoldásra váró „paleoklimatikus rejtély" azonban újabb aggodalmakat vet fel az óceánjaink jelenlegi állapotával kapcsolatban.

A dinoszauruszoknál egyértelmű a kihalás okaForrás: MGA / Science Photo Library

Más, híres tömeges kipusztulási eseményektől eltérően – amelyek szorosan összekapcsolhatók más, „apokaliptikus balesetekkel", például meteor becsapódással vagy vulkánkitörésekkel – eddig nem tudtak magyarázatként hasonló, látványosan romboló okokat felsorakoztatni, ami a szilur-korszakbeli eset mellé.
Ez az egyike annak a kevés kihalási eseménynek, amely összehasonlítható a jelenleg zajló biológiai sokféleség nagymértékű pusztulásával, és értékes adatokkal szolgálhat a jövőbeli éghajlati forgatókönyvekhez – magyarázta Seth Young, a tanulmány társszerzője, a Department of Earth, Ocean and Atmospheric Science professzora.

Úttörő kutatási stratégiát alkalmaztak

A kutatók azt már régóta tudják, hogy ebben az időszakban a Föld egy hosszú, meleg üvegház fázisban volt, és meleg, sekély tengerek borították az egyenlítői szárazföldeket. Azt is ismerik, hogy a kihalási esemény összefüggésben lehet a Föld szénciklusával, amelynek során hatalmas mennyiségű szerves anyag okozott jelentős éghajlati és környezeti változásokat. Ám az időzítés nem passzol.
Addig az nem volt világos, hogy az események időzítése hogyan kapcsolható össze az éghajlati zavarokkal, és hogy volt-e közvetlen bizonyíték arra, hogy az elterjedt alacsony oxigéntartalmú körülmények okozhatták-e a tömeges kipusztulást – mondta Chelsie Bowman, az FSU doktori hallgatója, a tanulmány vezetője, aki munkatársaival úttörő kutatási stratégiát alkalmazott az eset megoldására.

A tömeges kihalási esemény végére a világtenger üres lett. Kész csoda, hogy az élet újra fejlődésnek indult a súlyos katasztrófa utánForrás: Reddit

Fejlett geokémiai módszereket (tallium-izotópot, a mangánkoncentrációt és a képalkotó izotóp méréseket) alkalmaztak a lettországi és a svédországi kulcsfontosságú helyeken, ahol rekonstruálni tudták az óceán oxigénkatasztrófáját a globális szénciklus későbbi változásainak függvényében.

A csapat új és meglepő eredményei megerősítették a kutatók eredeti hipotézisét, miszerint a rekordméretű kipusztulási eseményt az óceán oxigénellátásának visszaesése okozhatta.

A mérések egyértelmű kapcsolatot mutatott a víz oxigénkatasztrófája és a kihalás fokozatos jellege között.

Zavaró kapcsolatot fedeztek fel a mai állapotokkal

Kutatásaik azt is felfedték, hogy a tömeges kipusztulást valószínűleg részben a szulfidos óceáni körülmények fokozódása is okozhatta.
A kutatásunk először mutat egyfajta mechanizmust a megfigyelt fokozatos kihalási események okairól, amelyek először egybeestek az óceán oxigénellátásának csökkenésével, amit még ennél is súlyosabb és mérgezőbb óceáni körülmények követtek – sorolta Bowman.

Az őskori Szilur földtörténeti korszak végén a tengeri fajok 60 százaléka eltűntForrás: Wikimedia Commons

A kutatók azonban rámutattak arra is, hogy a világ óceánjaiban manapság is egyre csökken az oxigénellátás, ami „zavaró előfutárként" is szolgálhat.
Talán ez lehet a kezdeti lépés egy újabb tengeri tömegpusztulás felé – figyelmeztetett Jeremy Owens, a Department of Earth, Ocean and Atmospheric Science professzora. – A távoli múlt ökológiai válságaiból még ma is fontos tanulságok vonhatók le.