Az angol herceg, aki egy boroshordóban halt meg

2019.09.23. 20:56

Számos hajmeresztő kivégzési módszert alkalmaztak a 15. században, de  időnként akadt olyan, amely még ezekre is rálicitált. Plantagenet György clarence-i herceg árulásokkal és megbocsátásokkal teli élete során egy óvatlan pillanatban a rossz oldalt választotta a középkori Anglia leghíresebb küzdelmében, a Rózsák háborújában. A nemesi rang azonban bizonyos előjogokkal járt, így saját maga választhatta meg  halálnemét, amikor fény derült árulásnak minősített titkára. Györgyöt saját kérésére egy különleges csemegének számító malvázia szőlőből készült édes borba fojtották.

„Semmi sem betegít meg jobban egy országot, mint amikor saját népe tagjai harcolnak egymás ellen."
(Philippa Gregory: A fehér királyné című könyvéből)

Kaotikus történelmi időben született

Az ifjú angol herceg, Plantagenet György 1449. október 21-én született az írországi Dublinban. A York-házi angol nemes, Plantagenet Richárd és Cecily Neville harmadik túlélő fia hat testvérével együtt uralkodói neveltetésben részesült.

A helyzet azonban korántsem volt ennyire egyszerű: ekkoriban javában zajlott a Rózsák háborúja,

a középkori Anglia több mint három évtizeden át tartó dinasztikus küzdelme,

ahol a III. Eduárd angol királytól származó Lancasterek és a Yorkok vetélkedtek a hatalomért. Mindkét tábor tagjai a Plantagenet-dinasztia tagjai voltak, amivel jogot formálhattak a koronára.

York vitája Somersettel VI. Henrik jelenlétében James William Edmund Doyle 1864-es festményénForrás: Wikimedia Commons

A több szakaszból álló ellenségeskedés 1455-től 1487-ig tartott, amely az ellenérdekű felek jelképeiről, a vörös és a fehér rózsáról kapta a nevét.

A Lancaster-ház tagjának született, mentálisan beteg VI. Henrik (György unokatestvére) egyéves volt, amikor apja meghalt, így csecsemőként került a trónra, akit gyámjai és tanácsadói szándékosan erélytelen báburalkodónak neveltek.

A rózsák háborúja több mint három évtizedig tartottForrás: Wikimedia Commons

Ezekben az időkben bukkant fel az analfabéta parasztlányból lett nemzeti hős, Jeanne D'Arc, aki  sorozatos győzelemre vezette a francia seregeket, az angolok pedig sorra vesztették el franciaországi hódításaikat.

E kaotikus helyzetben  Anjou Margit francia hercegnő hamarosan trónörökössel ajándékozta meg az uralkodót.

Westminsteri Eduárd megérkezése azonban kellemetlenül érintette a yorki Plantagenet Richárdot, a korona „aktuális" várományosát.

Konok szembenállással szerezte meg fiainak a koronát

A Rózsák háborúja egyik legfontosabb összecsapásában, az első Saint Albans-i ütközetben fordult a kocka. Amikor 1455 májusában a York-párti sereg győzött a király seregei felett, és VI. Henrik fogságba esett, Anglia kormányzása az örökké felfelé törő Plantagenet Richárd kezébe került.

VI. Henrik uralkodása alatt tört ki a Rózsák háborúja, és Calais kivételével Anglia elvesztette franciaországi birtokaitForrás: Wikipedia

György édesapja, korának egyik legnagyobb hatalmú főuraként hatalmas politikai ambíciókkal rendelkezett.

Világéletében arra törekedett, hogy magának vagy örököseinek szerezze meg az angol koronát. Eltökéltségének köszönhetően végül két fiából is angol király lett, bár egyikük megkoronázását sem élhette meg, mert életét vesztette a wakefieldi csatában.

IV. Eduárd poszthumusz portréjaForrás: Wikimedia Commons

IV. Eduárd kétszer lépett trónra: 1461-ben, illetve másodszorra 1471-ben koronázták meg (és második uralkodása idején végleg leszámolt az örök ellenséggel, a Lancaster-házzal), III. Richárddal pedig 1483-ban.

És hogy hol maradt a középső fiú, György? 

Természetesen az udvarnál, ahol hűen szolgálta testvéreit és egyben királyait.

Emiatt az örökösnek érzett hátrány következtében azonban  nem talált megnyugvást.

A „királycsináló" egyik lányát vette feleségül

Pedig amikor bátyja, IV. Eduárd trónra lépett, fiatal kora ellenére kinevezte testvérét Clarence hercegének, majd egy év múlva Írország katonai parancsnokának. Az ifjú György kezdetben a király hűséges támogatójaként is tevékenykedett. 

Plantagenet György, IV.Eduárd angol király öccse hatalomra vágyottForrás: IMBD

Élete azonban akkor vett drasztikus fordulatot, amikor testvére akarata ellenére feleségül vette a „királycsináló" hírében álló Warwick grófjának lányát, Isabelt. A hitves örökölte édesapja becsvágyát és kitűnő stratégiai érzékét. Ráadásul volt ebben egy kis családi reváns is: annak ellenére, hogy IV. Eduárd uralkodásának első három évében, az északon folyó háború idején,  Warwick grófjától kapta a legnagyobb támogatást, a király fokozatosan eltávolodott  tőle.

IV. Eduárd és Woodville Erzsébet a nagysikerű filmsorozatbanForrás: IMBD

Kapcsolatuk akkor romlott meg végleg, amikor IV. Eduárd a gróf ellenkezésével nem törődve feleségül vette a York-házból származó Woodwille Erzsébetet, gazdaggá téve annak családját.

Warwick grófja lassan végleg kiszorult a legbelsőbb körből, ezért a sértett férfi a veje bizalmát és támogatását igyekezett megszerezni egy jól kidolgozott államcsínyhez.

Lázadást szított Anglia északi részén

A király öccse 1469-ben felkelést és lázadást robbantott ki az ország északi részén, majd elfogatta IV. Eduárdot. Miközben az uralkodót fogságban tartották, kivégeztették felesége édesapját és egyik testvérét.

Philip James de Loutherbourg ábrázolása a bosworth-i csatárólForrás: Wikimedia Commons

Miután  kiderült az árulásuk, Franciaországba menekültek, ahol több hónapig tartó diplomáciai tárgyalás után kibékültek régi ellenségeikkel, többek között a korábbi király, VI. Henrik feleségével, Anjou Margittal is.

Az Angliába diadalmasan visszatérő Warwick grófja és Plantagenet György száműzetésbe kényszerítette IV. Eduárdot, és egy időre visszaültette a trónra a bolondnak bélyegzett VI. Henriket.

Kibékült régi ellenségével, Anjou MargittalForrás: Wikimedia Commons

Néhány hónap alatt azonban minden megváltozott: Clarence hercege hamar csalódott a grófban annak fondorlatos cselszövései miatt, ezért úgy döntött, hogy visszatér inkább a testvére oldalára, és őt támogatja az angol trón visszaszerzésében.

Amikor a régi király visszatért Angliába, a két uralkodó seregei összecsaptak Barnetnél. A csata nem csak IV. Eduárd újabb dicsőségét, hanem Richard Neville vesztét is okozta, aki életét vesztette a harcmezőn.

A király csak látszólag bocsátott meg

A király nagylelkűen megbocsátott a fivérének, aki a későbbi összecsapások során  bebizonyította a York-ház melletti hűségét.  A látszat ellenére Eduárd azonban nem felejtett, és György sem tudta figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy bátyjának nem született fia, ezért jó esélye lehet arra, hogy valamikor trónra léphessen. De rossz taktikát választott.

A clarence-i herceg ráadásul hamarosan féltékeny lett másik testvérére, a jövőbeli III. Richárdra is.

A herceg szép lassan paranoiássá vált, és egyre több emberben látta az ellenséget.

III. Richárd és felesége, Anne Neville portréja a cardiffi kastély egyik rózsaablakánForrás: Wikimedia Commons

A királlyal való kapcsolata akkor romlott meg végleg, amikor 1476-ban elhunyt felesége helyett  Burgundi Máriát, mint a kontinens egyik hatalmasságának lányát szemelte ki új hitvesének.  IV. Eduárd azonban elutasította a frigyet.

Ez az ügy hamarosan annyira elmérgesedett a két fivér között, hogy Györgyöt a trón megszerzését célzó cselszövéssel vádolták meg.

Az ősi, csaknem egy évezredes múltra visszatekintő királyi rezidencia, a Tower London egyik szimbólumaForrás: Wikimedia Commons

1477-ben elfogták a herceg egyik csatlósát, egy John Stacey nevű oxfordi csillagászt, aki a kínzás hatására beismerte, hogy két másik társával együtt egy merényletet szerveztek a király ellen, amihez  a „fekete mágiát" is igénybe vették.

Plantagenet Györgyöt a „megerősített vádak" alapján letartóztatták, és börtönbe vették.

Az ellene felhozott vádpontok között  a király megrágalmazása, az uralkodó elleni lázadás előkészítése, valamint az árulás is szerepelt.

Kedvenc italát választotta a halálos ítéletben

György egy ideig a londoni Towerben raboskodott, majd 1478 januárjában nyilvánosan is megvádolták a király elleni lázadással.

Az uralkodó öccsét végül a parlament mindkét háza halálra ítélte.

A férfit még ugyanebben az évben, február 18-án, titokban végezték ki. A módszerről azonban nem egyértelműek a történelmi források: ami bizonyos, hogy nem fejezték le a nemesi szokásnak megfelelően, hiszen a később exhumált holtteste sértetlen volt.

Plantagenet György nem vetette meg a jó borokatForrás: Pinterest

A legenda szerint a király megengedte öccsének, hogy kiválassza a kivégzés módját, aki a különleges csemegének számító malvázia szőlőből készült édes borba fojtását kérte.

Úgy hírlik, hogy egy 570 literes hordóba töltött nemes nedűbe fojtották bele, ami nem mellesleg a herceg kedvenc italának számított.

A legenda szerint egy hordónyi nemes borba fojtották bele saját kéréséreForrás: Pinterest

Egy másik elmélet szerint a halott herceg testét „tartósították" is a borban, amit a Tewkesbury apátságba szállítottak a temetés előtt. Bátyja, IV. Eduárd ezután már csak öt évig ülhetett Anglia trónján. Halála után házasságát érvénytelennek nyilvánították, és örökösét is kiiktatták ezzel az törvényes uralkodók sorából.

A belviszályokkal teli időben a trónra Eduárd és György testvére, Richárd ülhetett. A királyt azonban néhány évnyi uralkodás után letaszította innen a trónkövetelő VII. Henrik, az első Tudor-házi uralkodó.