1976-1977-ben a Viking-űrszondák leszálló egységei olyan kísérleteket végeztek a Marson, amelyek célja az élet jelenlétének kimutatása volt.
A három kísérletsorozatban a felszíni rétegből vett mintákat vizsgálták különféle módszerekkel, feltételezve, hogy az esetleges marsi élőlények anyagcseréjének fontos eleme a légköri szén-dioxid (vagy szén-monoxid). A kísérletek lényegi eleme az volt, hogy a marsi talajhoz nitrogénes tápoldatot kevertek, majd a mixtúrát jelzőanyagként funkcionáló radioaktív szénizotóppal látták el.
Az elgondolás szerint a tápoldat beindította volna a feltételezett organizmusok anyagcseréjét, ami a radioaktív szén kibocsátásával jár együtt.
Az eljárást több ezerszer tesztelték földi talajmintákkal, minden egyes esetben sikerrel érzékelték az élőlények aktivitását.
A Labeled Release néven ismert vizsgálat vezetője maga Gilbert Levin volt. A korai eredmények mindenki várakozását felülmúlták:
az egymástól több ezer kilométerre lévő két szonda műszerei kimutatták, hogy a vörös bolygó talajában a landolási helyszínnél mikroorganizmusok vannak jelen.
A további elemzések azonban cáfolták a kezdeti megállapításokat, így végül a NASA szimpla szervetlen kémiai reakcióknak titulálva elvetette a felfedezéseket. Levin szerint ugyanakkor a legújabb kutatások alapján újra kellene értékelni a Viking-küldetés eredményeit.
Az elmúlt pár évben begyűjtött bizonyítékok arra utalnak, hogy
A Marson több lehetséges módja van a metántermelődésnek
Ha léteznek még rajta mikrobák, azok is szolgálhatnak a metán forrásaként. A távoli múlt mikroorganizmusai által termelt metánt magába rejthette a jég is, amely olvadásakor felszabadulhat a gáz a légkörbe. Bizonyos geológiai folyamatok is termelhetnek metánt, nincs feltétlenül szükség biológiai folyamatra. Ilyen a szerpentinizáció, egy hőt és vizet igénylő kőzetátalakulási folyamat a kéregben. A metán ebben az esetben a folyamat mellékterméke. A metánszivárgás ismert folyamat a Földön a tektonikus törésvonalak mentén és természetes gázmezőkön.A kutatót az is zavarja, hogy a leendő, Marsra indítandó rover, a Mars 2020 nem rendelkezik az élet kimutatására alkalmas műszerrel. Ehelyett a robot a talajmintákat a földre küldené vissza, amit a tudósok laboratóriumban elemeznének.
Levin szerint ma már eljutott a technika fejlettsége odáig, hogy a Viking-űrszondák eszközeinél jóval érzékenyebb életdetektáló szerkentyűket állítsanak „csatarendbe", többek között erre is ösztönzi cikkében kutatótársait.