A Delaware-i Egyetem kutatói a 3D-ben nyomtatott korallokat, mint potenciális „helyettesítő eszközöket" vizsgálták.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a zátonyoknál élő halak elfogadják-e ezeket a mesterséges korallokat élőhelyként, mert ha elutasítják azokat, akkor ezek a forradalmi eszközök nem tudnak segíteni a zátonyok újjáépítésében
– mondta Danielle Dixson, az UD's College of Earth, Ocean and Environment's School of Marine Science and Policy professzora, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók bebizonyították, hogy a háromdimenziós nyomtatott tárgyak
nem befolyásolják a korallsügérek és más korall-lakók viselkedését vagy az újonnan betelepülő korallok esélyeit.
A szakemberek arra jutottak, hogy ezek előállításához nagyfokú eredményességgel használhatnak biológiailag lebomló anyagokat, például a kukoricakeményítőt, ami különösen fontos az óceánok szennyezettségével összefüggő kérdések miatt.
A tesztek során a korallok környékén élő leginkább jellemző halakat egy tartályba helyezték, amelyben a közönséges korallok közé 3D-s példányokat is rejtettek. A kutatók azt figyelték meg, hogy a halak melyik élőhelyet részesítik leginkább előnyben.
A viselkedési elemzésből végül arra következtettek, hogy a halak egyáltalán nem tettek különbséget azok között, miközben aktivitási szintjük is változatlan maradt, függetlenül az élőhelytől.
Meglepve tapasztaltuk, hogy a halak ugyanúgy viselkednek egy természetes vagy mesterséges korallváz közelében
– magyarázta Emily Ruhl, az UD hallgatója, a tanulmány első szerzője. – Úgy gondoltuk, hogy a természetes élőhely majd más viselkedést vált ki az állatokból, de őket csak az érdekelte, hogy biztonságos helyre, védelembe tudjanak vonulni.
Amikor a korallzátonyok lebomlanak, gyakran elveszítik a szerkezeti komplexitásukat is.
Az életük nagy részét a zátonyokon töltő halaknak azonban táplálékra és menedékre van szükségük. A 3D-ben nyomtatott, biológiailag lebomló élőhelyek azonban a táj részévé válva igen hasznosak lehetnek, amikor az élő korallok már eltűnőben vannak.
A kutatók eredményeiket a PLOS ONE tudományos folyóiratban tették közzé.