Ítéletnapi fény villant fel a Jeges-tenger felett

2019.10.30. 21:47

1961. október 30-án kora reggel a szovjet légierő egyik speciálisan átalakított, hófehérre festett Tupoljev Tu-95 típusú stratégiai nehézbombázója elemelkedett a magasba, a világtörténelem valaha volt legfélelmetesebb termonukleáris fegyverével, a Cár-bombával a hasában. A szupertitkos program agytrösztje még jóval az éles akció előtt több modellszámítást is elvégzett az elképesztő pusztító erővel rendelkező hidrogénbomba felrobbanásának várható hatásairól, de ennek ellenére, senki sem tudta pontosan, hogy mi fog történni azokban a pillanatokban, amikor a vakító ítéletnapi fény felvillan Novaja Zemlja szigete felett.

„Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója"
(Részlet a Bhagavad-gítából)

A baba sikeresen a világra jött

Még ki sem tört a második világháború, amikor 1939. augusztus 2-án a náci Németország titkos atomkutatásai miatt aggódó Albert Einstein és a magyar származású Szilárd Leó levelet írt az Egyesült Államok elnökének, Franklin D. Rooseveltnek, amelyben arra hívták fel az elnök figyelmét, hogy mekkora veszélyt jelentene, amennyiben Adolf Hitler jutna elsőként az atomfegyver birtokába.

Albert Einstein és Szilárd Leó az amerikai elnöknek címzett közös levelük megírása közbenForrás: Wikimedia Commons

Miután az 1941. december 6-i Pearl Harbor elleni japán támadás után Amerika belépett a háborúba, a Harmadik Birodalom európai hadszíntéren addig elért katonai sikereinek hatására is, Roosevelt 1942-ben hozzájárult a szupertitkos Manhattan-terv, az amerikai atomprogram elindításához.

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök 1942-ben aláírta a Manhattan program elindításáról szóló elnöki rendeletetForrás: Kongresszusi Könyvtár

Mint utóbb kiderült, a hírszerzés erősen túlértékelte a német nukleáris program jelentette fenyegetést,

amelyet a világhírű Nobel-díjas atomfizikus, Werner Heisenberg irányított. Roosevelt elnök azonban mindenféleképpen el akarta kerülni, hogy atombomba jusson Hitler kezébe.

Heisenberg (a kép bal szélén) és Niels BohrForrás: Wikimedia Commons

A Manhattan-terv élére kinevezett Robert Oppenheimer, és a csoportjában dolgozó számos kiváló amerikai, olasz, illetve magyar származású fizikus erőfeszítéseinek köszönhetően, 1945 nyarára elkészült az első, a sajátos Trinity (Szentháromság) kódnevet kapott implóziós-szerkezetű plutóniumbomba,

amellyel - mint a világtörténelem első kísérleti atomfegyverével-,

1945. július 16-án, az új-mexikói White Sand bázison sikeres tesztrobbantást hajtottak végre.

Neumann János magyar matematikus (a képen balra)  és Robert Oppenheimer, a Manhattan terv tudományos vezetőjewikipédia - Gammagaba

Az éppen a potsdami konferencián tartózkodó Harry Truman elnököt „A baba sikeresen a világra jött" lakonikus rövidségű kódolt táviratban értesítették az eredményes tesztről.

Egykorú felvétel az első amerikai kísérleti plutóniumbomba, a Trinity felrobbantásárólForrás: Wikimedia Commons

Az elnök először a konferencián résztvevő Winston Churchill-lel osztotta meg a nagy hírt,

majd a brit miniszterelnökkel tanácskozva úgy döntöttek, hogy Sztálint is beavatják, akivel Truman közölte:  Amerika minden addiginál pusztítóbb, a háború sorsát eldönthető fegyver birtokába jutott.

Sztálin, Truman, és Churchill a potsdami konferenciánForrás: Wikimedia Commons

Churchill úgy vélte, hogy a lelkesen helyeslő Sztálin nem ismerte fel az amerikai elnök közlésének jelentőségét, ám ebben a brit miniszterelnök tévedett.

A szovjet Állami Honvédelmi Bizottság - amelynek Sztálin állt az élén-,  1943-ban külön titkos kutatócsoportot állított fel Igor Kurcsatov akadémikus vezetésével az atombomba előállítására, csakhogy az oroszok a háborús évek alatt már nem tudták behozni az amerikai atomkutatásokkal szemben fennálló lemaradásukat.

Annyira lehet megbízni benne, mint Hitlerben, vagy Al Caponéban!

A Hirosimára 1945. augusztus 6-án ledobott „Little Boy" (Kisfiú) kódnevű uránium, majd a három nappal később Nagaszakira vetett " Fat Man" (Kövér ember) nevet viselő plutóniumbomba bevetése mély aggodalommal töltötte el Sztálint, aki a szovjet atomkutatások felgyorsítására adott utasítást.

Balról az augusztus 6-i hirosimai, jobbról pedig az augusztus 9-i Nagaszaki ellen végrehajtott atomtámadás gombafelhőjeForrás: Wikimedia Commons

Roosevelt halála után jelentősen megromlott a szövetséges nagyhatalmak között fennálló, és addig is kényes egyensúlyon alapuló viszony. A Rooseveltet követő új elnök, Harry Truman már korántsem tanúsított olyan feltétlen bizalmat Sztálin iránt, mint az elődje.

Sztálin Truman és Churchill társaságában az 1945 júliusi potsdami konferencián. Truman sokkal kevésbé bízott a szovjet diktátorban, mint elődje, RooseveltForrás: Wikimedia Commons

Annyira lehet megbízni benne, mint Hitlerben, vagy Al Caponéban"

– írta feleségének, Bless-nek egyik bizalmas levelében a szovjet diktátorról. A Vörös Hadsereg által elfoglalt közép-kelet-európai országok kíméletlen szovjetizálása, valamint a polgárháborút kirobbantó görög kommunisták leplezetlen moszkvai támogatása miatt Truman kijelentette: „Elegem van a szovjetek dédelgetéséből!"

Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök Rákosi Mátyás társaságában. Trumant felháborította a Vörös Hadsereg által megszállt országok erőszakos szovjetizálásaForrás: Wikimedia Commons

Az elnök nevével fémjelezett, és 1947-ben meghirdetett feltartóztatási doktrínával a hidegháború új szakaszába lépett,

amelyet az egymással szemben álló két szuperhatalom között egyre jobban kiéleződő fegyverkezési verseny jellemzett.

Truman 1947-ben hirdette meg a feltartóztatás doktrínájátForrás: Congress Library

A kölcsönös elrettentési politikában pedig a nukleáris fegyverek kapták a főszerepet. A szovjet atomprogram vezetője, Igor Vasziljevics Kurcsatov akadémikus, a leningrádi (ma: Szentpétervár) Műszaki Fizikai Intézet magfizikus-professzoraként kezdett el behatóbban foglalkozni a radioaktivitás, majd a maghasadás kérdéseivel,

és 1940-ig több fontos tanulmányt is publikált e tárgyban.

 

Igor Kurcsatov fiatal tudósként, az 1930-as évek elején kezdett el magfizikai kérdésekkel foglalkozniForrás: Origo

Ennek köszönhette, hogy 1943-ban őt nevezték ki a titkos szovjet atomprogram élére.

Kurcsatov valamint öt vezető munkatársa 1946. december 24-én helyezték üzembe az első működőképes szovjet atomreaktort,

ezzel pedig megnyílt az út az atombomba megalkotásához szükséges hasadóanyag előállítására.

Sztálin sürgette a szovjet hidrogénbomba megépítésétForrás: Ria/Novosti/Archive

1949. augusztus 29. fontos mérföldkőnek számít a hidegháború történetében: ezen a napon robbantották fel az első kísérleti szovjet atombombát, amivel az Egyesült Államok atommonopóliuma mindörökre megszűnt.

Teller Ede lett a "hidrogénbomba atyja"

A hidegháború hiszterizált légkörében az atommonopólium elvesztése új kihívás elé állította az Egyesült Államokat. Az atommonopóliumától megfosztott Amerika mindent megtett, hogy helyreállítsa a nukleáris fegyverkezésben korábban elfoglalt vezető szerepét, amit a fúziós, vagy ismertebb nevén a hidrogénbomba rendszerbe állításával láttak elérhetőnek.

Teller Ede Hermann Mark jóvoltából kezdett elmélyedni a kvantumfizikábaForrás: AFP/Getty Images/Stf

A hidrogénbomba kifejlesztésének egy Amerikába kivándorolt magyar elméleti fizikus, Teller Ede vált a kulcsfigurájává,

akit később a "hidrogénbomba atyjaként" emlegettek.

Teller professzor George Gamow-val együtt már 1938-ban kidolgozta a termonukleáris fúzió elméletét.

George Gamow a Washington Egyetem tanáraként hívta meg maga mellé Teller Edét társprofesszornakForrás: Totally History

A 20. század egyik legjelentősebb magyar származású elméleti fizikusa olyan nagy nevek mellett dolgozott, mint amilyenek  az első amerikai atombomba megalkotásában is komoly szerepet játszó Enrico Fermi, a kavntumfizika egyik nagy ikonja, Niels Bohr, illetve a határozatlansági relációt felfedező  Werner Heisenberg voltak.

Enrico Fermi, Nobel-díjas olasz elméleti fizikus, az első működő atomreaktor konstruktőreForrás: Department of Energy

Teller Ede még 1942-ben, - amikor Chicagóban a Nobel-díjas Enrico Fermi mellett az első amerikai atomreaktor megépítésén dolgozott -, vetette fel először azt az ötletet,

hogy a maghasadás elvén alapuló atombomba segítségével be lehetne indítani a termonukleáris fúziót.

Teller, - akit meghívtak a Manhattan-programba is – ettől számítva kezdett el behatóbban foglalkozni a szuperbomba lehetőségével.

Teller Ede fantáziáját megragadta a kvantumfizika, amelyben maradandót alkotottForrás: Pinterest

Teller Ede elméleti munkásságának köszönhetően, a magyar származású professzor valamint Stanislav Ulam vezetésével 1952-re elkészült az Egyesült Államok (és a világtörténelem) első termonukleáris bombája.

Stanislaw Ulam kiszámította, hogy a sugárzásveszteség miatt csak a deutérium nem alkalmas a termonukleáris fúzió létrehozásáhozForrás: Wikimedia Commons

A 10,4 megatonnás Ivy Mike kódnevű kísérleti hidrogénbombát 1952. november elsején robbantották fel a csendes-óceáni Marsall-szigetek egyik atollján.

Amerika 1952-ben robbantotta fel az első kísérleti hidrogénbombáját, a marsall-szigetekenForrás: Wikimedia Commons

Az Ivy Mike robbanószerkezetében egy hagyományos, úgynevezett fissziós atombomba indította be a cseppfolyós deutérium magfúzióját. (Amíg a fissziós atomfegyverekben az atommag hasadása, addig a termonukleáris eszközökben a magfúzió, pontosabban két hidrogénatom héliumatommá egyesülése szabadítja fel a nukleáris energiát.)

Pártkongresszus, hidrogénbomba robbantással színesítve

A szovjet politikai és katonai vezetést valósággal sokkolta az első amerikai kísérleti hidrogénbomba sikeres felrobbantásának híre.

A Kurcsatov-csoport erőfeszítésének köszönhetően tíz hónappal később, 1953. augusztus 12-én a Szovjetunió is behozta lemaradását, és felrobbantotta első kísérleti termonukleáris fegyverét, egy 400 kilotonna hatóerejű hidrogénbombát.

Kurcsatov akadémikus kulcsszerepet játszott a szovjet hidrogénbomba megalkotásábanForrás: Origo

Az ezt követő években mindkét szuperhatalom katonai nukleáris kutatóintézeteiben az egyre nagyobb erejű termonukleáris fegyverek kifejlesztésén kezdtek el dolgozni.

A Szovjetunióban az 1950-es évek közepén, központi utasításra fogtak hozzá a valaha létezett legpusztítóbb termonukleáris fegyver, az AN602-es kódjelű hidrogénbomba kifejlesztéséhez,

a szovjet katonai atomkutatás egyik titkos központjában,

a Nyizsnij Novgorod-i körzethez tartozó Arzamsza-16 zárt városban.

A Cár-bomba volt a világtörténelem legerősebb tömegpusztító fegyvereForrás: Origo

Az utóbb a Cár-bomba nevet kapott atomfegyver kifejlesztésében a Szovjetunió legelismertebb magfizikusai, köztük Viktor Adamszkij, Jurij Babajev, Jurij Trutnyev, valamint a rendszerkritikussága miatt később hatósági üldözésnek kitett és száműzetésbe kényszerített Nobel-békedíjas Andrej Szaharov vettek részt, Jurij Boliszovics Hariton akadémikus vezetésével.

Andrej Szaharov szovjet atomfizikus, aki részt vett a Cár-bomba kifejlesztésében, később a rendszer ellenségévé váltForrás: Origo

Az „Iván" becenevet viselő AN602-es kísérleti termonukleáris fegyver hatóerejét eredetileg 100 megatonnára tervezték,

ám egy ekkora bomba felrobbanásának kiszámíthatatlan következményeitől még maguk a tervezők is visszariadtak.

Az AN602, vagy ismert nevén a Cár-bomba makettjaForrás: Wikimedia Commons

A végül 50 kilotonnás hatóerőre korlátozott háromfokozatú termonukleáris fegyver már 1959-re elkészült, de a nemzetközi helyzetben  bekövetkezett átmeneti enyhülésre figyelemmel, a szovjet pártvezetés ekkor még a kísérleti robbantás elhalasztása mellett döntött.

Hruscsov megszemléli Garry Powers, a Szovjetunió felett 1960 május elsején lelőtt U-2 gépének kiállított roncsaitForrás: Wikimedia Commons

Nem kellett azonban túl sokat várni ahhoz, hogy ismét borongóssá váljon a világpolitika horizontja.

Az 1960. május elsején a Szovjetunió légterében bevetés közben lelőtt amerikai U-2 magassági kémrepülőgép ügye, valamint a berlini válság ismét kiélezte a két nagyhatalom közti viszonyt, ami miatt Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP első titkára 1961. július 10-én kiadta az utasítást a „Cár-bomba" felrobbantására.

Hruscsov az SZKP XXII. pártkongresszusának idejére időzítette a Cár-bomba felrobbantásátForrás: RIA Novosti/Savostjanov

Hruscsov elsősorban a szovjet nukleáris fölényt bizonyító erődemonstrációnak szánta a szuperfegyver felrobbantását, amit - ezt kihangsúlyozandóan –  az SZKP október végére összehívott XXII. kongresszusának idején kellett végrehajtani.

Halálos versenyfutás a rohamosan csökkenő idővel

1961. október 30-án kora reggel, az arhangelszki körzetben fekvő Vaenge légi bázis betonján, alapjáraton pörgő légcsavarokkal várakozott a startengedélyre az a speciálisan átalakított és hófehér fényvédő festéssel ellátott Tupoljev TU-95V típusú négyhajtóműves stratégiai bombázó,

amelynek bombakamrájában minden idők legpusztítóbb fegyvere,

a 8 méter hosszú és 27 tonna tömegű Cár-bomba lapult.

A Tupoljev Tu-95 (NATO kódneve: Bear, "Medve") négy turbóprop hajtóműves szovjet-orosz hadászati bombázóForrás: Wikimedia Commons

Amikor a torony megadta a felszállási engedélyt, a gépparancsnok ütközésig előretolta a gázkarokat. A négy, egyenként 15 ezer lóerős Kuznyecov gázturbinás hajtómű felbőgött, és a „Medve" egyre jobban gyorsulva végigrobogott a betonon, hogy a futópálya végén halálos terhével a levegőbe emelkedjen.

A Cár-bomba felrobbanásának helyszíneForrás: Wikimedia Commons

A TU-95, bombakamrájában a rettenetes erejű tömegpusztító eszközzel fokozatosan gyűjtötte a magasságot,

majd miután a parancsnok jobbfordulóba döntötte a gépet, északkeletnek, a sarkkörön túl fekvő Novaja Zemlja szigete felé vette az irányt.

Senki, a Cár-bombát hordozó Tu-95 személyzete sem tudta pontosan,hogy milyen hatása lesz az 50 megatonnás Cár-bomba felrobbanásának (a kép illusztráció)Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a gép az előírt 10 500 méteres magasságon elérte a bevetési körzetet, a TU-95 személyzete vastag fekete szemüveget vett fel. A bombavető tiszt, a kapott parancs szerint rendben kioldotta a képletes apokalipszis eljövetelével fenyegető pusztító eszközt.

A speciális kialakítású Tu-95 kioldja a Cár-bombátForrás: Origo

Az útjára engedett „halál angyala" széles ejtőernyőjén függve, némán süllyedt lefelé.

Az időzítőszerkezetet – amely a légnyomás változását érzékelte – úgy kalibrálták, hogy a földfelszínhez képest 4200 méter magasban aktiválja a termonukleáris reakciót beindító atombombát.

Az ejtőernyőn aláereszkedő Cár-bomba fotójaForrás: Wikimapia

Noha végeztek előzetes modellszámításokat a gigantikus robbanás várható hatásairól,

valójában senki sem tudta pontosan, hogy mi fog történni, amikor felvillan az ítéletnapi fény.

Ekkora energiát ugyanis még sohasem szabadított el az ember.

A kifejezetten erre a célra megépített Tu-95 hasán jól látszik a Cár-bombát befogadó, és a gép törzséből kidudorodó bombakamraForrás: Wikimapia

Alighogy a bombázótiszt kioldotta a TU-95 halálos terhét, a gép maximális sebességgel kezdett elmenekülni a hamarosan bekövetkező termonukleáris robbanás epicentrumának körzetéből.

Soha nem szabadított fel ember akkora energiát, mint amilyen a Cár-bomba felrobbanásakor szabadult felForrás: Origo

A pilóták homlokán hideg verítékcseppek gyöngyöztek, miközben fél szemmel az egykedvűen ketyegő stopper mutatóját lesték, hiszen halálos versenyfutásban álltak az idővel.

Ítéletnapi fény villan fel Szibéria egén

1961. október 30-án, helyi idő szerint pontban 11 óra 32 perckor egy másik nap kelt fel hirtelen Novaja Zemlja felett. Az ítéletnapi felvillanás nyomán kialakult hatalmas, rohamosan növekvő és vörösen izzó tűzgömb pillanatok alatt elérte a felszínt,

és csak hajszálon múlott, hogy nem nyelte el a teljes sebességgel, kétségbeesetten távolodó bombavető gépet.

 

A bomba felrobbanása erős szeizmikus lökéshullámokat keletkeztetett, amelyek háromszor megkerülték a Földet (a kép illusztráció)Forrás: Origo

A termonukleáris robbanás hőhatása olyan erős volt, hogy az epicentrumtól 100 kilométeres távolságra is még harmadfokú, halálos égési sérülést okozott volna.

A gigászi felvillanás fényhatását az 1000 kilométer távolságra fekvő Finnországban is észlelték.

A Cár-bomba lökéshullámai által keltett szeizmikus hullám háromszor kerülte meg a Földet.

A robbanás nyomán 64 kilométer magas gombafelhő rontott a mezoszférábaForrás: Wikimedia Commons

A robbanás nyomán hatalmas gombafelhő tört a magasba, amelynek negyven kilométer szélesen elnyúló teteje behatolt a mezoszférába, és szinte a világűr határáig, 64 kilométeres magasságig emelkedett fel.

Az emberi történelem során 1883-ban bekövetkezett legnagyobb vulkánkitörés, a Krakatau felrobbanása nyomán keletkezett hamuoszlop, és a Cár-bomba gombafelhőjének méretét szemléltető ábraForrás: Pinterest

Az 50 megatonnás pusztítóeszköz erejét jól szemlélteti,

hogy a Cár-bomba felrobbanásakor 39 nanoszekundum (3,9 X 10-8 másodperc) alatt 2,1 X1017 joule energia szabadult fel, ami 5,3 X1024 watt teljesítményt jelent, és ez a Nap által ugyanennyi idő alatt kisugárzott energia kereken egy százalékának felelt meg.

A Cár-bomba erejét egyetlen nukleáris tömegpusztító fegyver sem múlta felülForrás: YouTube

A Cár-bomba erejét mind a mai napig egyetlen nukleáris eszköz sem szárnyalta túl.

Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok legerősebb kísérleti hidrogénbombája, a Castle Bravo hatóereje 15,5 megatonna volt.

A 15,5 megatonnás Castle Barvo felrobbantásaForrás: Wikimedia Commons

Az 1960-as évek derekától a hidegháborús fegyverkezési versenyben a minél pontosabb navigáció, a műholdas technológiák, illetve a hordozóeszközök sebessége vált az elsőszámú prioritássá, ami miatt  a megalomán tömegpusztító fegyvereket nyugdíjba küldték.