Öt tanulmányt tettek közzé a Voyager 2 űrszonda által a csillagközi térben gyűjtött adatokról

Vágólapra másolva!
Egy éve lépett át a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager 2 űrszonda, amely ikertestvére, a Voyager 1 után a második ember alkotta űreszköz, amely elhagyta Naprendszerünket, az űrszonda missziójáról a kutatók hétfőn öt tanulmányt tettek közzé a Nature Astronomy című folyóiratban.
Vágólapra másolva!

Minden egyes tanulmány részletezi a Voyager öt tudományos műszereinek adatait a mágneses terekről, a részecske- és plazmaeloszlásról a helioszféra határán, ahol a nap energiájának hatása véget ér és a csillagközi tér elkezdődik - jelentette be hétfőn az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

A Voyager 2 a Naprendszert 2018. november 5-én hagyta el, amikor mintegy 17,7 milliárd kilométerre volt a Naptól.

Mindkét űrszondát 1977-ben indították útjára, missziójukat eredetileg öt évre tervezték. A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Ezt a missziójukat már 1989-ben befejezték.

A Voyager 1 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe.

Amint átlépte a heliopauzát - ahol a napszél és a csillagközi térben lévő gázanyag találkozik - a Voyager 2 tudományos műszerei azonnal hirtelen különbségeket érzékeltek a plazma sűrűségében és a mágneses részecskékben. A heliopauza jóval vékonyabb, mint vélték.

Az űrszonda plazmahullám műszere éles ugrásokat mutatott ki az elektromosan töltött részecskék sűrűségéről, ami ahhoz hasonló mintha két különböző folyadék lépne kapcsolatba egymással.

- magyarázta a műszert építő Iowai Egyetem fizika tanszékének professzora, Don Gurnett.

„Itt egy nagyon forró plazmatömeget találunk, amely a naptól kifelé jön és amely találkozik a csillagközi tér hideg plazmájával. Nem lep meg, hogy egy éles határ alakul ki" - mondta.

A Voyager 2 megmérte a plazma hőmérsékletét is, és megerősítette, hogy hidegebb, mint a helioszférán belüli.

A tudósok próbálják megérteni a csillagközi szél természetét és azt, hogy abból mennyi képes beszivárogni a heliopauzán keresztül a Naprendszerünkben lévő bolygókhoz.

„Vannak galaktikus kozmikus sugarak is, amelyek a csillagközi térből próbálnak bejutni a Naprendszerbe" - mondta Stone, utalva a nagyenergiájú részecskékre. Néhány közülük képes elérni a Földet is.