A háromméteres Nagylábú legközelebbi rokonai ma is köztünk járnak

2019.11.14. 11:56

A mitikus és létezésében nehezen megfogható „Óriásláb" talán csak egy legenda teremtménye, ám egy felnőtt embernél kétszer nagyobb, bozontos szőrű, két lábon járó majom könnyen sétálhatott Délkelet-Ázsia erdeiben több millió évvel ezelőtt. Csak mintegy százezer évvel ezelőtt halt ki,
ami azt jelenti, hogy kortársa lehetett a Homo erectusnak és az archaikus Homo sapiensnek is. A kutatók eredményeiket a Nature tudományos folyóiratban publikálták.

Egy túlélő talán még ma is él

A kutatók elkészítették az eddigi legrészletesebb térképüket arról, hogy hol helyezkedhet el a köznyelvben csak óriás- vagy nagylábúnak nevezett állat a főemlősök családfáján. Ehhez két alfajt vizsgáltak: Gigantopithecus blacki, mint prehistorikus emberszabású majmot, míg a Gigantopithecus egykor Ázsiában élt emberfélék nemét; az egyfajta óriás orangutánt. Előbbi mérete elérte akár a három métert, a súlya pedig a 270 kilogrammot.

A ma már a kihalt emberszabású evolúciós vonalával és megjelenésével kapcsolatban azonban még rengeteg a tisztázatlan kérdés. Szinte kizárólag fog- és állkapocsleleteiből ismert, amiből egyértelműen kitűnik, hogy az magasabb és vállasabb is volt a mai, Ázsiában élő orangutánoknál.

A Gigantopithecus blacki ritka fosszíliájaForrás: Wei Wang

Egyes elképzelések szerint a Gigantopithecus túlélő képviselője, illetve utódja lehet a himalájai jeti (vagyis maga „nagylábú"). Már amennyiben létezik. Most a kövületek genetikai elemzése adhat lényeges információkat az olyan, hosszú ideig tartó, kihalással járó fajokkal kapcsolatban, mint a Gigantopithecus. A kutatók szerint azonban a meleg, nedves földrajzi régiókból származó ősi kövületekben található DNS általában túlságosan lebomlik ahhoz, hogy elegendő adatot szolgáltasson.

A szubtrópusi Ázsiában (ahol a Gigantopithecus élt) az egyetlen korábban kinyert, életképes DNS más állatok kövületeiből származik, amely „csupán" tízezer éves.

Leginkább a modern orangutánokra hasonlíthatott

A kutatók ezért kidolgoztak egy új, forradalmi módszert a fehérje szekvenciák helyreállítására és rekonstruálására a fogzománcból. Ezt a technikát tesztelték egy 1,9 millió évvel ezelőtt élt Gigantopithecus őrlőfogán. Ezután a talált eredményeket összehasonlították a ma élő emberszabásúak fehérjeszekvenciáinak adatbázisával.

A kutatók rekonstruálták az egykor élő főemlőstForrás: Ikumi Kayama (Studio Kayama LLC)

Számos különbséget figyelhettünk meg az egyes szekvenciákban – mondta Enrico Cappellini, a koppenhágai egyetem docense, a tanulmány vezető szerzője. – Emiatt azt feltételezzük, hogy minél alacsonyabb a különbségek száma, annál szorosabb rokonságban áll egymással a két faj, és később váltak csak különbözővé.

A szakemberek az elemzés után arra jutottak, hogy a ma már kihaltnak vélt „óriásláb" nem állt olyan közeli rokonságban az emberrel, mint a csimpánzok vagy a bonobók. A hasonlóságok leginkább a modern orangutánokkal kapcsolatban álltak fenn, és az óriás "majom unokatestvér" körülbelül 10-12 millió évvel ezelőtt élhetett. A rekonstrukció után a Gigantopithecus leginkább egy túlméretezett orangutánra emlékeztette a kutatókat. És bár az új bizonyítékok megerősítik a Gigantopithecus és az orangutánok közötti szoros evolúciós kapcsolatot, az adatok azt nem tudják pontosan megmutatni, hogy a kihalt főemlősnek pontosan milyen lehetett a kinézete.