Ez a dinoszaurusz-kori madár újjáírhatja a repülés történetét

2019.11.19. 11:51

Körülbelül 120 millió évvel ezelőtt egy galamb méretű madár szárnyalt a krétakori erdőkben, a mai Japán területén. Az újonnan felfedezett, három dimenzióban megőrződött fosszília az első primitív krétakori madár, amelyet Kínán kívül találtak. Felfedezésük arra késztette az őslénytankutatókat, hogy gondoljanak át néhány részletet a repülés fejlődésének történetéből.

Leginkább egy mai csirkére hasonlítanak

Az ősi, madárszerű élőlény a Fukuipteryx prima nevet viseli. A kutatók az alsó krétakori Kitadani "dinoszaurusz kőbányában" találtak a fosszíliára, amely Japán középső részén, Katsuyama város közelében található. A szárnyas több tekintetben hasonlít a modern kori madarakra, de hiányoznak belőle a más, korai krétakori madárkövületekben megtalálható jellemző vonások, például a farok közelében lévő csontos lemez. Ennek a háromszög alakú szerkezetnek, az úgynevezett pygostyle-nek (a madarak farka végén levő, tollak kapcsolódási pontjaként szolgáló csont) az a szerepe, hogy farkon található tollakat, összekapcsolja a rövidebb, törzsi testrésszel.

A Fukuipteryx prima 3D-s rekonstrukciójaForrás: Masanori Yoshida

A paleontológusok azonban azt gyanítják, hogy annak ellenére, hogy ez a lemez a farok mértének csökkenésével jött létre, ez nem feltétlenül a repüléshez való adaptálódást jelenti. Ezért a szakemberek feltették a tízpontos kérdést: mi különbözteti meg ezeket a madarakat, a nem-dinoszaurusz unokatestvéreiktől?
Ezeknek a szárnyasoknak a hátsó végtagnál hosszabb volt a szárnyuk hátsó része, fejletlen a vállcsontjuk és a rövidebb a farkuk – mondta Takaya Imai, a japán dinoszaurusz kutatással foglalkozó Dinosaur Research Institute at Fukui Prefectural University professzora. – Bár néhány dinoszaurusz is rendelkezhetett ehhez hasonló tulajdonságokkal, mégis csak az ősi madarak ötvözték egybe mind a hármat.

Egészen más a madár anatómiája

A 160-140 millió évvel ezelőtt élt, eddig ismert legrégebbi madárőshöz, az Archeopteryxhez hasonlóan a Fukuipteryxnek még egészen más alakú volt a medencéje és U alakú a villacsontja. Ezek voltak az ősi, kezdetleges madarak legfontosabb jellemzői.

A most felfedezett fosszíliában más ép csontokat is azonosítottak a kutatók, például bordákat, csigolyákat és végtagcsontokat, valamint a „hosszú, robusztus és rúd alakú", valamint „lapátszerű szerkezettel" végződő faroklegyezőt.

Az újonnan felfedezett madár ősi titkokról ránthatja le a lepletForrás: Masanori Yoshida

Bizonyos szempontból a Fukuipteryx sok tekintetben hasonlított egy házi csirkére – magyarázta Takaya Imai.

A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a madarak farka akkor rövidült le, amikor az állatok adaptálódtak a repüléshez.

A Fukuipteryx azonban egy kezdetlegesebb madár, mint az utolsóként ismert, hosszú farkú szárnyas társai. Ez arra utal, hogy a hosszú farok elvesztése és a pygostyle megjelenése valószínűleg nem kapcsolódik a repüléshez. A paleontológusoknak azonban még több bizonyítékra lesz szükségük e kérdések pontos tisztázásához. A felfedezés előtt ugyanis az egyetlen korai krétakori madárkövületek Kína  északkeleti részéből származtak. Emiatt igen hiányos volt arról a kép, hogy a madarak jellegzetes adaptációi hogyan alakulhattak ki a családfán belül. A kutatók eredményeiket a Communications Biology folyóiratban publikálták.