Fény derült Tudor Erzsébet titkos fordítói szenvedélyére

Cornelius Tacitus történelmi munkái fontos információkkal látják el az utókor olvasóit a korai császárság időszakáról. Műveit szinte minden korban lefordították és ezekből nyertek ihletet költők és írók. A Review of English Studies tudományos folyóiratban most publikált írás szerint a 16. század végén elkészült fordítását nem kisebb előkelőség, mint maga Tudor Erzsébet készítette.

Meggyőző hasonlóságokat találtak

A kutatók elemezték az elkészült fordítás papírlapjait, stílusát és a kéziratban döntően fellelhető kézírást. Ezt hasonlították össze I. (Tudor) Erzsébetével, majd nyomon követték a kézirat történetét a Tudor-kori udvartól kezdve a Lambeth-palota könyvtáráig, majd Thomas Tenison érsek tizenhetedik századi könyvgyűjteményéig. Utóbbi

élénken érdeklődött mind a Tudorok öröksége, mind Francis Bacon iránt, ezért házi könyvtárát a kor egyik legnagyobb gyűjteményévé tette.

A kutatók meggyőző hasonlóságokat találtak a Lambeth-kézirat egyedi stílusa és a királynő jellegzetes kézírásával jegyzett számos, más irományok, dokumentumok között. Különösen feltűnő az uralkodó vízszintes „m" betűje, a felső részen megvastagított „e", valamint a száránál megtört „d" betű.

I. Erzsébet Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók emellett azonosították a papírt is, amit Cornelius Tacitus római történetíró egyik művének fordításához használt, aki a történetek leírásakor gyakran használt költői szavakat a drámai hatás elérése érdekében.

Ez is a Tudor udvarral áll összefüggésben, mert a papíron fellelték egy ágaskodó, vad oroszlán vízjelét és a „G.B." kezdőbetűket, amelyek az 1590-es években különösen népszerűnek bizonyultak az uralkodói körökben. Nevezeten, Tudor Erzsébet ugyanilyen vízjelekkel ellátott papírt használt a személyes levelezéséhez.

A királynő kézírása igen egyedi volt

A fordítás hangvétele és stílusa is megegyezik I. Erzsébet korábbi, ismert munkáival. Az úgynevezett Lambeth kézirat megtartotta a Tacitus tollából származó művek rövidségét és tömörségét, miközben szigorúan követi a latin szintaxis körvonalait az angol nyelvi értelmezhetőség érdekében. Ehhez a stílushoz Tudor Erzsébet más írásai is illeszkednek, amelyeket ennek megfelelően hasonlítottak össze a fellelt Tacitus fordítással.

I. Erzsébet első beszédének kézírása Forrás: National Archives

A királynő kézírása enyhén szólva is sajátos volt, és a Lambeth-kéziratot ugyanazok a megkülönböztető jellemzők tarkítják, amelyek a késői kézírását jellemzik

– írják a nyelvészek a Review of English Studies tudományos folyóiratban cikkben.

Hozzátették, hogy amikor az uralkodónőnek több lett a feladata, a kézírása jelentősen felgyorsult. Ennek eredményeként az olyan betűk, mint az „m" és az „n", szinte vízszintes vonásokká váltak, míg mások, például az „e" és a „d" betűk, megtörtek.

Ezek a megkülönböztető jellemzők alapvetően segítenek felismerni és azonosítani a királynő munkáját.

Valószínűleg ez volt I. Erzsébet első, jelentős fordítói munkája, amely fontos információkat tartalmaz a Tudor-kori udvar politikájának és kultúrájának megértéséhez.