Euforikus hangulatban érkeztek haza Hitlertől a nyilasok

2019.12.04. 21:22

Hetvenöt éve, 1944. december 4-én vált valóra Szálasi Ferenc, a „Hungarista Munkaállam" vezetőjének régóta dédelgetett nagy álma; a berlini birodalmi kancellárián a Führer, Adolf Hitler fogadta személyesen a nyilas mozgalom fantaszta vezérét. A hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett „nemzetvezető" egyetlen célját sem érte el Hitlernél, viszont kiadós propagandazuhanyt kapott a csodafegyverekről, és a németek „nem kétséges végső győzelemről", ami egészen fellelkesítette Szálasit és a kíséretét alkotó nyilas vezetőket.

Színre lép Szálasi Ferenc és hungarista mozgalma

Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-én elhangzott fegyverszüneti proklamációja után a háborúból való kiugrási kísérlet a rossz szervezés és konspiráció, valamint belső árulás miatt  gyorsan, alig néhány óra alatt összeomlott.

Horthy kormányzó haáborúból való kiugrási kísérlete súlyos kudarcba fulladtForrás: AFP/Roger-Viollet

A német titkosszolgálat, illetve Edmund Veesenmayer, az egyfajta helytartói hatalmat gyakorló budapesti német követ, Adolf Hitler „teljhatalmú birodalmi megbízottja" már 1944 szeptemberétől pontos információkkal rendelkezett a kormányzó, valamint Lakatos Géza vezérezredes, miniszterelnök kormányának különbéke tapogatózásairól.

Lakatos Géza vezérezredes, aki Horthy híveként 1944 augusztus 29-én vette át a kormányfői teendőket a menesztett Sztójaytól, azt a feladatot kapta a kormányzótól, hogy vezesse ki az országot a háborúbólForrás: Origo

Hitler elhatározta, hogy akár a kormányzó erőszakos elmozdításának árán is csírájában elfojtja a készülő magyar „árulást".

Az ország 1944. március 19-én történt megszállása után, Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vezetője már áprilisban felvette a kapcsolatot a megszálló csapatokkal együtt Budapestre érkezett Edmund Veesenmayerrel.

Edmund Veesenmayer német követ, és Hitler "teljhatalmú birodalmi megbízottja"Forrás: Wikipedia / Bundesarchiv

A náci vezetés azonban még hosszabb ideig ódzkodott Szálasi ajánlkozásainak elfogadásától. Hitler, noha cseppet sem bízott meg Horthyban, mindaddig, amíg a náci rezsim érdekeinek megfelelt, a kormányzót kívánta megtartani az ország élén.

Német megszálló csapatok Budapesten, 1944. március 19-énForrás: Bundesarchiv

Az augusztus 23-i román átállás után azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.

A kormányzó, hogy legalább részben visszanyerje cselekvési szabadságát, a román kiugrás keltette átmeneti zűrzavart kihasználva, augusztus 28-án lemondatta Sztójay Dömét, a német parancsokat szolgalelkűen teljesítő miniszterelnököt és bábkormányát, akinek helyére másnap bizalmas hívét, Lakatos Géza vezérezredest, az 1. magyar hadsereg korábbi parancsnokát nevezte ki miniszterelnöknek.

Horthy 1944 augusztus végén menesztette a németek bábját, SztójaytForrás: Wikimedia Commons

Lakatos azt a feladatot kapta a kormányzótól, hogy készítse elő az ország kivezetését a háborúból. A Lakatos-kormány ímmel-ámmal és sok hezitálással kísért fegyverszüneti tapogatózásairól a németek azonban hamar tudomást szereztek,

és már szeptember második felétől hozzákezdtek a kiugrás meghiúsításának előkészítéséhez.

Ekkor került ismét előtérbe Szálasi Ferenc és mozgalma.

 Hitler  nem sokra tartotta Szálasit

Edmund Veesenmayer a szeptember 23-án Hitlernél tett látogatása után magához kérette Szálasit, és közölte vele, hogy a német államvezetés a továbbiakban őt tekinti az „egyetlen felelős tényezőnek" Magyarországon.

A teljhatalmú birodalmi megbízott azt javasolta Szálasinak, hogy a közeljövőben várható „kibontakozásig" helyezze magát német védelem alá, elkerülendő esetleges letartóztatását.

Hitler nem bízott meg HorthybanForrás: Bundesarchiv

(Veesenmayernek pontosak voltak az információi: Lakatos miniszterelnök ugyanis valóban arra utasította Bakay Szilárd altábornagyot, a kiugrásban kulcsszerepre szánt budapesti I. hadtest feltétlenül kormányzóhű parancsnokát, hogy szervezze meg Szálasi és kompániája mielőbbi letartóztatását.)

Bakay Szilárd altábornagy, a budapesti I. hadtest parancsnokaForrás: Wikimedia Commons

Ezért Szálasi Ferenc szeptember 28-tól már az SS „védőőrizetében" kuksolva várta, hogy végre felvirradjon az ő nagy napja is.

Szálasi türelmetlenül várta, hogy a német szuronyok hátán hatalomra kerüljönForrás: Bundesarchiv

Hitlernek egyébként sohasem volt jó véleménye az egykori vezérkari őrnagyból pártvezérré vedlett Szálasiról.

A Führernek cseppet sem tetszettek a meglehetősen zavaros hungarista ideológiának a Kárpát-medencei magyar szupremáciát hirdető tételei.

Adolf Hitler Magyarországnak és a közép-kelet-európai térségnek ugyanis ettől merőben más, a német hatalom direkt irányítása alatt álló gyarmati státuszt szánt.

Hitler gyarmati sorsot szánt MagyarországnakForrás: Bundesarchiv

A Führer a korabeli Magyarország szélsőjobboldali politikusai közül egyedül Imrédy Béla volt miniszterelnököt becsülte sokra, de Imrédy a március 19-i német megszállás után egyértelművé tette, hogy nem hajlandó kormányfői megbízatást vállalni.

Imrédy Béla miniszterelnök üdvözli Horthy Miklós kormányzót Komárno-ban, a Felvidék visszatérése alkalmábólForrás: Origo

A németek számára 1944 kora őszére rendkívül sokat romlott a hadi helyzet,

ezért már nem igazán finnyáskodhattak. Mint később Edmund Veesenmayer megjegyezte, végül azért esett Szálasira Hitler választása, „mert rajta kívül nem volt senki más, aki vállalta volna a felelősséget e szörnyű körülmények között".

 Kórós küldetéstudat és fanatizmus

A Veesenmayer által emlegetett „szörnyű körülmények" 1944 őszén pedig több mint valóságosnak bizonyultak. 1944 szeptember végén a Vörös Hadsereg alakulatai átlépték Magyarország trianoni határait, és a harcok áttevődtek a Tiszántúl területére.

1944 októberében a Hortobágyon több napig tartó hatalmas páncélos ütközet zajlott le a német és szovjet egységek közöttForrás: Bundesarchiv

A német haderő kiszorult a Szovjetunió területéről, és a Wehrmacht alakulatait egészen a Visztuláig, a Balkánon pedig a Dráva-Duna –Tisza vonalig szorították vissza. Az 1944. június 6-án Normandiában partra szállt angol-amerikai szövetséges haderő

októberben pedig már a Harmadik Birodalom nyugati határai előtt sorakozott fel.

 

Szovjet páncélos alakulat bevetés előttForrás: Origo

Ebben a helyzetben még a katonai kérdésekben járatlan laikusok számára is nyilvánvaló volt, hogy a náci Németország elvesztette a háborút, és csak rövid idő kérdése, hogy Hitler birodalma véglegesen széthulljon.

1944. június 6-án az angolszász szövetséges erők sikeresen partra szálltak NormandiábanForrás: U.S. National Archives

Szálasi Ferenc, aki egykor kitűnő minősítéssel végezte el a vezérkari akadémiát, és kiváló felkészültségű katonának tartották,

fanatikusan hitt önnön küldetésében,

valamint az általa kiötlött ideológia, a hungarizmus mindenhatóságában.

Szálasi frissen végzett vezérkari őrnagykéntForrás: Wikimedia Commons

E fantaszta felfogás miatt Szálasi nem azt akarta látni, ami a valóság volt, hanem a valóságot torzította olyanná, ahogyan az az elképzeléseinek megfelelt.

Erre a már-már kóros küldetéstudatra és fanatizmusra volt visszavezethető,

hogy a harctéri helyzet kézzelfogható tényei ellenére, komolyan hitt a németek végső győzelmében.

Ezért is volt hajlandó átvenni a régóta szomjazott és hőn áhított hatalmat, amit a német szuronyok szereztek meg neki.

A sikertelen kiugrás után Szálasi vette át a hatalmat, a német szuronyokra támaszkodvaForrás: Bundesarchiv

Szálasi a kormányzó kiugrási kísérletének csúfos bukása után, 1944. október 16-án állította fel a Nyilaskeresztes Párt- Hungarista Mozgalom, és néhány kisebb nemzetiszocialista pártocska koalíciójából létrehozott kétes legitimációjú kabinetjét, az úgynevezett „nemzeti összefogás kormányát".

 Szálasi minden követ megmozgatott, hogy fogadja Hitler

Szálasi már közvetlenül a nyilas hatalomátvétel után arra utasította a hungarista kormány külügyminiszterét, Báró Kemény Gábort, hogy járja ki a Hitlerrel való minél előbbi csúcstalálkozót. Kemény október végétől kezdve többször is sürgette Veesenmayert az 1944. november 4-én úgynevezett nemzetvezetővé „megválasztott" nyilasvezér valamint Hitler csúcstalálkozójának mielőbbi összehozására.

Edmund Veesenmayer budapesti német nagykövet, és "teljhatalmú birodalmi megbízott"Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Szálasinak a hatalom megszerzése mellett mindig is az volt a nagy álma, hogy egyszer a Harmadik Birodalom Führerének oldalán feszíthessen, vele egyenrangú államfőként. Másrészt, a találkozót abból az okból is elengedhetetlenül fontosnak tartotta,

hogy ezzel deklarálja ország-világ előtt a „Hungarista Munkaállam" szuverenitását.

 

Szálasi megérkezik a miniszterelnökségre, október 16-án délelőttForrás: Bundesarchiv

Adolf Hitlert 1944 késő őszén éppen eléggé lekötötte a keleti és a nyugati front kritikus helyzete ahhoz, mintsem  hogy Szálasi fogadására fecsérelje az idejét.

De a Führer végül belátta, hogy ebben a rendkívül súlyos helyzetben nem térhet ki a legfőbb utolsó szövetségese által sürgetett találkozó elől, ezért a nagy ardenneki ellentámadás lázas előkészületei közben is kénytelen volt időt szakítani Szálasi és kísérete fogadására.

A Führer nem sokra tartotta a magyar "nemzetvezetőt"Forrás: Bundesarchiv

A diplomáciai úton végzett egyeztetetések eredményeként,

1944. december 4-én virradt fel a nyilas „nemzetvezető" által oly régóta és hőn várt nagy nap,

az Adolf Hitlerrel való találkozó.

A Szálasi-kormány. Középen Szálasi, a képen tőle balra Kemény Gábor, jobbra pedig beregffy Károly látható , az álló sorban balról a haramadik pedig Vajna GáborForrás: Wikimedia Commons

Szálasi és kísérete, Báró Kemény Gábor külügyminiszter, Beregffy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter, vezérkari főnök és hadseregfőparancsnok, továbbá Vajna Gábor belügyminiszter 1944. december 3-án indult el Berlinbe, Horthy egykori államfői különvonatán, a Turánon, az ekkor már szovjet bekerítéssel fenyegetett Budapestről.

 Hitler semmit sem ígért meg, de hosszú monológot tartott

Adolf Hitler másnap, a berlini Birodalmi Kancellárián fogadta Szálasit. A Führer, és Szálasi aznap két alkalommal tárgyalt egymással.

E tárgyalásokon Szálasi több igényt is megfogalmazott.

Mindenek előtt garanciákat kért Hitlertől, hogy a hadi helyzet függvényében a birodalom területére kitelepítésre kerülő vagy oda menekülő magyar állampolgárok felett a nyilas kormány gyakorolhassa a teljes fennhatóságot, továbbá érintetlen maradjon a kitelepülő közigazgatás szuverenitása is.

Szálasi már mint "nemzetvezető" 1944 december 4-én Hitlernél tett látogatása alkalmávalForrás: Europress/Getty

A „nemzetvezető" ezt meghaladóan a nyilas hatalom irányítása alatt álló magyar haderő felfegyverzését is kérte, valamint a betekintés lehetőségét az ország területét érintő német hadműveleti tervekbe.

Szálasi azt igényelte, hogy az ország területén harcoló német alakulatok valamint a honvéderők felett egységes, és kizárólagosan magyar vezénylés érvényesüljön. Adolf Hitler nem tett azonban semmilyen konkrét ígéretet Szálasi kéréseivel kapcsolatban.

Szálasi Hitlernél 1944. december 4-én. A "nemzetvezetőt" Hitler a csodafegyverek hazug meséjével kápráztatta elForrás: Magyar Filmhiradó

Ehelyett hosszas monológba kezdett arról, hogy miért kényszerült harcba a bolsevizmussal illetve a „világzsidósággal", valamint az „angolszász plutokráciával".

Arra a magyar felvetésre, hogy az akkor még csak esetleges lehetőségnek tekintett németországi kitelepülés esetén változatlan maradjon a nyilas kormány szuverenitása,

Hitler magabiztosan kijelentette:

a német hadvezetés ugyanolyan fontosnak tartja a magyarországi területek megtartását, mint a német föld védelmét, tehát szóban sem jöhet Magyarország feladása.

Hitler és Ribbentrop. A Führer a csodafegyverek hazug meséjével áltatta SzálasitForrás: WW2

A nyilas vezetők megnyugtatására,

a Führer beszélt a hamarosan bevetésre kerülő „csodafegyverekről",

amelyek néhány hét alatt Németország javára fogják fordítani a hadiszerencsét, ezért nem kétséges a végső német győzelem.

Ribbentrop, Hitler és Horthy Klessheimben. Ribbentrop egy 1945 tavaszán kezdődő nagy német ellentámadással hitegette a nyilas vezetőketForrás: Bundesarchiv

Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter Báró Kemény Gáborral együtt fogadta a „nemzetvezetőt" , akit arról biztosított, hogy a Wehrmacht 1945 tavaszán átfogó offenzívát indít Magyarország területéről, és a Kárpátokon túlra űzi vissza az oroszokat.

Himmler Vajnával tárgyaltForrás: Bundesarchiv

Heinrich Himmler a „Reichsführer-SS", egészen lírai hangon ecsetelte a jövőt a vele tárgyaló Vajna Gábornak,

akinek kérdésére, hogy mi várható a közeljövőben, az SS birodalmi vezetője ezt válaszolta: „ Egy év múlva, 1945 karácsonyán valamennyien a békés otthonaikban leszünk a megnyert háború után, önök a felszabadított Nagy-Magyarországon."

 Szálasi egy olyan maga építette álomvilágban élt, ami romba döntötte az országot

Szálasi a berlini villámlátogatásán a náci vezetőkön kívül Oshima Hiroshi berlini japán nagykövettel is találkozott, akivel a „háború utáni új világrend" kiépítéséről értekezett, hosszasan ecsetelve azt a jövőbeli szerepet, amit a hungarizmus fog játszani a „Berlin – Róma –Tokió" hatalmi tengelyben.

Szálasi Ferencnek nyilas államfőként ez volt az egyetlen hivatalos külföldi utazása,

valamint személyes találkozója Hitlerrel.

A nyilasokhoz átállt honvéd alegység Budapesten, a Szálasi-puccs idejénForrás: Bundesarchiv

A „nemzetvezető" a katonai realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyva,

1945 márciusában még hivatalos találkozóra készült Mussolinivel,

és megpróbálta elérni, hogy Adolf Hitler másodszor is fogadja áprilisban, de ezekből a hagymázas tervekből két-három héttel Hitler rendszerének bukása előtt már természetesen semmi sem lett.

Noha Szálasinak nem sikerült elérnie semmilyen kézzelfogható eredményt, a berlini látogatás valóságos eufóriát váltott ki a hazafelé tartó nyilas vezetők körében.

Szálasi és a nyilas vezetők vakon hittek a németek végső győzelmébenForrás: Bundesarchiv

Hitler csodafegyverekről tartott kiselőadását ugyanolyan sziklaszilárd valóságnak vélték, mint Ribbentropnak, valamint Himmlernek a nagy tavaszi ellentámadásról és a végső győzelemről szóló delíriálását.

A Vörös Hadsereg 1944 karácsonyára bezárta az ostromgyűrűt a magyar főváros körülForrás: Ria/Novosti

A nyilas vezetők rózsaszín ábrándjaival szemben 1944 decemberében azonban már az volt a kemény realitás, hogy magyar főváros a Vörös Hadsereg harapófogójába került, és az oroszok Budapest ostromára készültek.

Az út vége. A nyilas kormány tagjai, Szálasi Ferenc "nemzetvezető", Szőllősi Jenő miniszterelnök-helyettes, Báró Kemény Gábor külügyminiszter, valamint Beregfy Károly honvédelmi miniszter háborús bűnösökként a népbíróság előtt, 1946 februárjábanForrás: MTI/-

A Szálasi-kormány „hősi életszemléletet" hangoztató nyilas bajnokai persze nem akarták megvárni a bekerítést,

ezért még jóval karácsony előtt elhagyták a fővárost ,

hogy az uralmukbó hátralévő  bő négy hónapban tovább kergessék az országnak pusztulást és könnyek tengerét okozó ábrándjaikat.