Középkori modern emberként uralkodott az alkimista császár

2019.12.05. 21:01

Hiába rendelkezett kiváló képességekkel, jeleskedett több tudományágban és élt kitűnő humanistaként. Habsburg Rudolf német-római császárt máig az egyik legsötétebb uralkodóként tartja számon a történelmi magyar emlékezet. Bár kortársai rendkívül tisztelték, uralkodása mégis politikai zűrzavart okozott. Tény, hogy a dühkitörésekre hajlamos császár szívesebben szentelte idejét a művészeteknek, az alkímiának vagy épp a csillagászatnak, mint birodalma irányításának. Az I. Rudolf néven magyar király mégis harminckettő éven át ült Szent István trónján, akárcsak Hunyadi Mátyás. És ez már önmagában is érdekessé teszi a személyét.

Többször jelentkeztek nála vad dühkitörések

Ha feltennénk a kérdést, hogy ki számít a Magyar Királyság egyik legkülöncebb uralkodójának, akkor a felsoroltak között egészen biztosan megtalálhatnánk II. Rudolf Habsburg-házi német-római császárt, I. Rudolf néven magyar királyt.

Az ifjú király fiatalkori portréja a spanyol udvarbólForrás: Wikimedia Commons

Számlájára írható a dunai Habsburg-birodalom és az Oszmán Birodalom összecsapását jelentő tizenöt éves háború, valamint a császári seregek pusztításai következtében kitört Bocskai-felkelés, ami a megtépázott magyar rendi jogokat akarta helyreállítani és az elszenvedett sérelmeket orvosolni. 

Van egy kettősség Rudolf személyiségében és megítélésében, ami talán nagyban visszavezethető a gyerekkorára és a neveltetésére – mondta az Origónak Varga Szabolcs történész. – Egyrészt rendkívül művelt, másrészt ugyanannyira szeszélyes és kiszámíthatatlan.

Miksa felesége, Mária infánsnő és három gyermekük, Anna főhercegnő, *Rudolf és Ernő főherceg körében Giuseppe Arcimboldo festményénForrás: Wikimedia Commons

Jellemét nagyban meghatározta édesanyja és apja eltérő habitusa; V. Károly német-római császár leánya Habsburg Mária (spanyolországi Mária) a madridi udvarban nevelkedő vonalas katolikus, Habsburg Miksa pedig inkább kitűnő humanista volt, aki vallási kérdésekben jóval megengedőbbnek bizonyult. 

Rudolf már egészen fiatalon II. Fülöp spanyol király (1556 – 1598) madridi udvarába került, 

ahol bár egy „karót nyelt világba csöppent", kitűnő neveltetést kapott, és megismerte a spanyol etikettet. Édesapjával latin nyelven váltott leveleket, Cézártól Tacitusig kitűnően ismerte az antik történetírókat, de jeleskedett a képzőművészetekben és természettudományokban is.

II. Fülöp spanyol királyForrás: Wikimedia Commons

Életének további alakulását nagyban meghatározta, hogy a spanyol udvarban tanúja volt annak, ahogy II. Fülöp politikai okokból elzáratta, és ezzel a politikai életből kiiktatta a saját – egyébként mentálisan zavart – fiát, Don Carlost.

Rudolfnak, aki maga is unokatestvérek nászából született, ez minden bizonnyal nem tett jót, mert mind gyakrabban magába zárkózott, és mire visszatért Bécsbe, többször jelentkeztek nála az egyre vadabb dühkitörések.

Spanyol trónörökösként is számoltak vele

Rudolfot már édesapja idejében is támogatták az utódlás kérdésében. Olyannyira alkalmasnak látták a trónra, hogy még Habsburg Miksa életében, 1572. szeptember 26-án magyar, 1575. szeptember 22-én cseh, majd 1575. november 1-jén római királlyá koronázták. Amikor apja 1576. október 12-én elhunyt, halálával a 24 éves Rudolf szerezte a német-római császári és az osztrák uralkodói főhercegi címet is.  Úgy tűnt, hogy szerencsés csillagzat alatt született, hiszen képességei és neveltetése alkalmassá tették az uralkodásra, családi dráma nem árnyékolta be a gyermekkorát, és a sors úgy hozta, hogy kellő időben, alig 24 évesen elfoglalhatta a helyét a birodalom élén.

Rudolf koronázási ékszerei, amelyek később az osztrák császári koronává, jogarrá és országalmává váltakForrás: Wikimedia Commons

Képességei alapján nem véletlen, hogy többen spanyol trónörökösként is számoltak vele, miután kérdésessé vált, hogy lesz-e II. Fülöpnek örököse. 
Trónra lépve két fontos célt tűzött ki maga elé: egyrészt, hogy létrehozza a korabeli Európa legragyogóbb udvarát, másrészt, hogy megtöri az Oszmán Birodalom európai hatalmát  – mutatott rá Varga Szabolcs. Rudolf célja elérése érdekében az európai királyságai integrálására törekedett, miközben támogatta a kor nyugati keresztény világában lejátszódó tudományos forradalmát.

Az egyik legfontosabb céljának a török kiűzését tartottaForrás: Wikimedia Commons

Az uralkodó ezért 1583-ban áthelyezte birodalmának központját Prágába, ahol megteremtette a ma is látható történelmi városkép jelentős részét. A klasszikus reneszánsz vonásait is felmutató, de valójában a manierizmusnak hódoló udvara hamarosan Európa szellemi központjává vált a 16. század oly forrongó utolsó évtizedeiben.

Szenvedélyesen rajongott a mechanikus szerkezetekért

Rudolf már uralma kezdetén terhesnek érezte a mindennapi politikai ügyeket, ezért legtöbb tartományába valamelyik testvérét vagy rokonát nevezte ki helyettesének, helytartójának. Bár uralma első felében kötelességtudatból még odafigyelt a felmerülő feladatokra, de az udvari ügyek iránti amúgy sem túlzott lelkesedését az évek folyamán szinte teljesen elveszítette.

Rudolf Mario Rota festményén: maga köré gyűjtötte a művészeketForrás: Wikimedia Commons

A politikai helyett inkább fényűző, nyüzsgő szellemi központot alakított ki prágai udvarában. Rudolf hívására a kor legnagyobb manierista és kora barokk művészei érkeztek Prágába, akik között nem véletlenül volt aranyműves, órás és ékszerkészítő is.  Az uralkodó ugyanis szenvedélyesen rajongott az egzotikus állatok, az órák, a mechanikus szerkezetek és az antik régiségek gyűjtéséért. 
Nagyon modern embernek számított a saját köreiben, ezért is tartották többen bogarasnak  – emelte ki a történész. – Hitt az égi jelekben, foglalkoztatták a kozmosz dolgai, de érdekelték az okkult tudományok és az alkímia, persze természetesen az aranykészítés rejtelmei sem hagyták hidegen. Jellemző, hogy a valóságban is létező Löw rabbi által életre keltett gólem története szintén Rudolf környezetében játszódott.

Egy érdekes darab Rudolf gyűjteményébőlForrás: https://creativecommons.org/publicdomain/zero/1.0//Photo

Művelt humanistaként a matematika és a csillagászat iránti rajongása az udvarba vonzotta a kor tudós szaktekintélyeit is. A legjelentősebbek közül Johannes Kepler, valamint Tycho Brahe szolgálata Rudolfot, akik elkészítették a horoszkópját (később emiatt félt a nősüléstől). 

Szívesen hódolt a művészeteknek, aminek hatására vette körbe magát olyan híres manierista művészekkel, mint Bartholomeus Spranger vagy Guseppe Arcimboldo. 

Rudolf zöldségekből és gyümölcsökből megfestett portréja Guseppe Arcimboldo különleges manierista festményénForrás: Wikimedia Commons

Rudolf egy enciklopédiát is készíttetett, amiben már Nigériáról, valamint Kongóról is lehetett olvasni,  nem véletlenül számítanak ezek az évek a közép-európai térképészet első nagy virágkorának. Kortársai mindezekért rendkívüli módon tisztelték.

Belekezdett a Kárpát-medence első modern háborújába

A nehezen kiszámítható és titokzatos Rudolf valójában akkor érezte jól magát, ha a művészetekkel és a tudománnyal foglalkozhatott. A birodalom mindennapos politikai ügyei egyáltalán nem kötötték le a figyelmét, és gyakran menekült bele a kedvteléseibe.

Az oszmán haderő volt a kor legerősebb hadseregeForrás: Wikimedia Commons

Mélyen hitte, hogy ő az az Isten által kiválasztott uralkodó, akinek ki kell űzni Európából az istenteleneket – mondta Rudolf másik céljáról, az Oszmán Birodalom hatalmának megtöréséről Varga Szabolcs. – Persze kettőn állt a vásár: az oszmán politika belső válsága volt a számos kirobbantó ok közül az egyik, de az sem mellékes, hogy Rudolf valóban úgy érezte, hogy készen áll egy győztes háborúra.

Oszmán harcosok: Rudolf hitt benne, hogy ki tudja űzni őket a birodalmábólForrás: Origo

Emiatt robbant ki a tizenöt éves háború, ahol a kezdeti keresztény sikerek után az erőviszonyok kiegyenlítődtek, így 1606-ban az eredeti állapothoz képest lényegében kevés változtatással kötöttek kényszerű békét, és az elhúzódó küzdelem, ami a Kárpát-medence első modern háborújának számított, óriási szenvedést zúdított az ország népére. 

Rudolf életét az érzelmi hullámok határozták meg, amelyek hol heves dühkitörésekben, hol hosszan tartó apátiában jelentkeztek.

Ahogy idősödött, Rudolf egyre inkább szélsőségesen viselkedettForrás: Wikimedia Commons

Az életkorának előrehaladtával ezek a rohamok csak még tovább erősödtek. Rudolf állapota az 1590-es évektől kezdve rohamosan romlott; az államügyek nem érdekelték, és a családtagjaival is egyre feszültebbé vált a kapcsolata az örökösödés miatt, de a hétköznapokra a tizenöt éves háború kudarca is rányomta a bélyegét. A helyzetet tovább súlyosbította Rudolf és öccse, az ambiciózus és tehetséges Mátyás főherceg viszálya.

Saját családja taszította le a trónról

Bár az uralkodó izgalmas szerelmi életet élt, soha nem nősült meg. A történészek szerint ennek számos oka lehetett. Egyes források szerint Rudolf élete nagy részében II. Fülöp leányára, Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőre várt, aki végül testvéréhez, Habsburg Albert főherceghez ment feleségül.

Rudolf talán II. Fülöp egyik leányára, Izabellára várt egész életébenForrás: Wikimedia Commons

Más források szexuális aberrációt gyanítottak a háttérben, és a korabeli pletykák szerint az udvari kamarásával, Wolfgang von Rumpffal is folytatott szexuális viszonyt. Annyi bizonyos, hogy számos női szeretője volt, és több törvénytelen gyermeke született, de törvényes utóda nem lett. Viszonya emiatt is mérgesedett el a családjával, hiszen Mátyás főherceg váltig családalapításra, a dinasztia folytatására noszogatta.

Az ambiciózus Mátyás főherceg is vágyott a koronáraForrás: Wikimedia Commons

Rudolf környezetéből eltűntek a korábbi évtizedekben mellette állt támogatói, a háború miatt kivetett egyre magasabb adóktól pedig az alattvalók kezdtek el lázadozni. 

A magyar nemesség mind terhesebbnek érezte Rudolf politikáját, és az uralkodó lába alól kezdett kicsúszni a talaj. 

Ez folyamat 1608 júniusában tetőzött, amikor Mátyás főherceg 25 ezer fős osztrák, cseh és magyar katonákból álló sereg élén vonult Prága alá. Az uralkodó Miksa felszólítására kénytelen volt kiszolgáltatni a Szent Koronát és lemondani az örökös osztrák tartományokról, majd 1611-ben a cseh koronát is elvesztette, és csak a császári címe maradt meg.

II. Rudolf átadja a koronát Mátyásnak Prága mellettForrás: Wikimedia Commons

Rudolf uralkodása a király teljes bukásával végződött, hiszen saját testvérei mondatták le. Utolsó hónapjait a Hradzsin foglyaként töltötte. 1612. január 20-án magányosan és megkeseredetten halt meg. Noha Rudolf uralmához nem kötődtek hatalmas győzelmek, ám műveltségét, mecénási eredményeit sem emlegette az utókor. Kifürkészhetetlenül különc természete miatt a Magyar Királyság történetének egyik legfurcsább királya lett.