Magyar kutatók eddig ismeretlen kapcsolatokat találtak az agyban

Microglial cell, illustration MICROGLIA MACROPHAGE CELL IMMUNE SYSTEM CENTRAL NERVOUS BRAIN NEUROGLIA ANTIGEN-PRESENTING ARTWORK GLIAL BLACK BACKGROUND DEFENCE SENSOME HISTOLOGY BIOLOGY NEUROANATOMY ILLUSTRATION DEFENSE HISTOLOGICAL BIOLOGICAL
Mikrogliasejt illusztrációja
Vágólapra másolva!
Eddig ismeretlen, alapvető fontosságú kapcsolatot fedeztek fel az idegsejtek és az agyi immunsejtek között a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kiváló Kutatóhelye tudósai - írta az MTA.
Vágólapra másolva!

A felfedezés segíthet a sérült idegsejtek megmentésében, és akár teljesen új irányokat nyithat a stroke és más idegrendszeri betegségek gyógyításában. A Dénes Ádám (Neuroimmunológia Kutatócsoport, KOKI) vezette kutatómunka eredményét a Science neves tudományos lap aktuális száma közölte.

Takarítók az agyban

Amikor megsérül egy agyterület - például egy fejet ért durva ütés vagy oxigénhiány következtében - rengeteg idegsejt szenved károsodást. Ezeket helyre kell állítani, vagy ha ez már nem lehetséges, el kell takarítani.

Ezt a munkát az agy fő immunsejtjei végzik, amelyeket mikrogliasejteknek neveznek.

Ezek az agyi immunsejtek állandóan járőröznek az agyban, figyelik az idegsejtek állapotát. Sérüléskor akár percek alatt körbeveszik a károsodott agyterületet, és bekebelezik a már elhalt vagy halálra ítélt idegsejteket.

Korábban kiderült, hogy a mikrogliasejtek rendszeresen "lecsipkedik" az idegsejtek nyúlványainak végződéseit, a szinapszisokat, melyekkel egymáshoz kapcsolódnak, így alkotnak hálózatokat. A lecsipkedés segíti a kapcsolatok karbantartását, megújulását.

Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy kertész rendszeresen megmetszi egy fa ágait.

A kérdés az volt, hogy vajon az idegsejtek belső állapotát is ezzel a "kertészkedéssel" mérik-e fel a mikrogliasejtek.

Mikrogliasejt illusztrációja Forrás: Science Photo Library/JUAN GAERTNER/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Juan Gaertner/Science Photo Libr

Forró pontok

Dénes Ádám, a KOKI Neuroimmunológia Kutatócsoportjának tudósa, valamint munkatársai abból indultak ki, hogy ez nem valószínű, ugyanis az idegsejtek nyúlványainak végei túl messze vannak a sejt központi részétől, a sejttesttől, ahol a sejt sorsát meghatározó folyamatok zajlanak.

A magyar kutatók az idegsejtek sejttestének membránján apró "forró pontokat" találtak, melyeken át fokozottan szabadulhatnak fel kis buborékokban különféle anyagok az idegsejt környezetébe. Azt is megfigyelték, hogy a mikrogliasejtek sok időt töltenek ezeknél a forró pontoknál.

Dénes Ádámék szerint a forró pontok ideálisak az idegsejtek és mikrogliasejtek közötti kommunikációra: a mikrogliasejtek itt folyamatosan nyomon követhetik az idegsejt állapotát.

A mikroglia tehát a most felfedezett új kommunikációs útvonallal lehet képes érzékelni az idegsejtek sérülését, és egyúttal segíteni regenerációjukat.

Mindez új alapokra helyezi a mikroglia és az idegsejtek közti kommunikációról alkotott ismereteinket.

A kísérleteket egér stroke-modellben végezték, azonban a most felfedezett idegsejt-mikroglia kapcsolat nagy valószínűséggel más idegrendszeri betegségekben is fontos szerepet játszhat. A tudósok a következőkben azt vizsgálják, hogy a mikroglia és az idegsejt kommunikációja ezeken a forró pontokon miként változik meg például Alzheimer-kór, epilepszia, vagy érrendszeri eredetű demenciák esetén.

Új terápiás lehetőségek nyílhatnak meg

A most felfedezett kapcsolat az emberi agyban is működik, így reményeik szerint új terápiás irányok nyílhatnak meg:

a cél, hogy a mikroglia minél korábban észlelje, ha az idegsejttel baj van.

Ezt követően lehetne gátolni azokat az útvonalakat, amelyeken fokozódik az idegsejtek sérülése, és segíteni azokat, amelyeken keresztül a mikroglia képes az idegsejtek működését regenerálni.

A kutatást Dénes Ádám vezetésével Cserép Csaba és Pósfai Balázs első szerzők jegyzik megosztva. A KOKI-ban Sperlágh Beáta és Katona István csoportja is nagyban segítette a munkát. A Szegedi Tudományegyetemről Molnár Gábor és Tamás Gábor kutatócsoportja vett részt a vizsgálatokban, és külföldi - Arthur Liesz müncheni, vagy Michael Tamkun amerikai - társszerzők is szerepelnek a cikkben.

A kutatás műszeres hátterének megteremtésében jelentős szerepet játszott a Nemzeti Agykutatási Program, a konkrét vizsgálatok elsődleges forrása pedig Dénes Ádám Lendület- és ERC Consolidator Grant-támogatása volt.

A teljes cikk az mta.hu oldalán olvasható