A mai karácsonyfa a paradicsomi fát, az élet fáját jelképezi

karácsonyfa cor1112 19 19e 19eme XIX XIXe XIXeme siecle CHRISTMAS FAMILY JOY Famille Bonheur YOUTH enfance Noel Bambino Tradizione Alsazia-Lorena Tradizionale France Francais Francaise Francaises DWELLING Sapin de Noel TRADITION 19 19o
Fete de Noel en Alsace : une famille reunie autour du sapin de Noel. Gravure in "Le Monde Illustre" n°38 du 2 janvier 1858. ©lee/leemage
Vágólapra másolva!
A Bibliában nem szerepel karácsonyfa. A karácsonyfa-állítás régi pogány szokás, de a mai feldíszített karácsonyfa eredete kb. 400 évre nyúlik vissza és egész más a gyökere. Krisztus születése és a bűnbeesés szimbolikája. A karácsonyfát alma, dió, később gyertya, édesség, girlandok ékesítették. A maihoz hasonló karácsonyfa-állítás a protestáns Németországból indult ki a 16. században.
Vágólapra másolva!

A pogány és keresztény szokások összemosódnak. A pogányoknak is megvolt a karácsonyfája, de a mi keresztény karácsonyfánk egész más tőről fakad, miközben a pogány szokásokkal összemosódik. A kettő együtt, egymás mellett létezett és olvadt egymásba. Bár az egyház igyekezett a pogány szokásokat keresztény tartalommal megtölteni, mivel eltörölni nem tudta,

de a karácsony és a karácsonyfa nem a pogányoktól származik.

Már az ókorban tisztelték az örökzöldeket. A germánok, rómaiak, egyiptomiak, kelták, druidák, vikingek kultúrájában is fontos szerepet játszottak. Örökzöld faágakat akasztottak otthonukban az ajtókra, ablakokra. Úgy hitték, ez elűzi a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket, és távol tartja a betegségeket.

A pogányok régi karácsonyfája az ősi fatisztelet és a régi napforduló ünnepéhez kapcsolódik. A házakat ágakkal, illetve különféle fákkal, de főleg jegenyefenyővel („karácsonyi meyen") díszítették. Ugyanakkor az ősi fatisztelet megvan a Bibliában is, és a keresztény karácsony ünnepét január 6., illetve december 25-re tették. A 4. századi szír Efrém egyházatya leírja január 6-i ünnepi leírásában, hogy e napon a házakat koszorúkkal díszítik.

Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana). A jegenyefenyők jellegzetessége, hogy felfelé állnak tobozaik. Forrás: https://www.budaorsikerteszet.hu/termekek/kaukazusi-jegenyefenyo-nordmann-fenyo-neven-ismert

A karácsonyfa annak jelképe, hogy Isten Krisztus által visszafogadja az embert kegyelmébe, az Édenkertbe. A mai díszített karácsonyfa a paradicsomi fát - az élet fáját - jelképezi. Az ember bűnét Krisztus kiengesztelte, mikor a világra jött. (Ezt december 24-én ünnepeljük, de ez természetesen nem a pontos születési dátuma.) Ennek szimbóluma az élet fája.

A paradicsomi fa gyümölcse a Bibliában nem szerepel. A latin szerzőknél jelenik meg először a feltételezés, hogy a fa almafa volt, a Vulgáta (Én 8,5 Vg) alapján. Más felfogás szerint fügefa volt. Az ikonográfiában általában almának vagy fügének ábrázolták. Mivel a karácsonyfa Németországból indult el, és ott almát termesztenek, a tiltott gyümölcsöt az almával azonosították.

A Biblia nem a tudás fájáról ír, hanem a jó és a rossz tudásának fájáról. Tehát Isten nem a tudástól, a világ megismerésétől, a tudomány fejlődésétől tiltotta el az embert, sem a szexualitástól nem zárta el, ezek eddig is megvoltak az embernek, hanem a jó és rossz megítélését zárta el előle, mert az ítélkezés az Isten dolga, nem az emberé. A bűnbeesés után kerubokkal zárta el az utat a fához az ember elől. „És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas. Azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. „ (Biblia: 1 Móz 2,9) „ Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." (Biblia: 1 Móz 2,16)

A középkorban régi pogány szokásokkal ünnepelték Krisztus születését

A középkorban az Újév és a Mikulás ünnepe alkalmából mindenféle ágakat, virgácsokat, fákat tűztek ki. Ezek ugyan régi pogány szokások voltak, de Krisztus születését ünnepelték vele, tehát a pogány és a keresztény szokások, ünnepek összemosódnak.

Jacob Jordaens: A bűnbeesés „ Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." (Biblia: 1 Móz 2,16) Forrás: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/a-bunbeeses/

Egy 10. századi legenda szerint amikor a kis Jézus megszületett, nyomban kinyíltak a virágok. Ezért szokás volt, hogy hetekkel karácsony előtt alma-, vagy cseresznyefa ágakat tettek vízbe, hogy karácsonyra kivirágozzanak. Tölgyfát, nyírfát is használtak, de főleg bukszust, borókát, különösen a halhatatlanság szimbólumát, a jegenyefenyőt.

Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana). A jegenyefenyők jellegzetessége, hogy felfele állnak tobozaik. Forrás: Szomor Anikó

A 16. század elejétől – először Elzászban – jegenyefákat vágtak ki, ezért őrizni kellett az erdőt, és meghatározták, hogy mindenki csak 1 fát vághat ki, és azt is, hogy az mekkora lehet. Eleinte műhelyekben, majd aztán az otthonokban is megjelent a karácsonyfa. Egy 1600-as krónikában Balthasar Beck leírja, hogy Schlettstadtban

a karácsonyfán almák és ostyák függenek, előbbi a megkísértés fájára, utóbbi az élet fájára, illetve az Úrvacsorára utal.

És ez a mai feldíszített karácsonyfának az eredete. A középkorban misztériumjátékokat adtak elő, voltak pásztor-, jászol-, és paradicsomi játékok. A templomkapu előtt december 24-én este, Ádám és Éva napján eljátszották a paradicsomi bűnbeesést. A gyümölcs a vidék honos fája, ez Németországban az almafa volt. Így az alma lett a tiltott gyümölcs. De mivel december 24-én virágzó almafa nincs, jegenyefenyővel helyettesítették, és ráfüggesztették az almát vagy almákat. Tulajdonképpen ez a keresztény karácsonyfa: Az ember bűnbocsánatot nyert Krisztus által, aki megváltotta az ember bűnét, és az ő világra jöttével helyre áll a paradicsomi állapot.

A karácsonyfának összetett jelentése van

A karácsonyfa a világra jött Gyermeknek, a Jézuskának a jelképe, az örökzöld az örökkévalóságé, ágai a keresztet, a fa háromszög alakja a Szentháromságot jelképezi és a felfele, az Isten felé való törekvést. A karácsonyfa díszei ősi, egyetemes, kultikus szimbólumok. Csillogása (pl. az angyalhaj, a színes gömbök) az örök dicsőség, az ezüst díszek a kis Jézus emberi természete, az arany díszek pedig az Ő isteni természete jelképei,

a tetején lévő csillag a betlehemi csillag,

mely elvezette a keleti bölcseket a Kisdedhez. Lehet a tetején angyal is, ekkor Úr angyala, aki tudtul adta a pásztoroknak az örömöt, hogy megszületett a Megváltó. A csengettyű az angyalok énekét jelképezi, melyet Jézus születésekor énekeltek („Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" Biblia: Lk 2,14).

id. Jan Brueghel: Paradicsomi táj a bűnbeeséssel Forrás: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/paradicsomi-taj-a-bunbeesessel/

A fára aggatott játékok az istengyermekséget jelentik, az édességek azt, hogy Jézus az ember számára a legédesebb eledel. A dió (ősi termékenységi szimbólum) önmagában is Krisztus szimbóluma; Szent Ágoston élt e hasonlattal, hogy a külső keserű zöld burok a szenvedés, a kemény csonthéj a keresztfa és belül az édes mag az isteni élet, amelyért fáradozni kell. Az alma a kis Jézus uralkodói jelvénye, valamint a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse, a színes gömbök almák, modern almák a karácsonyfán. Az aranyhaj, a csillogó szalagok, papírláncok a kígyó, mely bűnbe vitte az embert. Fényei (a gyertyák) a Világ Világosságát szimbolizálják.

Hogy a fára ostyát is aggattak, az Krisztus születésére, a bűnbocsánatra, illetve kereszthalálára utal.

Jézus, mielőtt keresztre feszítették volna, az Úrvacsorán (pészah), a kovásztalan kenyér ünnepén, az utolsó vacsorán: „kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" „

Idővel aztán a templomtérről bekerült az otthonokba is a karácsonyfa, és az ostyából karácsonyi sütemény lett. Régtől fogva készítettek karácsonyi kalácsokat.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora

„Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" (Biblia: Mt 26,17-25)

Forrás: Wikimedia Commons

Egy régi legenda szerint a paradicsomi fa magvából, amit Ádám magával hozott, egy másik fa nőtt, és ebből készült Jézus keresztje.

Van a karácsonyfának egy másik jelentése: Mária-szimbólum,

illetve utal Mária és Jézus kapcsolatára. Fényei (a gyertyák) nem csak Jézus, hanem Mária szimbóluma is, Jézus és Mária kapcsolatára is utal. A fenyőfa és toboza önmagában is Mária-szimbólumok. Az arany a gyermek Jézus, az ezüst Mária, a fény és csillogás Mária tisztasága, és ebben az esetben a tetején levő angyal az angyali üdvözletet idézi; Gábor angyal, aki Máriának megvitte a hírt, hogy gyermeket fogan, fiút szül, és akit Jézusnak fog elnevezni.

A protestáns Németországból indult ki a 16. században

Luther Márton nem ellenezte a paradicsomjátékokat és a betlehemezést, de utódai igen, ezért az evangélikus területeken megszűnt, azonban a nép megőrizte az életfa hagyományát. A protestáns németországi művész- és arisztokrata körökből eljutott a bécsi arisztokráciához, onnét pedig a magyarokhoz.

Eredetileg a karácsonyfán csak alma és ostya volt a dísz, aztán az otthonokban rákerültek más dolgok is. Az első ismert gazdagon díszített karácsonyfa 1605-ből Strassbourgból való. Szobákban állították fel a fát, és ráaggattak színes papírból kivágott rózsákat, almákat, ostyákat, csilingelő aranyozott fémlapokat, cukrot, stb. A rózsa régi keresztény szimbólum: a Jézus eljövetelét megjövendölő próféta, Ézsaiás írja: „hajtás sarjad Isai gyökeréből" (Biblia: Ézs 11,1).

A legenda szerint a jerikói rózsa kinyílott éjszaka, amikor Mária ott áthaladt a születés éjén. A fémlap pedig a keleti bölcsek ajándékát jelképezi: aranyat, tömjént és mirhát.

Raffaellino del Garbo: A Szent Család egy angyallal. Forrás: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/a-szent-csalad-egy-angyallal/

A gyertyák később jelentek meg a fán Az első ismert gyertyás karácsonyfa 1662-ből származik: Hannoverben bukszusra erősítették. Ezt a pfalzi hercegnő, Liselotte írja 1708-ban lányának levelében. Gyermekkorában látta Hannoverben, hogy karácsonykor a tanulók darabot adtak elő, és ezen az alkalmon az asztalokon kis bukszusok voltak, ágaikra gyertyák erősítve. Pár év múlva írta lányának, hogy próbálta bevezetni a francia udvarban a karácsonyfát, de elutasították, mint „költséges német szokást".

„Én vagyok a világ világossága"

A fénynek nagy szerepe volt már a 4. században. Efrém 4. századi egyházatya és Aetheria zarándoknő leírásából tudjuk, hogy Jézus születését, illetve keresztelését nagy vidámsággal, pompával ünnepelték Palesztinában. A jeruzsálemi Feltámadás temploma fényárban úszott, ezernyi gyertya ragyogott benne.

Carl Heinrich Bloch: Krisztus színeváltozása. Forrás: Wikimedia Commons

A gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe volt. A viasz emberi természetére, a fénye istenségére, a karácsonyi gyertya megtestesülésére és születésére emlékeztet, a húsvéti gyertya pedig a föltámadott Jézust szimbolizálja. A gyertya szimbóluma az önzetlen szolgálatnak is, a jócselekedetekkel világító hitnek, mivel önmagát felemésztve ég. Szimbóluma a halandóságnak és az örök életnek (örök világosságnak) is. Minden római katolikus házban tartottak szentelt gyertyát, mert úgy hitték, hogy megoltalmazza őket.

A karácsonyi gyertya, a karácsonyfa dísze a fény, azaz Jézus szimbóluma.

Amikor megszületett: „az Úr dicsősége beragyogta a pásztorokat" (Lk 2,8). Régebben az éjféli miséről haza térve gyújtották meg a karácsonyi gyertyákat. Az 1900-as évek elejéig az volt a hagyomány, hogy egy hosszabb, örökzölddel, virággal, koszorúval, karácsonyfadísszel díszített rúd végére ráerősített karácsonyi gyertyát vízkeresztig a templomokban tartottak, és volt, ahol körbe is hordozták a faluban.

Gyertya, mécses Forrás: Szomor Anikó


Az első gyertyás fa 1785-ben Strassbourgban jelenik meg. Von Oberkirch bárónő memoárjában írja, hogy Strassbourgban karácsonykor minden házban karácsonyfát készítenek a fára erősített gyertyákkal és bonbonokkal, nagy fényességgel.

Széles körben úgy hiszik, Luther Márton díszítette fel az első karácsonyfát gyertyákkal.

Egy téli estén hazafelé tartván prédikációját fogalmazva ragyogó csillagfényeket pillantott meg egy fenyő közt. A látvány úgy megragadta, hogy szerette volna családjának felidézni a gyönyörű élményt, így otthon egy fát állított a szobába, és rádrótozott égő gyertyákat.

Jézus, 6. századi ikon az egyiptomi Szent Katalin-kolostorból. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9zus#/media/F%C3%A1jl:Spas_vsederzhitel_sinay.jpg

Később, a 19.században Elzászban üveggyöngyöket aggatnak a fára, ami a háromkirályok ajándékát szimbolizálja, csakúgy, mint a fémlapok. A 18. századból sok lelkes leírás van a karácsonyfával kapcsolatban, azonban más országok csak később veszik át. A 19. század folyamán Skandinávia és Svájc, azon belül először Zürich. 1840-ben Franciaország (Elzászon kívül) a Tuileirákban a Meckleburgból származó Orléansi Helene hercegné szorgalmazására, de csak 1870 után lesz általános a karácsonyfa. Berlinből eljutott Bécsbe a 19. században, ahol az arisztokrata és művészi körökben gyorsan terjedt, a 20. század közepén pedig a polgárságnál is szokássá vált.

Forrás: Szomor Anikó

Bár már III. György király idejében megjelent a fa Angliában német felesége, Charlotte által, aki az 1790-es években fát díszített családjának, a karácsonyfa Angliába csak a 19. században jutott el, lett népszerű, valószínűleg Viktória királynő (uralkodás: 1837-1901) férje,a Németországban született Albert von Sachen-Coburg által.

Az igen népszerű Viktória brit királynő és férje, Albert nagyon szerették a karácsonyt,

általuk lett különösen népszerű a karácsonyfa Angliában, amikor az Illustrated London News című lapban megjelent egy rajz róluk és gyermekeikről egy karácsonyfa mellett. Mivel a királynőt igen kedvelték, követték az angolok és az amerikaiak is, ahol az 1890-es években nagyon népszerű volt.

A 18. század Amerikájában furcsa dolognak tartották a karácsonyfát. Az első feljegyzés a faállításról az 1830-as évekből származik pennsylvaniai német telepesektől. 1747-ben karácsonyfát állítottak, de még 100 évig az amerikaiak pogányságnak tartották. Míg Európában 1-2 méter magas karácsonyfát állítottak, Amerikában plafonig érőket.

A 20. század elején az amerikaiak házilag készített díszekkel ékesítették a karácsonyfát, a németek megmaradtak az alma, mogyoró, marcipános süti díszeknél.

Karácsonyfa Elzászban (19. századi metszet) Forrás: Leemage/AFP

A karácsonyfa Bécsből jutott el Magyarországra a rokonsági szálak révén. Hamar szokássá lett először az arisztokrata, majd a polgári otthonokban is.

Egyes források szerint hazánkban az első karácsonyfát vagy 1824 körül gróf Brunswick Teréz állította, vagy 1829 táján báró Podmaniczky Frigyes gyermekkorában állították.

Forrás: Szomor Anikó

Edisonnak köszönhetjük a karácsonyi égősorokat

Az első elektromos égősorokat Thomas Edison hozta létre. 1880 karácsonyán Menlo Park Laboratóriumán égősorokat feszített körbe. Edward H. Johnson - Edison barátja és partnere az Edison's Illumination Company társaságnál – volt az első, aki elektromos karácsonyfa-égősort tett a karácsonyfára 1882-ben. Kézzel drótozott 80 piros, fehér, kék égőt és körbe tekerte vele a fát. A fa nemcsak hogy elektromossággal világított, de forgott is.

Városháza park – csillagvarázs és fényfüzérek, adventi gyertya. Forrás: https://budapest.hu/Lapok/2017/kigyultak-az-adventi-fenyek-a-fovarosban.aspx

Albert Saddaca volt az, aki jövőt látott az elektromos karácsonyi világításokban. A Saddaca családnak volt egy újszerű lámpacége, és 1917-ben, az akkor tinédzser Albert azt sugallta, üzletük nyújtson a közönségnek ragyogó karácsonyi világításokat. 1920-ra Albert bátyjaival megszervezte a Nemzeti Felszerelés Készítő Szövetséget /National Outfit Manufacturers Association (NOMA)/, mely hamarosan NOMA electric Co. (NOMA Elektromos Társaság) lett felvásárolván a karácsonyi világítási piacot az 1960-as évekig.