A betlehemi jászol csodája máig él

Karácsonykor Jézus születéséről emlékezik meg a keresztény világ. A bibliai hagyomány szerint a Megváltó a galileai Betlehemben látta meg a napvilágot a város határában fekvő sziklaüregben, amit istállóként használtak a környékbeli pásztorok. Az újszülött bölcsőjéül az állatok etetéséhez használt jászol szolgált, amelynek a hagyomány szerinti maradványait Flavia Iulia Helena császárné, a Római Birodalom ura, Constantinus anyja a 326-ban Szentföldön tett látogatása során talált meg, és vitt magával más szent ereklyékkel együtt az örök városba. A betlehemi jászol maradványát Róma legrégebbi keresztény templomában, az 5. század óta működő Santa Maria Maggiore bazilikában őrizték, ahonnan a Vatikán döntése nyomán november 30-án visszakerült a Szentföldre, Betlehembe.

„Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket."
(Lukács evangéliuma, III., Lk.2.2 – Lk. 2-12,)

Bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely a szálláson

Jézus életéről és tanításáról a Kr.u. 4. század végén, a 382-es római zsinaton elkezdett, és a 414-ben megtartott karthágói szinódussal befejezett kanonizáció nyomán az egyedüli hitelesként elfogadott négy újszövetségi szentírás, Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma emlékezik meg részletesebben.

Jézus a jászolban, megszületése után Forrás: Wikimedia Commons

A négy evangéliumon kívül Jézus élettörténetéről számos más, zömében csak töredékes formában fennmaradt forrás is beszél.

Krisztus és a négy evangélista a kora középkori Karoling-kódex borítólapján Forrás: Wikimedia Commons

Ezeket a 2., illetve a 3. században keletkezett, és nemegyszer az újplatóni gnosztikus filozófiai irányzat nyomait is magukon viselő, ismeretlen szerzőktől származó úgynevezett apokrif evangéliumokat a 4. század végén elkezdődött kanonizáció során rekesztették ki a sugalmazott szentírások közül.

A betlehemi jászlat Máté és Lukács is megemlítik az evangéliumaikban Forrás: Pinterest

Jézus születéséről és gyermekkoráról azonban még a négy evangélista is csak igen szűkszavúan beszél.

Amiben mind a négy újszövetségi szentírás, valamint a korabeli források is megegyeznek, hogy a Megváltó a galileai Betlehemben látta meg a napvilágot.

A négy evangélista közül Lukács ír legrészletesebben Jézus megszületéséről Forrás: Wikimedia Commons

A négy evangélista közül Lukács ír a legrészletesebben Jézus megszületéséről: „Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

Forrás: Pinterest

Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson... " (Lukács III., Lk.2.2 – Lk. 2-12,) Lukács mellett az első újszövetségi szentírás, Máté evangéliuma szintén megemlíti a betlehemi jászlat.

Jézus követőit a föld alá szorítja a római sas

A názáreti Jézus valós történelmi személyiség volt. Jézus tanításainak rendszerbe foglalása mellett az életéhez kapcsolódó tárgyakat is csak a 4. századtól, a kereszténység bevett, majd államvallássá tétele után kezdték el összegyűjteni.

A názáreti Jézus valós történelmi személyiség volt Forrás: Pinterest

Három évszázadon keresztül ugyanis a jézusi tanok követői, illetve a Megváltó emléke súlyos üldözésnek volt kitéve a római hatalom részéről.

Jézus tanításai gyorsan terjedni kezdtek már az 1. században, először a római impérium keleti provinciáiban,

de Claudius császár uralkodása idején (Kr.u. 41 és 54. között) Rómában is megjelentek az első keresztény közösségek.

Az első keresztény közösségek Claudius uralkodása idején jelentek meg Rómában Forrás: Wikimedia Commons

A római államhatalom eleinte valamiféle furcsa zsidó szektaként tekintett az új vallás követőire. Claudius Kr.u. 47-ben kitiltotta a keresztényeket Rómából, az ortodox zsidók és az új vallás követői között rendszeresen fellángoló összecsapások miatt.

A 64-es nagy római tűzvészért Néró a keresztényeket kiáltotta ki bűnbaknak Forrás: Wikimedia Commons

Annak ellenére, hogy Róma jellemzően toleráns volt a meghódított népek vallásaival szemben, az 1. század derekától

az imperátorok egyre inkább az államhatalmat veszélyeztető mozgalomként tekintettek a kereszténységre,

az új vallás szervezettsége, és a római császárok istenként való elismerésének megtagadása miatt.

Keresztények kivégzése a Circus Maximusban, Néró uralkodása idején Forrás: Wikimedia Commons

Erre volt visszavezethető az a csaknem három évszázadig váltakozó intenzitással zajló keresztényüldözés, amely Néró császár uralma (Kr.u. 54 és 67 között) idején kezdődött el.

A harmadik nagy keresztényüldözés Marcus Aurelius, a "filozófus császár" fia, Commodus nevéhez fűződik Forrás: Wikimedia Commons

A legtöbb áldozatot követelő üldözési hullámok Domitianus (Kr. u. 82 és 96 között), Commodus (Kr. u. 180 - 192), valamint Traianus Decius császár uralmához (Kr.u. 250 - 252) köthetők, ám az egyháztörténet mindmáig legnagyobb keresztényüldözése

a császári bíbort 286-ban magára öltő Diocletianus uralkodása alatt történt.

A Római Birodalom történetének legnagyobb keresztényüldözése Diocletianus uralmához köthető Forrás: Wikimedia Commons

Az Augustus nevéhez fűződő, és a köztársasági intézményeket legalább formálisan megőrző principátus rendszere helyett Diocletianus nyíltan despotikus, tetrarchális, négy császár uralmán alapuló államrendszert vezetett be, ez azonban gyorsan összeomlott, és 312-ben, riválisait legyőzve, I. Constantinus császári diadémja alatt ismét egyszemélyi uralom alatt egyesült a megroppant birodalom.

E jel jegyében győzedelmeskedni fogsz

Constantinus végleg szakított a 4. század elejére az egész birodalom területén elterjedt keresztény közösségek üldözésével. A hagyomány szerint a császár keresztények felé fordulásában komoly szerepet játszott egy látomás.

I. Constantinus nevéhez fűződik a kereszténységgel szemben meghirdetett vallásbéke, a 313-as mediolanumi ediktum Forrás: Radiomax

Mielőtt Constantinus 312 októberében a Pontus Milvius hídnál megütközött Maxentius ellencsászárral, a csata előtti éjszakán egy fényes keresztet jelent meg álmában, a következő felirattal: „In hoc signo vinces" azaz „E jel jegyében győzedelmeskedni fogsz".

Constantinus vetélytársa, Maxentius márványból faragott büsztje Forrás: Wikimedia Commons

Hogy így történet-e vagy sem, nem tudható, de tény, hogy miután Constantinus győzelmet aratott a háromszoros túlerőben lévő vetélytársán, 313-ban kiadta a nagy jelentőségű milánói ediktumot, amellyel nemcsak hogy megszüntette a keresztények üldözését,

hanem a római államvallással egyenértékű vallássá nyilvánította a keresztény hitet,

megteremtve ezzel ahhoz az alapot, hogy később a kereszténység váljon a birodalom kizárólagos államvallásává.

A döntő ütközet a Pontus Milvius híd közelében zajlott (Giulio Romana festménye, 1520 körül) Forrás: Wikimedia Commons

A császár kezdeményezésére és elnöklete alatt 325-ben ült össze a nikaiai zsinat, amely a hosszú ideje zajló, és Jézus isteni vagy emberi lényegére vonatkozó vitára véglegesen pontot tett,

megteremtve ezzel a kereszténység teológiai egységét.

Constantinus a keresztény egyház erőteljes támogatása ellenére élete végéig áldozott Róma régi isteneinek, és csak a halálos ágyán vette fel a keresztséget.

Raffaello festménye Constantinus megkeresztelkedéséről. A császár valójában csak a halálos ágyán vette fel a keresztséget Forrás: Wikimedia Commons

A krisztusi tanok azonban ennél már jóval korábban hithű követőkre találtak a császári házon belül.

Jézus megszületése Forrás: Wikimedia Commons

Constantinus anyja, az alacsony sorból származó Flavia Iulia Helena

még a diocletianusi keresztényüldözések idején, a 4. század fordulója táján titokban felvette a keresztény hitet,

akit a fia, miután 306-ban elfoglalta a trónt, magához vett, és megbecsülése jeleként a „nobilissima femina", azaz a „legnemesebb asszony" címmel ruházott fel, később, 325-ben pedig augusztává, császárnővé tett.

A szent ereklye Rómába kerül

A mélyen hívő Helena császárnő 326-ban a Szentföldre látogatott, hogy felkeresse a rajongásig szeretett Mester, Jézus életének és halálának egykori helyszíneit. Helena vallásos ügybuzgalma nemcsak a megszentelt helyeken történt imádkozásra, hanem arra is kiterjedt,

hogy kísérete és a helyiek segítségével felkutassa Jézus életének még fellelhető szent relikviáit.

Flavia Iulia Helena, vagyis Szent Heléna mélyen vallásos volt Forrás: Wikimedia Commons

Amikor Helena Jeruzsálemben tartózkodott, a császárnő parancsára aprólékosan átkutatták a Golgotát, ahol három kereszt korhadt maradványaira bukkantak. Ezekről úgy vélték, hogy egykor Krisztus, valamint a két lator teste függött rajtuk.

A császárnő szentföldi útján felkereste Jézus tanításának helyszíneit Forrás: Wikimedia Commons

Arról, hogy melyik lehetett közülük a Szent Kereszt, Helena a jeruzsálemi püspök tanácsára akként győződött meg, hogy a keresztfákat egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő jeruzsálemi nőhöz vitték.

Helena császárné 326-ban a Szentföldre utazott, hogy - többek között - felkutassa Jézus életének még fellelhető relikviáit Forrás: Pinterest

A beteg nő megérintette mindhárom fát, és a hagyomány szerint Krisztus keresztjének megérintésétől nyomban meggyógyult.

A császárnő a Szentkereszt egyik részét díszes ezüsttokba foglaltatva Jeruzsálemben hagyta, a másik felét pedig Rómába vitte, ahol az ereklye őrzésére felépíttette a Szent Kereszt-bazilikát.

A császárnő a szentföldi útján elzarándokolt Jézus szülővárosába, Betlehembe is.

A keresztény hagyomány szerint Helena talált rá Jézus jászlának maradványaira is Forrás: Pinterest

Az istállóként funkcionált sziklaüreg fölé, ahol három évszázaddal korábban Jézus megszületett, templomot emeltetett.

A születés temploma Betlehemben Forrás: Wikimedia Commons

Az egyik hagyomány szerint ekkor bukkantak rá a jászol, Jézus bölcsőjének néhány megmaradt deszkadarabjára, amit más szent ereklyékkel együtt magával vitt Rómába.

Másfél évezred után ismét Betlehemben van a Szent Jászol

A becses ereklyét, amelyet egy jászol formájú, díszes, üvegezett ezüstládikóban helyeztek el, Róma legősibb keresztény bazilikájában, a Santa Maria Maggiore főszékesegyházban, a főoltár alatt őrizték, egészen 2019 novemberéig.

A Santa Maria Maggiore bazilika látképe egy 1764-ből származó rézmetszeten Forrás: Wikimedia Commons

A késő antik bazilikát Szent Libériusz pápa látomása nyomán, az 5. század elején építették fel

a római Esquilinus-dombon. Róma legrégebbi patriarchális székesegyháza 1741-ben XIV. Benedek pápa pontifikátusa alatt nyerte el a ma is ismert végleges formáját.

A díszes üvegezett ezüst ereklyetartó, a betlehemi jászol darabjával, a Santa Maria Maggiore bazilikában Forrás: Aleteia.org

November 22-én Stanislaw Rylko bíboros, valamint Piero Marini érsek, a Szent Jászol őre készítette elő a csecsemő Jézus bölcsőjének tartott relikviát a Jeruzsálembe,

majd onnan a szent születés városába, Betlehembe tartó hosszú útjára.

A betlehemi jászolereklye a becsomagolása közben Forrás: Twitter

A becses ereklye november 30-án érkezett meg a Szentföldre, azon a napon, amikor a régi hagyományt követve meggyújtják a gyertyákat a betlehemi Jászol téren felállított karácsonyfán.

Idén karácsonykor már ismét Betlehemben lesz a Szent Jászol, Jézus bölcsőjének ereklyéje Forrás: Origo

A Szent Jászol másfél évezred után tért vissza Betlehembe, ahol a hívek karácsonykor, a Születés templomában róhatják le kegyeletüket Jézus bölcsőjének ereklyéje előtt.