Jeruzsálemet akarta felszabadítani, de útközben a folyóba fulladt

A történelmi források gyakran megalimániásként említik Barbarossa Frigyest

Miközben az első és a második keresztes hadjárathoz fűzött nagy remények csak részben teljesültek, egy híres és tehetséges hadvezér, Szaladin szultán 1187. október 2-án visszafoglalta Jeruzsálemet és megtette azt, amitől olyan sok keresztény félt: a templomokról leverték a kereszteket, a harangokat széttörték és a régi mecseteket ismét a muszlimok foglalták el. A pápa ezt azonban nem hagyhatta annyiban: egy új hadjárat megszervezésébe kezdett, amihez Európa három leghatalmasabb keresztény uralkodóját, köztük I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárt szólította hadba.

„Mielőtt a keresztes hadjáratok elkezdődtek volna, a civilizációnk központja Bizáncban és az Arab Kalifátus országaiban volt. A civilizáció egyeduralma még az utolsó keresztes hadjáratok előtt áttevődött Nyugat-Európába. Ebből az áthelyeződésből született meg a modern történelem."
(Steven Runciman: A History of the Crusades)

Nagyszabású hadjáratokat indítottak

A keresztes háborúk a világtörténelem sajátos fejezetét jelentették, mert a római katolikus egyház és a pápa által szentesített hadjáratok a Szentföld visszaszerzéséért és felszabadításáért indultak.

A keresztény befolyás kiterjesztéséért, a birtok- és vagyonszerzéséért, valamint vallásért folyó harcok körülbelül két évszázados időszakot ölelnek fel a történelemben, 1095 és 1291 között.

Antiochia ostroma 1097-ben Forrás: Wikimedia Commons/Jean Colombe - Adam Bishop

A mindkét fél részéről vallási hevülettől áthatott, de világi okokkal is magyarázható keresztes hadjáratokat az iszlám fokozatos területi terjeszkedése váltotta ki"

– írja „A középkor hadtörténetéből: a keresztes hadjáratok" című könyv. – „Az erények, a felmagasztosult eszmék gyakorta társultak gyilkolással, rablással, erőszakos cselekedetek sorával, s ezekben mindegyik félnek része volt."

A téma kutatói szerint amikor a keresztes hadjáratokról beszélünk, egy rendkívül bonyolult és összetett eseménysorról van szó, .

Az első háborút II. Orbán pápa hirdette meg 1095-ben, amelyre Európa nyugati fele fogott össze, és a grandiózus vállalkozás sikerrel járt.

A hadjárat nyomán létrehozott új államok megszilárdítása azonban sokkal több nehézségbe ütközött a vártnál, az ezt kísérő események pedig elbizonytalanították a keresztény erőket.

Jeruzsálem bevétele után hirdette meg a pápa a harmadik keresztes hadjáratot, amelyben több európai uralkodó is részt vett Forrás: Kingdom of Heaven

A második keresztes háború már a szentföldi és a kis-ázsiai keresztes államok megsegítésére szerveződött azt követően, hogy híre jött, Imád an-Dín Zangi moszuli emír 1144-ben elfoglalta Edesszát. A keresztény világot ekkor III. Jenő pápa szólította fegyverbe.

A több mint egymillió keresztes a katonai kudarcok mellett még több megaláztatást is elszenvedett,

ezért az akkori keresztény világ menthetetlenül sodródott egy harmadik háború felé.

Szinte kibékíthetetlen volt az ellentét a pápaság és a császárság között

Barbarossa (vagy Rőtszakállú) Frigyes aki Welf és Hohenstauf ősökkel büszkélkedhetett, az apja halála után megörökölte a sváb hercegi címet. 1152. március 4-én, nagybátyja, III. Konrád német király halála után őt választották meg német királynak Frankfurtban.

I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár, a birodalom egyik legjelentősebb uralkodója volt Forrás: Wikimedia Commons/Historia Welforum

Uralkodásával kapcsolatban az volt a legfőbb elvárás, hogy a oldja meg a királyság belső problémáit.

Az új király III. Jenő pápának küldött első levelében világossá tette, hogy nem hajlandó elismerni a pápa jogát a császárral szemben a püspökök és apátok kinevezésének kérdésében. Nem fogadta el az 1122-es wormsi konkordátumot sem, amely szerint az invesztitúra (egyházi hivatalba iktatás) joga megoszlik a világi császárság és az egyház élén álló pápaság között, ezért az első intézkedéseivel püspököket nevezett a megüresedett posztokra.

III. Jenő pápa pontifikátusának nyolc éve alatt alig töltött pár hónapot Rómában Forrás: Wikimedia Commons

De Frigyesnek hamarosan meg kellett tanulnia, hogy nem tud olyan eredményesen uralkodni a pápaság támogatása nélkül, mint elődei; időközben ugyanis megváltozott a Nyugat politikai erőegyensúlya.

Ezt belátva végül mégis szerződést kötött a normannok által szorongatott pápasággal, amely ezért cserébe felajánlotta neki a császári koronát valamint az ezzel járó jogokat. A német uralkodó 1154-ben az itáliai hadjárata során Paviában megkoronáztatta magát Lombardia vaskoronájával, majd elfoglalta Rómát is. A pápa csak ezek hatására, koronázta őt meg német-római császárrá, 1155. június 18-án .

Komoly összetűzésbe került III. Sándor pápával

Az új német-római császár nagy lendülettel kezdett hozzá birodalma problémáinak megoldásához, majd belefogott egy második itáliai hadjáratba is. Nem kisebb tervet szeretett volna megvalósítani, mint Itália egyesítését, amihez többek között kiépített egy jól működő pénzügyi rendszert, valamint császári védelmbe részesítette Itália polgárait.

A történelmi források gyakran megalimániásként említik Barbarossa Frigyest Forrás: Pinterest

Frigyes Bolognában hirdette meg az „isteni császárság" eszméjét: ekkor keletkezett a Szent Római Birodalom (Sacrum Imperium Romanum) fogalma.

Az újonnan megválasztott III. Sándor pápa az Itáliában létrehozott császári államot komoly fenyegetésnek tekintette a Vatikán hatalmára nézve, aki karizmatikus vezetőként rövid időn belül egy komoly, császárellenes politikai szerveződés motorja lett.

III. Sándor pápa a 12. század legkiemelkedőbb és az egyháztörténelem egyik legjelentősebb pápaegyénisége Forrás: Wikimedia Commons/Mattes

Barbarossa Frigyes hiába próbálkozott Szent Péter trónjára ültetni egy ellenpápát V. Viktor személyében, nem járt sikerrel.

Háborúskodásuk közel két évtizedig tartott, aminek az 1176-os anagni békekötés vetett véget; a császár egy év múlva elismerte III. Sándor hatalmát, aki a velencei Szent Márk székesegyház előtt adott neki békecsókot és felmentette a hét évvel korábbi, egyházi kiközösítés alól.

Eljött a harmadik keresztes háború ideje

Bár a pápaság és a császárság kapcsolata még ezután sem igazán jutott végleges nyugvópontra, egy dologban mégis egyetértettek: a kereszténység védelmének szükségességében. Amikor 1187-ben Juszúf ibn Ajjúb Szaláh ad-Din, ismertebb nevén Szaladin egyiptomi szultán elfoglalta Jeruzsálemet, VIII. György pápa minden befolyását a keleti keresztyének megsegítésére, pontosabban egy új keresztes hadjárat megszervezésére vetette latba.

Szaláh ad-Dín, vagy ismert történelmi nevén Szaladin egyiptomi szultán a keresztesháborúk legnagyobb muszlim hadvezére, és legkitűnőbb politikusa volt. Forrás: Pinterest/Kingdom of Heaven

A keresztény fejedelmekhez intézett köriratában hét évre világbékét parancsolt, böjtöt és nyilvános imákat rendelt el s mindazoknak, kik a keresztet felveszik, adósságaik rendezését és általános bűnbocsánatot helyezett kilátásba

– írja a Nagy Képes Világtörténet a harmadik keresztes hadjáratról. – „Hasonló buzgóságot fejtett ki a keresztes hadjárat érdekében utóda III. Kelemen s a szent-szék fáradozásának sikerült az 1097-ki és 1147-ki vállalatokat terjedelemben felülhaladó mozgalmat kelteni fel; csaknem az egész keresztyén világ fegyvert fogott a keresztyénség ügyén ejtett sérelem megtorlására."

I. (Barbarossa) Frigyes miniatúrája 1188-ból Forrás: Wikimedia Commons/http://crusades.boisestate.edu/Europe/germany11.html

Az egyházfő Európa három leghatalmasabb keresztény uralkodóját hívta harcba: I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárt, II. Fülöp Ágost francia, és I. (Oroszlánszívű) Richárd angol királyt.

A német seregek Magyarországon is átvonultak

A seregek más és más útvonalon közelítették meg a Szentföldet. Frigyeshadba szállása előtt megegyezett III. Béla magyar királlyal, a konstantinápolyi császárral és az ikoniumi szultánnal a területeiken való átvonulásról, majd 1189 tavaszán Regensburgból körülbelül 100 ezer keresztes élén, kelet felé indult.

Európa a 12. században Forrás: Wikimedia Commons

A történelmi források szerint a magyar uralkodó kenyérrel és borral megrakott szekereket, marhacsordákat, illetve juhnyájakat adott a császárnak, hogy hozzájárulhasson a keresztes sereg élelmezéséhez és sikeréhez.

A németeket azonban láthatóan üldözte a balsors: nehézségekbe ütköztek a görög császárság területén átvonulva, gondot jelentett számukra az élelmezés, küzdöttek az éhséggel, elvesztették lovaik jelentős részét, miközben több helyen barátok helyett ellenségekre bukkantak.

A keresztes háborúkat több okból vívták Forrás: Pinterest

A keresztény csapatok 1190 májusában érkeztek meg az Ikoniumi Szultánság határához, ahol a sereg egy része a császár személyes vezérlete alatt visszaverte a török hadsereg támadását.

Ezután folytatták útjukat délkelet felé és a Tauruson áthaladva, barátságos területre, a ciliciai örmények földjére érkeztek.

1190. június 10-én azonban pótolhatatlan veszteség érte a kereszteseket: az agg császár, kinek tekintélye a hadsereget minden nélkülözések között összetartotta, midőn a Szálef folyón át akart kelni, a hullámokban lelte halálát

– írja a Nagy Képes Világtörténet. – „A császár halálával eltűnt a német hadsereg éltető és összetartó szelleme. Sokan azonnal elhagyták a tábort s visszatértek Európába."

Gustave Doré (1832-1883) metszete: Frigyes császár halála Forrás: Wikimedia Commons/Gustave Doré

A harmadik keresztes hadjárat kudarcba fulladt: a keresztesek nem tudták visszafoglalni Jeruzsálemet, a Szentföldön meghalt Frigyes végső nyughelye pedig a feledés örök homályába merült