Az asszisztált reprodukciós eljárások - köztük az in vitro fertilizáció (IVF), vagyis a külső, testen kívüli megtermékenyítés - négy évtizeddel ezelőtti megjelenése óta foglalkoztatja a kutatókat, hogy az ilyen beavatkozások növelik-e vagy sem a petefészektumorok kockázatát - olvasható a Medicalxpress orvostudományi hírportálon.
Egyesek szerint ennek fennállhat a lehetősége
a nemi hormonok szintjének jelentős megemelkedése, valamint a petefészekszöveten ejtett számos szúrás miatt.
Több tanulmány vizsgálta az asszisztált reprodukciós eljárások és a petefészekrák kockázata közötti kapcsolatot, ám ellentmondásos eredmények születtek.
A kutatók ezúttal Hollandiára fókuszálták tanulmányukat, és összevetették az asszisztált reprodukciós eljárásokra vonatkozó adatbázist a nemzeti rákregiszterrel.
A tanulmány több mint 30 ezer olyan meddő nő adatait elemezte, aki petefészek-stimuláción esett át 1983 és 2001 között, valamint csaknem 10 ezer olyan meddő nőét, aki nem kapott ilyen kezelést.
A szakemberek azt vizsgálták,
hogy a petefészek stimuláción átesett meddő nőknél magasabb volt-e a petefészekrák kockázata az átlagnépességhez,
illetve az ilyen beavatkozásban nem részesült meddő nőkhöz képest. Huszonnégy év alatt 158 invazív és 100 határeseti petefészekdaganat alakult ki a tanulmányban vizsgált nőknél. Az asszisztált reprodukciós beavatkozáson átesett meddő nőknél nem volt magasabb a petefészekrák kockázata, mint a kezelésben nem részesült meddő nőknél, még több mint húsz év elteltével sem.
Az átlagnépességhez viszonyítva viszont magasabb volt a kockázat, ám ennek elsődleges oka a jelek szerint az volt, hogy a beavatkozáson átesett meddő nők nagyobb arányban maradtak végül gyermek nélkül.
A tanulmány szerint a gyermektelenség a petefészekrák erős kockázati tényezője. Az asszisztált reprodukciós eljáráson átesett nőknél csökkent a petefészekrák kockázata a nagyobb számú sikeres beavatkozással.
A petefészek-stimuláción átesett nők körében csaknem kétszer magasabb volt a kockázata a határeseti petefészekdaganat kialakulásának az átlagnépességhez
és a kezelésben nem részesült meddő nőkhöz képest egyaránt.
Az ilyen tumorok kockázata azonban nem növekedett a kezelések számával párhuzamosan vagy hosszú távon, ami azt sugallja, hogy a megnövekedett kockázat hátterében a páciens valamilyen alapbetegsége és nem maga a kezelés állhat.
(Forrás: MTI)