Bár az alvás mennyiségének és minőségének kérdését a kutatók az elmúlt évtizedekben folyamatosan tanulmányozták, mégis ez az egyik legnagyobb rejtély, amelyre a modern tudománynak még nem sikerült teljesen egzakt választ adnia.
Valójában még mindig nem tudjuk pontosan, hogy melyik élőlénynél mire szolgál az alvás funkciója
– mondta Dr. David Raizen, a Pennsylvaniai Egyetem Perelmani Orvostudományi Egyetemének neurológiai docense a LiveScience online tudományos portálnak.
A szakember szerint a tudósok összefüggéseket állapítottak meg az alvás és az állati funkciók között, tehát
az alvás bizonyos fajtái növelhetik a lelki ellenálló képességét a betegségek leküzdéséhez vagy egyes emlékek rögzítésére.
Ezek az asszociációk azonban nem feltétlenül írják le az alvás végső célját, és félrevezetőek lehetnek.
Egy napi húsz órát alvó barna denevérről ebben az összefüggésben azt gondolnánk, hogy egy géniusz, pedig nem az
– mutatott rá Raizen. – Pedig az alvás több megközelítésben a tanulást és az emlékezetet szolgálja.
Ezt a tézist erősítette meg egy 2017-es, a PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmány is, amely szerint bár az elefántok átlagosan csak két órát alszanak éjszakánként, de jól tudjuk, hogy különösen intelligens állatok, amelyek emlékezőképessége is páratlan.
Az alvásmennyiségek ezen különbségét az alvás egyik alapvető funkciója elleni érvekhez lehet használni a kutatások szerint. Raizen és kollégái ezért feltették a kérdést: hogyan lehet olyan fontos az alvás, ha egy olyan állatnak, mint egy elefánt tökéletesen elegendő a mindössze két óra, miközben egy átlagembernek ennek körülbelül a négyszeresére van szüksége?
Úgy gondoljuk, hogy bár az alvás egy alapvető funkciót tölt be, egyelőre talán rosszul értelmezzük
– magyarázta a neurológus. – Az alvás jelenségét ugyanis minden, a tudomány által valaha is tanulmányozott állatnál megfigyelték.
Más tanulmányok azt is bizonyították, hogy a különféle állatok elkezdik testi-lelki betegségek tüneteit mutatni, ha folyamatosan alváshiányosak. Ez is arra utal, hogy az alvás elengedhetetlen része az életünknek.
Ha azonban elengedhetetlen, akkor miért nem mindig a mennyiség a döntő szempont, és miért akad annyi különbség például a szoros rokonságban álló fajok között?
A kérdés egyik lehetséges válaszalternatíváját a Nature tudományos szaklap 2005-ös tanulmánya sugallja, amely szerint az emlősök alvása összefügghet a testmérettel és az étrenddel.
Az emlősök alvásával kapcsolatos kutatások során a tudósok azt figyelték meg, hogy a kevesebb alvás korrelál a nagyobb testmérettel, és ez a korreláció erősebb és szélsőségesebb a növényevők, mint a húsevők között.
Ennek a tudósok szerint az lehet az oka, hogy minél nagyobb egy állat, annál több kalóriára van szüksége, és annál több időre van szüksége az étkezéshez. A növényevők általában sokkal kisebb kalóriatartalmú ételeket fogyasztanak, mint a húsevők, ezért sokkal nagyobb mennyiséggel táplálkoznak. Ez részben magyarázza, hogy egy elefánt miért csak napi kettő órát alszik.
A kérdés azonban ezzel még sincs tökéletesen tisztázva. Az alvás tudománya nem csak bonyolultnak látszik, de a vadállatoknál nehezen is mérhető, és még kevésbé értelmezhető.
Fontos megjegyezni, hogy az általunk megfigyelt alvás jelenségének bizonyos eltérései nem feltétlenül azok, amelyeknek látszanak
– érvelt Raizen. – Az, hogy egy házimacska napi tizennyolc órát alszik, még nem jelenti azt, hogy ennyire is van szüksége a tökéletes "működéshez".
Hozzátette: néha az alvás valószínűleg kényelmi kérdés az állatok számára, amire akkor van szükség, amikor az élőlény számára valamiért nem biztonságos a szabadban tartózkodás (ezt leginkább háziállatoknál figyelhetjük meg), vagy amikor nem jutott számára elegendő táplálékhoz, vagy egyszerűen csak azért, mert nincs más teendője.
És ami az emberek alvásmennyiségét illeti?
Raizen szerint az a legfontosabb, hogy hallgassunk a testünkre és mindig próbáljunk meg annyit aludni, amennyire szükségünk van. Ez a legtöbb ember számára körülbelül nyolc óra, de lehet, hogy csak öt vagy épp tizenegy.